Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-165
94 1( »- országos ülés uevemlier 12. 1879. Bálijuk!) elkezdve a szabad sajtótól, folytatva a parlamenten, egészen a honvéd oldalára kötött kardig. (Ni vetés a szélső balon.) Önök kinevetik a saját honvédjök oldalára kötött kardot?! Ez jellemzi a pártot. (Elénk tetszés és éljenzés jobbfelöl.) Én pedig azt állítom, hogy az esetben, ha Magyarországot valaki megsemmisítéssel fenyegetné, most ismét elenyésznék a pártkülönbség, és azt állítom, hogy a honvéd az oldalára kötött kardot, igenis tudná mire használni. (Elénk helyeslés jobb/elöl!) Es azon nemzet, a mely el nem hagyta magát akkor, midőn erőszakos kormány ült felette, melynek replicája a hadi törvényszék volt, az ma akar magának ilyen sötét prognosticont előállítani, midőn van egy kormányférfia, a ki nevével, szivével, múltjával, családjával és vagyonával ide van nőve ehhez az országhoz és a ki minden ellene szórt bármiféle irányú kritikát ezzel a szóval fogad: köszönöm. En tehát a sötét proguosticont sem egyik felében, sem másik felében, legyen az alternaíive, vagy egyszerre értve, lehetőnek nem tartom. (Helyeslés jobbjelöl.) Hanem, a mit én lehetőnek tartok, — a magam véleménye, nem közöltem senkivel, — hitem az: hogy az általunk megszállott tartományok, Bosznia és Herezegovina, időjártával ki fognak fejlődni olyan önálló, autonóm országgá, mely velünk nem összefüggve, de tőlünk mindenesetre függve és velünk barátságban maradva, megszűnik ránk nézve, mind kívülről, mind belülről nyugtalanító lenni. Ez reményem és hitem és ebben a hitben, mint előkészítőjét ezen állapotnak, szavazom meg a jelen törvényjavaslatot. (Éljenzés jobb felöl.) Pulszky Ágost: A vita e törvényjavaslat fölött eddigi folyamában, tagadhatatlanul tárgyilagos és nyugodt volt. Ha talán, -— a mit nem remélek és nem is hiszek, hanem a mitől az imént hallottak után félhetek, — ezentúl a vita szenvedélyesebb alakot fog magára ölteni, ne méltóztassék a t. túloldal ezt ezúttal az ellenzéknek tulajdonítani, (Helyeslés balfelöí) mert azt hiszem, hogy a szenvedélynek, a lazításnak és a szavak idézése nélkül való vélemények ráfogásának, minden árnyalatát hallottuk azon beszédben, a melv az imént mondatott el s hoírv ha azt most rögtön meg is ezáfolni nem vagyunk is képesek, épen azért, mivel a t. képviselő ur Nem tartotta szükségesnek megtartani azt, — a mi általános parlamenti szabály, tudniillik, szavakat idézni, nem pedig benyomásokat s mert nem tudtuk, hogy egy, a választókhoz tartott beszéd fog idéztetni, de azért higyje meg a képviselő ur, sem a ház ezen oldala, sem pedig ;;zon képviselő, a kinek szavait nem helyesen méltóztatott idézni, a válaszszal adós maradni nem fog. (Helyeslés balfelöí.) Jókai Mór (közbeszól): Ezt tette ő is velem. Pulszky Ágost: Azonban csodálkoznom kell egy hangon, a mit a t. képviselő ur elegyített a vitába, a mely legalább eddig a magyar parlament tárgyalásában nem volt szokásos, (Ugy van! balfelöí.) Annyira ment a t. képviselő ur a kormány előterjesztésének védelménél buzgóságában, hogy szinte a forradalmi tanok hirdetésének határaihoz hatolt el; {Ugy van! balfelöl) sőt, midőn az országot szépen azzal kecsegteti, hogy szolgáltassa ki fegyvereit, hisz nincs szüksége azokra, mert megóvja őt minden fegyver nélkül, a törvény betűjének szoros megtartása nélkül, azon nagy biztonság, a melylyel jelenleg a ministerelnökben és párthiveiben bir, ugyanakkor a t. képviselő ur a kedélyek felmelegítése végett, hivatkozik oly eszközökre, oly lehetőségekre és eljárásokra, a melyeket azt hiszem, itt e házban senki sem fog komolyan említeni. (Ugy van! a baloldalon.) Engedje meg a t. képviselő ur, hogy figyelmeztessen arra .... Jókai Mór {közbeszól): Köszönöm. (Zaj.) Pulszky Ágost . . . igenis, hogy figyelmeztessem arra, (Mozgásjobbfelöl: Halljuk! Halljuk! balfelöí) hogy a képviselő ur, midőn igen ékesen és igen nagy melegséggel el tudja mondani azon küzdelem folyamát, a melyben részt vett. elfeledte azon küzdelem másik folyamát, hogy a háznak nemcsak ezen, hanem azon oldalán ülő képviselő urak nagy tömege, akkor is és ma is s egy elvet vallott mindenekelőtt és ez az: hogy a mi az ország jogait biztosítja, a min kétségen kivül megállhatunk és a mitől egy lépésnyire sem szabad távoznunk, az nem azon tanokra való hivatkozás, melyeknek emlékét a t. képviselő ur felelevenítette, hanem a törvényekhez való szigorú ragaszkodás ; (Elénk helyeslés balfelöl) azon törvények continuitásához, a törvény betűjéhez és szelleméhez való ragaszkodás, melytől a ház azon oldala, mikor ott ültek azok, a kik az alkotmányt visszaküzdötték, soha egy tapodtatnyit nem távoztak és az ettől való távozás miatt vádoljuk épen a ház azon oldalán ülő minister urat s az attól való távozás miatt vagyunk azon véleményben, hogy ezen törvényjavaslatot a háznak nem szabad elfogadnia. (Helyeslés bal felöl.) Engedje meg a t. képviselő ur, hogy még egy más mozzanatot idézzek fel emlékezetébe és pedig azt, hogy itt nem arról van szó, a mit ő említett, hogy az eddigi külpolitikát helyesli-e valaki, vagy sem. Ezen törvényjavaslat tárgyalása nem azon kérdéssel függ össze, hogy az eddigi külpolitika folyamata jó volt-e, vagy rósz. Mellékes érvül talán fel lehet ezt is hozni, ha-
