Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

90 16.>. wvzíígos »!('--. -íov!'n:b?r 12. 1S7:». múlva. De hogy mi történjék azon ideig, erről egy szót sem mond. A sok módozat köztt, melyeket hallottam, az egyik még legtetszősebb, mint eonstitutionális doctriua, ez : rábízni magukra azon tartományokra, hogy ők a nihil de nobis, sine nobis elvének alapján maguk állapítsák meg, hogy mimódon akarnak administráltatni. Ez abstracte véve a leghelyesebb doetrinája a constitutionalismusnak; de én azt hiszem, hogy talán Polit t. képviselőn kivül alig találnék ebben a t. házban proselitákat ezen eszme számára. [Derültség) Hogy mi, egy olyan országban, a hol annyi nemzetiségi, vallási érdek van még kiegyenlítetlenül, a hol maguk az agrárius viszonyok sincsenek még tisztázva, a hol nincs se irott jog, se alkotmányos megszokás: ott mi most kezdjük azon, hogy hívjuk össze a népet, melynél rendet és nyugalmat kell csinálnunk, hogy válaszszon képviselőket, válaszszon tisztviselőket: azt hiszem, ennyire idealisták nem vagyunk. (Tetszés jobbfelöl.) Más módozat, a mely indireete kiolvasható mégis azon határozati javaslatból, melyet t. barátom Szilágyi Dezső benyújtott, körülbelől az, hogy arra az időre is — o maga kívánta, hogy értelmezzük, miután maga csak az alapelveket mondta el, — arra az időre, a meddig ezen ideiglenes megszállás tart, vegyék a törvényhozások kezükbe ezen két tartománynak adminisrratióját. Ezt máskép nem érthetem, minthogy mind a magyar parlament, mind pedig az osztrák birodalmi tanács küldjön ki bizottságot, nem regnikoláris bizottságot, hanem ad hoc bizottságot, a melyek komolyan, beható tárgyalás alá véve azon tartományoknak kívánalmait, helyzetét, azon tartományoknak kifejlődött igényeit, nemzeti szokásait és különösen tehetségeit, dolgozzanak ki egy administrationalis tervet, vagy talán kettőt, külön nekünk, külön az osztrákoknak és azt terjesszék a képviselőházak elé. Hogy ezeknek a bizottságoknak öt-hat évre elég dolguk lenne, az bizonyos; hogy akkor is valami tökéletest nyújthatnának, az nem valószínű; hogy mind a kettő két különböző tervet dolgozna ki, az is bizonyos; de hogy mi történjék az alatt az idő alatt, az még mindig kérdés marad és még mindig nagyobb kérdés marad az, hogy mi lenne a resnltatum ? Hiszen, ha mi akarnók átvenni az administratiót ez alatt az idő alatt, akkor meg kellene osztoznunk territorialiter a megszállott tartományokban, nekünk geographiai helyzetünknél és históriai jogunknál fogva jutna természetesen Bosnia, Císlajthaniának jutna Herczegovina, melyek administratiójáról, a netaláni hiányok fedezetéről, az investitiókról gondoskodnunk kellene. Már most ebből az következik, hogy addig, mig ezen megszállás közös ügynek tekintetik, ennek netaláni költségeihez és az administratió hiányaihoz mi járulunk 30°/°, az osztrák fél járul 70%-kal; ha pedig ezen territoriális dirrimalás megtörténik, akkor nekünk jutván a háromszorta nagyobb Bosznia, mi fogjuk fizetni a 70%-et és Ausztria a 30%-et, azonfelül pedig a legnehezebb, a legköltségesebb investitiók egészen a mi vállunkon maradnak. Hiszen megteszünk hasonló áldozatokat oly országokért, melyek hozzánk tartoznak, megtesszük Horvátországért, megtesszük Fiumeért, de hogy megtegyük ugyanazon áldozatokat olyan tartományokért, a melyeket meglehet, rövid időn vissza kell adni a maga souverain hatalmának, azt hiszem, ennyire jó barátok még sem vagyunk. (Felkiáltások a szélső' baloldalon : Hát a harmadik eset?) A harmadik eset, a mit a t. háznak legtöbb ellenzéki tagja hangoztatott, az, hogy egyszerűen eldobjuk a törvényjavaslatot és gyönyörködjünk benne, hogy a kormány minő zavarba jönne ennek elvetése által. (Derültség.) T. ház! A kinek nincs egyéb czélja, mint a magyar kormányt egy ilyen, mindkét országot érdeklő dologban leszavaztatni, ezt a rövid örömet megszerezheti magának. Ezt a rövid örömet azonban meg fogja keseríteni azon tudat, hogy ez által a mostani katonai kormányzatot állandósítottuk azon tartományokban, a mely katonai kormányzatnak legelső hátrányai közé tartozik az, hogy nagyon drága, hogy ellenőrizetlen, hogy az investitiókat elébb megteszi és csak azután jelenti be, előbb kiépítteti a hidat és csak akkor jelenti be, mikor a víz már el is vitte. (Elénk derültség.) Azért én abban, hogy ezen törvényjavaslat elvettessék, ezen mostan általunk és senki által nem helyeselt katonai kormányzatnak állandósítását látván, azt hiszem, a t. ház azt egyhangúlag elfogja fogadni. (Derültség balfelöl.) Ép úgy szabad ezt nekem kivánom, mint a hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam kívánta egyhangú elvetését. (Helyeslés jobbfelöl.) Es most áttérek magára a törvényjavaslatra. (Halljuk!) Megengedi a t. ház, hogy miután divatban van a szavakra való vadászat, nehogy talán olyat találjak kibocsátani számon, mire az egész ház puskázzon, egyenesen silbibizálva mondom el véleményemet. (Halljuk! Halljuk! Élénk derültség.) A szőnyegen levő törvényjavaslat ajánlja az ügynek, az administratió kérdésében azon fórum elé való utasítását, melyet az 1867: XII. t. ez. a külügy és a hadügy számára kijelölt. A mig e megszállás a külügyi és hadügyi müvelet természetét viseli magán, tehát ideiglenes, a beruházásokat addig — tehát az ideiglenesség alatt is — egyenesen a parlament számára tartja AÍ