Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

183. országos illés november 12. 1879. 9i fenn és elvonja a delegatióktól. Igaz, hogy az idézett 1867 : Xli. t. ez., mely magyar szövegűén a közös kormány és a delegatió hatáskörét taxatíve meghatározza, egy megszállott tartomány administratióját és annak költségvetése feletti intézkedést nem számítja -azok közé. De a dolog természetéből folyik, hogy, a inig a Boszniában létei az ideiglenes megszállás természetével bir, addig ez a tartomány magára a monarchia mindkét felére nézve, a külügyi és Hadügyi müveletek elbírálása alá tartozik és isemmiesetre sem belügy. A delegatiók hatásköre nem tágittatik Magyarország rovására, nem Magyarország felé, nem erősíttetik a magyar önkormányzat rovására, még virtuális jogainkból sem áldozunk fel semmit; mert azon esetben, ha az annexió következnék be, az illető tartományok innen is, túl is bekebeieztetnének s ez a törvényjavaslat ipso-facto tárgytalan maradna. Ez az én meggyőződésem. Hasonló eset lesz, ha a két tartomány visszaadatik Törökországnak. Az első esetben a magyar és eislajtán parlament jogai lépnek a delegatiók intézkedésének hely ébe. Addig is a delegatiók feladata ellenőrizni azt, hogy ezen tartományok kormányzati intézkedései a legszükségesebbekre szorítkozzanak és azon tartományok tehetségét túl ne haladják, ránk túlkiadásokat ne rójanak, ellenben a rend fenn tartásának megfelelj ének. Igaz, hogy e törvényjavaslatban nincsen világosan kitéve, hogy valaki tartozik a delegatióknak az administratió költségvetését előterjeszteni. De hiszen tudjuk nagyon jól az ususból, hogy fi delegatió mindig élt avval a jogával, hogy a közös hadügyminister és a közös kümgyminister által tett költségelőterjesztéseket, mindig a legapróbb részletekig előterjesztesse, megbiráltassa s a hol megtakarításokat lehetett eszközölni, azt megtegye és ezentúl is meg fogja tenni. Hogy pedig a nagyobb horderejű és költségesebb beruházások, minők a vasutak, a vizszabályozás, a közös kormány hatásköréből elvonassanak és a két törvényhozáshoz utasíttassanak, azt csak helyeslem. Hogy némely beruházás hasznos és szükséges-e Boszniának, azt a közös hadügyministerium jobban tudja, mint mi; de hogy szükséges-e nekünk és van-e rá pénzünk s van-e okunk azt kiadni? azt meg mi tudjuk jobban. Annálfogva én elfogadom e törvényjavaslatot először azért: mert külpolitikánkat helyeslem, a mostani rendkívüli helyzetet pedig, e külpolitika következményének tartom; mert e törvényjavaslatban azt, a mi közösen elintézendő ügy, a delegatióhoz utasítva, de a mi a törvényhozás által elintézendő, azt az ország gyűlés hatáskörébe vonva látom; mert Bosznia administratiójának elintézését, a mig azt ideiglenesen tartjuk megszállva, a parlamentek elé hozni lehetetlennek és ha lehetővé tétetnék, ránk nézve nagy anyagi áldozattal járónak tartom ; mert a delegatiók hatáskörét ez által a magyar alkotmányosság rovására kiterjesztve nem látom; mert e törvényjavaslat elvetése által a mostani ellenőrzetlen kormányzat folytatása, kényszerhelyzetté lenne téve s végre mert az egész törvényjavaslat a legideiglenesebb jelleggel felruházva, csupán egyik, vagy másik, — mindkét alternatívájában általam helyeselt — és messze nem eső ezél elérését eredményezi, azontúl pedig de facto megszűnik hatályban maradni. Ezek indokaim, melyeket fel tudok hozni a törvényjavaslat mellett. Most áttérek azokra, a mik e törvényjavaslat ellen felhozattak. Azok köztt leginkább igényt tarthatnak a megczáfolásra — elismerem — azon érvek és okoskodások, melyeket igen t. képviselőtársam Szilágyi Dezső elmondott. Sajátszerű helyzetnek tartom mindenesetre azt, hogy nekünk, a kik az 1867-iki kiegyezési törvényeket elleneztük, kell most magyaráznunk ezen törvényeket azokkal szemben, a kik e törvényeket megalkotni és megszavazni segítették. De, t. képviselőház, mikor mi e kiegyezési törvényeket elleneztük, egyúttal egy concrét, reális javaslatot terjesztettünk be a t. ház asztalára. (Egy hang a baloldalon: Hol van?) A kisebbségből tizennégy képviselő által aláírva terjesztettünk be egy javaslatot. Madarász József: Most küzdenek mellette. {Élénk derültség. Halljuk!) Jókai Mór: A t. képviselő ur akkor sem küzdött mellette. Mondom, mi nem értük be azzal, hogy az ellenfél által beterjesztett törvényjavaslatot agyon kritizáljuk; hanem beadtunk egy másik törvényjavaslatot és azt védelmeztük. A képviselőház választhatott a két javaslat köztt. Ha akkor a mi javaslatunkat választja, ezen vita a delegatiók competentiája fölött nem folyik most itt. A mi javaslatunkban világosan ki volt téve, mi történjék, ha a mostanihoz hasonló esetek fordulnak elő. (Nyugtalanság balfelül). Igenis, méltóztassanak elolvasni; minden nemzetközi szerződésre ki volt mutatva, hova tartozik? ki volt mondva, hogy a magyar kormányférfiak minden külügyi actiónál, miként folynak be az elhatározásokra? Önök előtt állott, elfogadhatták volna, törvény lett volna belőle. Akkor leszavazták s most ugyanezen eszméket ragadják ki s hozzák fel mi ellenünk, midőn alkotmánybon12*