Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-165
165. országos ülés november 12 1879. í hanem az, a mi mások érdeke, a mi nem azonos az ország érdekeveb Én ebből kiindulva, egyebet nem tehetek, minthogy a már kijelentett protestátíómhoz azt csatoljam, hogy teljes meggyőződésből a függetlenségi párt határozati javaslatához csatlakozom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Jókai Mór; T. ház! Ugy hiszem, nem fogja kívánni a t. ház, hogy megújuljon a vita a felett, vájjon helyes volt-e monarchiánknak külpolitikája a keleti kérdésben, vagy sem? ítélt felette az összes európai sajtó, az európai diplomaiia, de legilletékesebben itélt az orosz diplomaíia és sajtó, mely monarchiánkat ezen politikája miatt, a legkeserübben megtámadta s ez által elismerte saját politikájának vereségét. Ezen politikának következése az, hogy jelenleg a Balkán félszigeten, az orosz befolyást elfoglalta az európai befolyás, hogy az ott keletkezett állam és Törökország megmaradt része, az orosz befolyás és az orosz támadás elől elvonatva, európai areopag felügyelete alá vannak helyezve. Ez nevezhető politikai sikernek. Ezen politikának azonban czéljának is kell lenni. Ezen ezél nem lehet más, mint békés utón előkészíteni, az ottani új, kisebb államoknak egészséges szervezet utjáu való kifejlődését, a török birodalom megmaradt részének regenerálását. Az e feletti felügyelet az európai eongressus által monarchiánkra bízatott. Ez bizonyára rendkívüli politika, amihez nem vagyunk hozzászokva, mert minden eddigi külpolitikának az volt a czélja, hogy, ha valami hadügyi actiót elkezd valaki, annak kedvező esetben hódítás legyen a következménye. Azok, kik az 1867-iki kiegyezési törvényt megalkották, erre az eszmére lehetetlen, hogy rájöttek volna. Szerintök igy állt a dolog: Hogy ha monarchiánk háborút visel, az mindkét országra nézve — magától érthetőleg közös ügy. És ha e háborúnak következése az lesz, hogy valamely tartományt meghódítunk, akkor ez arra az országra nézve, a melyhez ezen meghódított tartomány természeti helyzeténél fogva csatoltatni fog, egyszerre belügygyé válik. Ez iránt tehát nem kellett intézkedni. De arra nem gondolhattak, hogy mi történik akkor, ha európai megbizásból kell megszabnunk egy tartományt, a melyhez még egy másik államnak is joga van, a melybe szerződésileg megyünk be és a melyet ideiglenesen és erős feltételek alatt tartunk megszállva. Már most az a kérdés, hogy ennek az üdvösnek elfogadott politikai műveletnek útját álljuk-e a constitutionális doctrinarismus velleitásaival, mert velleitásnak kell neveznem azt, mikor akadályokat keresünk, nem abban, a mi törvényünkben megvau, hanem abban, a mi abból kimaradt. KÉPYH. NAPLÓ 1878—8 í . VIII. KÖTET. Törvényhozásunk gondoskodott arról, hogy a közösügyek, melyek a monarchia mindkét államát érdeklik, egyrészben, mioc a hadügy, külügy, a delegatiók elé legyenek utalva ; más részükben, mint a vám- és kereskedelmi ügy, reserálva, legyenek a törvényhozások számára; de arra nem gondolhatott, hogy mi történjék oly ügyekben, midőn egyikünknek, vagy másikunknak, vagy mindkettőnknek érdekei még egy harmadik compaciscens, velünk szerződő államnak ügyeivel vannak összefüggésben, a midőn nem elégséges törvényhozásunknak magának kimondania határozatát, de e határozatnak sanctiójához, az európai diplomatiai concert helybenhagyása is szükséges. Ezen helyzet áll jelenleg előttünk. Mi megszállottunk két tartományt, nem azért, hogy meghódítsuk, (Közbeszólásoka szélsőbalról: Hát miért!) hanem hogy megakadályozzuk oly zavarok kitörését, melyek legelső sorban monarchiánkat, de közvetlenül magát az európai nyugalmat is veszélyeztethetik. (Igaz! Ugy van! jobb/elöl.) Megszállásunknak alternatív a végzése. A mig, vagy a török birodalom a neki javasolt és az általa elfogadott reformok alapján annyira regenerálja magát, hogy souverain jogait újra átvegye saját tartományai felett, vagy pedig a török államférfiak saját hibájuk által lehetetlenné teszik Európában megmaradását államuknak: mindkét esetben, az ideiglenes állapotnak vége szakad. De mi történjék ezen idő alatt? Ez iránt nyújt épen módozatot a jelen törvényjavaslat. Megvallom, t. ház, hogy bizony nekem sem ideálom ezen törvényjavaslat, mint non plus ultója a kormányzati és administrativ bölcsességnek. {Közbeszólás a szélsőbalról,: De nem ám! Nem kell a. javaslat!) De hát mit csináljunk, ha ezt elvetjük? (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelől.) Magam is sokat töprengtem rajta s magamnál okosabb emberekkel is tanakodtam e felett. Szilágyi Dezső (közbeszól): Nem lehet az! (Derültség balfelöl.) Jókai Mór; T. barátommal magával is tanakodtam. (Élénk derültség jobbfelől.) Mindazon módszerek köztt, a melyeket meghánytunk, vetettünk, ennél jobbat nem találtam. (Derültség a. bal- és szélső baloldalon.) Tauum rá épen azon határozati javaslat, melyet Szilágyi t. k e 'p v i se h> társam, vezérszónoka az ellenzék egyik részének benyújtott, melyben elismeri, hogy nem az ellenzék dolga ellenjavaslatokat és concrét indítványokat tenni; tanúm rá Simonyi Ernő t. képviselőtársam javaslata, melyben ő határozottan kimondja azt, hogy vissza kell adni ezen tartományokat Törökországnak, de nem rögtön, hanem egy idő 12
