Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

SS 165. országos ülés »o\ ember 12. 1879. Szilágyi Dezső t. képviselő ur beszédjére legfeljebb az a megjegyzésem, hogy óhajtottam volna tudnia mit kivan ő esetleg a Boszniával és Herczegovinával való intézkedés tárgyában. De másnemű megjegyzéseim és köszöneteim is vannak, a melyeknek itt kifejezést kívánok adni. Mindenekelőtt köszönöm Éber Nándor képviselő urnák azt, hogy megtanított minket arra, hogy miként kell tovább menni pártjánál és a kormánynál is, a melyek eddig az 1867: XII. t. czikkbe csak bizonyos dolgokat bemagyarázni és abból bizonyos dolgokat kimagyarázni igyekeztek, de Éber Nándor képviselő ur még hozzámagyarázni is tud. Polit Mihály képviselő urnák szintén van megjegyzésem. Örvendek, hogy még nem állunk Filippinél, hanem találkozunk egy törvényjavaslat elvetésében, mindazonáltal, az ő egész érvelését és azt, a mi abban rejlik, ugy fogom fel a függetlenség és a magyar állam szempontjából: Timeo\Danaos et dona ferentes. Az előttem szólottak közül még Bausznern Guido beszédére is reílectálok. Talán senki sincs abban a helyzetben, hogy az évek során át történt politikai metamorphosisokat oly pontossággal tanulmányozta valakin, mint tanulmányoztam én Bausznern Guidon. Összes enuntiatiói és röpiratai nálam összegyűjtve hevernek, melyek szerint, a képviselő ur 1867-ben elkapatva a Deák-aera fénye által, egyszerre rengeteg magyar hazafinak érezte magát és az osztrák tiszti álláspontból, áthelyezkedett a magyar honvédség álláspontjára; az emlékezetes franezia-német hadjárat arra indította őt, hogy egyszerre a nagy német haza gyermekének tartsa magát és egy röpiratban kijelentse, hogy a honvédség és a nagy német hazafiság, egymással incompatibilis és levetette a honvédség díszes ruháját. És most Bausznern Guidó itt a magyar törvényhozásban, nékünk nagy német politikát insimál és hogy röviden mondjam, azt itt becsempészni kívánja. Szükségesnek tartottam ezeket előrebocsátani, iiogy egyszer mindenkorra állást foglaljak azon párttal szemben, a melynek erről a helyről határozott ellensége vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindazokat a dolgokat , a mik itt Siinonyi Ernő és Szilágyi Dezső képviselő urakon kivül, a nagy politikára előhozottak, a localis, az ephemer és szüklátkörű kifolyásának tartom. Az egész előttem lefolyt keleti háború, ugy a mint azt most és más időszakokban észleltük, minden következményeivel és a boszniai és herczegovinai szerencsétlen oceupatióval semmi egyéb, mint egy nagy evolutiónak episodja. Az evoiutió pedig nem egyéb, mint a fajharez. A keleti szláv népek íOO milliói hullámzanak a nyugat száz milliói ellen. Ez tény. Nemcsak politikai, hanem a népek természetében gyökerező dolog. Épen olyan, minőt észlelünk a természetbeli, mert hiszen a periplaneta orientális kiszorítja a blattá germaniát vagy hogy még egy ismertebb példát idézzek, az ázsiai patkány kimarja az európai patkányt és elfoglalja annak helyét. Midőn ez igy vau, midőn ezt tagadni nem lehet, akkor nem törődhetünk Európa államainak ephemer politikai nézeteivel és a diplomaták ide-oda húzogatásávab hanem fel kell vetnünk saját nemzetünk létének kérdését s midőn ezt felvetjük, be kell látnunk, hogy a keleti és nyugoti áramlat hullámai közit körülbelül ugy állunk, mint buzaszem a két malomkő köztt. És minthogy ez igy van, minden a mi nálunk történik, csak egy irányban történhetik. Én magyar szempontból csupán egy politikát ismerek: azt, hogy minden vércsepp, minden fillér, a magyar nemzet érdekeinek szolgáljon. Én ellenzéki álláspontomnál fogva ünnepébyesen tiltakozom azon vállalatok ellen, melyek a magláji huszárok vérén kezdve, azon milliókig mentek, melyekre a mi népünk oly égetőn rászorult. (Helyeslés a -szélső baloldalon.) Történnek hivatkozások, példák, melyeket az illető szónokok Angliából, Franciaországból, Olasz- és Németországból hoznak fel. A mi helyzetünk és azon népek helyzete lényegesen különbözik. Ott, hol az illető állam zömét egy compact nemzetiség, sőt még vallás szerint is egyöntetű nemzet alkotja, meghiszem, hogy a dynastikus érdekek azonosak a nép aspiratióival. De olyan conglomeratumban, minőt AusztriaMagyarország képez, hol minden néptörzs, minden faj speciális érdekekkel bir s e speciális érdekeket mindenütt érvényesíteni törekszik, olyan monarchiában nem egyszer történik, hogy a dynastikus érdekek, diametralis ellentétben állanak, az illető nép aspiratióival. Meghiszem, hogy a conglomerált monarchiákban megvan az, hogy azoknak uralkodói igyekeznek bizonyos ezernyi quadrátmértföld és bizonyos milliónyi nép felett uralkodni s ha az egyik végen vesztenek, törekesznek másutt foglalni tért. De azok a népek, melyek Önállóságukra s rendeltetésükre rátartósak, kell, hogy belássák, miszerint ez az ő rovásukra történik. És mi, történjék bármi, tessék az bárkinek, vagy nem, magyarok akarunk maradni és azoknak kell maradnunk. Midőn én ezeknek kifejezést adtam, azt hiszem, kimondhatom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban oly insinuátiót látok, mely ellen protestálni vagyok kénytelen. Én a törvényjavaslatban oly veszedelmeket látok, melyek a közmorál ellen s legelső sorban, a magyar nemzet legszentebb érdekei ellen vannak irányozva, tisztán csak azért, mert itt már nem forog fenn az, hogy mit kivan a nép, mit az ország érdeke.