Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

1GÍ. országos ülés november 11. 1S79. 79 magyarázat helyes szabálya szerint, az egyszerű eonsultativ votum. Igaz, a t ministerelnök ur az én kérdésemre azt a felvilágosítást adta, hogy nem ez az értelme, hogy csak eonsultativ votum legyen, hanem ellenkezőleg biztosított engem arról, hogy a magyar kormánynak döntő befolyás szándékoltatik adatni. De ha ily jó szándékkal vannak, miért nem mondják meg világos szavakkal? mert könynyen megtörténhetik, hogy azután azt a jogot, melyet a ministerelnök gyakorolni akar, vagy utódai gyakorolni akarnak, nem a motívumokból fogják származtatni, hanem a törvény szerkezetéből [Helyeslés a baloldalon) s akkor azt mondják : itt tisztán csak a tanácskozásokban való részvételre van jogosítva a ministerium. Döntő befolyásról, t. i. hogy az ő megegyezése nélkül nem jöhetnek létre határozatok, a törvényben nincs szó. De tegyük fel, hogy ugy van, fogadjuk el, hogy a tanácskozásokra valami döntő jogot adna ez a javaslat: még akkor sem ér semmit az egész rendelkezés. Mert mire adatik e jog? arra, hogy az ideiglenes közigazgatás irányának és elveinek megállapításánál — mondjuk — döntő befolyást gyakoroljon. De van itt még egy sokkal fontosabb dolog, t. i., ha arról van szó, hogy én a közigazgatásra befolyást gyakoroljak: első, hogy döntő szavam legyen a szervezet megállapításánál; második, hogy döntő szavam legyen azon anyagi szabályok megállapításánál, melyek szerint ezen szerveknek el kell járni, melyeket ezeknek valósítani kell. Már pedig az irányok és elvek olyanok, hogy azok ez értelemben nem vehetők. Vagy ha a t. ministerelnök ur fel fog állani és azt mondja : igenis, döntő befolyás szándékoltatik adatni, a szervezet megállapítására, a szabályok megállapítására, melyek szerint e szervezetnek el kell járni és az irányra, melyet a közigazgatásnak szándékolnak adni: én azon alázatos kérdéssel járulok hozzá, mért nem mondja ezt ki világosan? [Elénk helyeslés a baloldalon) De ha még kimondanák is, még akkor is csekély értékíí volna e törvény, mert egyáltalában nincs gondoskodva arról, hogy a magyar ministerium, mely ezen befolyást gyakorolja, informálva is legyen. Annak ellenőrzését, hogy ott mi történik, nem 200 mértföldről kell teljesíteni, hanem ott helyben. Azon ismeret alapján, melyet talán a közös ministerek, vagy a hírlapok tudósításából meríthet a ministerium: ugyan kérdem, minő ellenőrzést s minő befolyást gyakorolhat ? (Igaz! Ugy van!) Csonka, helytelen ez a törvény, ha arról nem gondoskodik, hogy biztos és helyes módja legyen az informatió megszerzésének és ha azon ellenőrzést, melyet a magyar kormánynak kell gyakorolni, nem tudja oda le vinni, hol a dolog történik, hanem hatálytalanul elhagyja párologni itt. Hanem azt hiszem, hogy ha e javaslat törvény nyé válik, nem kell hosszasan bizonyítani, hogy a ministerium befolyása a semminél csak valamivel lesz több és ha a semminél valamivel több lesz, akkor az egész befolyás, az egész rendelkezési hatalom a közös ministeriumot fogja illetni? Már most ebből megítélhetik, hogy mit érhet az a befolyás, a mi az országgyűléseké; mert az indokolásban az van mondva, hogy mert a ministernek közvetlen befolyása van a közös ministeriumra, a közös ministeriumnak meg Boszniára és a magyar ministerre viszont a magyar országgyűlésnek: ennélfogva a magyar országgyűlés a mindennapi teendőt ellenőrizi Boszniában. (Derültség.) Ez a következtetés az, a melynek alapján a ministerelnök ur meg akarja állapítani az országgyűlés befolyását. (Ugy van! balfelöl.) Nézzük már most, hogy igaz-e az a vádam, hogy ez a törvényjavaslat a közös kormány absolutismusának kedvez ? (Ralijuk! Halljuk!) Midőn, t. ház, ezt kifejteni akarom, ezen törvény természetes magyarázatához folyamodom és nem azt nézem, hogy mi szándékoltatik a ministerelnök ur állítása szerint, vagy minő módon kellene azt megállapítani, ha az igazgatás Boszniában közös ügynek van nyilvánítva, mondom minő módon kellene megállapítani az 1867. XII. t.-cz. analógiájára, hanem azt, hogy mi van ezen szövegben elrendelve. Hol van itt megállapítva világosan, hogy a közös ministeriumnak minő hatásköre van ? Sehol. A törvénymagyarázat szerint tehát ugy kell tekintem a dolgot, hogy mindaz, a mi világosan nincs fenntartva a két állam kormányának, a delegatióknak és a két állam parlamentjének, pieno jure illeti a közös ministeriumot. Ennélfogva ezen törvényjavaslat szerint a közös ministeriumot megilleti az összes törvényhozási jog Boszniában. (Ugy van! balfelöl.) Minden anyagi szabály, a mely szerint az ottani állapotok rendezendők és viendők, a közös ministerium által állapittatik meg, kivéve azt a három ügyet, a melyre nézve a 4. §. kivételt tesz, t. i. a közvetett adókat, a vámintézményeket és a pénzrendszert. Különben — mondom — az összes törvényhozás, az összes kormányzati jog illeti meg őt, hacsak azon árnyék befolyást, a mely ezen javaslatban a magyar kormány számára ki van kötve, hatalmas korlátnak nem tekintjük! (Ugy van! balfelöl,) Egy azonban hiányzik e javaslatból. Én sehol sem látom kimondva, hogy a delegátiók hatásköre ezen törvényjavaslat természetes értelme szerint, másra is kiterjedne, mint azon évi összegek