Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-164
164. str^zágos ülés október 11. 187S. 71 teni a monarchiában egy olyan harmadik területet, melyben az alkotmányos felelősség s a két állam kormánya befolyásának csattanós jelszava alatt, talaj donkép és lényegileg, a közös kormány absolutismusa van megállapítva. {Helyeslés a balés a szélső baloldalon.) Harmadik jellemvonása ezen törvényjavaslatnak, hogy ravasz és nem Őszinte, (Derültség és helyeslés a bal- és a szélső balon) mert sem a megoldandó feladat, sem a megoldás módozatait nem állítja őszintén a nemzet elibe. Ugy tünteti fel, mint az eddigi törvények egyszerű természetes folyományát, a mi e rendezésben foglaltatik. Azt akarja elérni, hogy észrevétlenül, szépen, minden aggodalom nélkül nyugodjunk bele a legkárosabb, a legvégzetesebb változtatásokba, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső balon) hogy a dolgok kettős színcsilláma által simán, öntudatlanul sodorja ezen állam törvényhozását egy, ezen állam törvényes függetlenségére nézve káros politika örvénye felé. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ez ezen javaslatnak politikája, de ez nem a mi politikánk; s reménylem, hogy mig ezen házban a magyar állam eszméje drága, mig a magyar állam fenntartására az 1867-ben hozott törvényeket, a jogi biztosítékok minimumául tekintjük, addig ehhez a politikához, ez a ház csatlakozni nem fog. (Elénk hosszas helyeslés balfelöl.) Igaz, t, ház, hogy ezen javaslathoz eddig már ketten szólottak: Polit ós Bausznern képviselő urak. Ez utóbbi, magát a javaslat védőjévé avatta fel, de olyanná, a ki előre tiltakozott az ellen, hogy véleményét egyébnek tekintsék, mint egyéni véleménynek és előre tiltakozott az ellen, mintha azon indokokból fogadná el a javaslatot, melyekkel a t. ministerelnök ur azt ajánlja. És ebben követésre méltó őszinteség példáját adta, e javaslat minden netaláui pártolójának. (IJlénk derültség balfelöl.) A mi Polit képviselő ur felszólalását illeti: én azt hiszem, hogy Bosznia állapotainak jelenleg elhanyagolt volta és azon várakozás, melyet a boszniai lakosok a monarchia által teljesítendő feladatokra nézve táplálnak, sem a törvényjavaslat érdeme mellett, sem az ellen érvül fel nem hozható, legfölebb a rendezés szükségét bizonyítja. (Helyeslés a baloldalon.) Ha vájjon a karloviczi érsekséggel egyesittetik-e Bosznia egyházi tekintetben, ha vájjon az agrár viszonyok azon megoldást nyerik-e, melyet ő javasolt, ez a közigazgatás szervezésének módjára befolyással nem bir; de igen is bir az, mit a t. képviselő, mint várakozást kifejezett. Mert ha az ő szavai, a melylyel Bausznern képviselő ur egyetért, melyek azt mondják, hogy Boszniában való missiója Ausztriának és Magyarországnak abban áll: átvenni ott saját költségén és erején az ottani népek gazdasági és társadalmi emelését, terjeszkedni tovább a Balkán félszigeten és ez által egy természetes reactiót idézni elő a monarchia belső jellemében s a monarchia domináló nemzetiségéül a szlávokat tenni meg, ha ezek a képviselő urnák természetes vágyai lehetnek, ha ezek azoknak, kikre czélozni méltóztatott, törekvései és ezélpontjai lehetnek: ez ránk nézve csak indok arra, hogy annál szorgosabb figyelemmel és annál nagyobb óvatossággal vizsgáljuk meg ezen javaslatot, mennyiben szolgálhat ezen törekvések előmozdítására, mert azt nemcsak az ő nyilatkozataiból tudjuk, hogy ezen javaslat alapján, ilynemű törekvések elérése czéloztatik. (Helyeslés a balon.) A mi Bausznern képviselő ur felszólalását illeti: megvallom, hogy azzal némileg zavarban vagyok és felszólalásának azon részét, mely az 1867-iki törvény értelmezésére vonatkozik, később érdeme szerint méltányolni fogom, felszólalásának többi része pedig nem egyéb, hogy röviden megjelöljem, mint a boszniai occupatió és ennek alapján előállható európai viszonyoknak méltatása, nagy Németország szempontjából. (Igazi Ugy van! bal felöl.) Beszéde legnagyobb részében a t. képviselő ur irányadóknak, nagy Németország érdekeit tekintette; Bosznia occupatióját azért helyesli, mert erkölcsi garantiát nyújt az iránt, hogy Németország- monarchiánk felé törekvést nem fog táplálni. És azon érzékeny tanács, a melyet a revanche politikáról való lemondásra Francziaországuak adott, azon jámbor óhaj, hogy most, midőn Németország vívmányainak birtokában van, elérkezett az igazságos állapot és hogy most az örök békének kell igazság szerint következnie, hogy Németország ne zavartassák; azon monarchiánknak és országunknak szánt szerep, hogy terjeszkedjünk kelet felé, hogy kössük le erőnket, hogy szoruljunk a német barátságra, hogy jöjjünk minél nagyobb függésbe Németországtól, hogy forgassuk ki a dualismust sarkaiból és változtassuk meg monarchiánk egész jellegét, mert a t. képviselő ur szerint, csak ekkor van létjogosultsága monarchiánknak ; állítása annak, hogy mig ezen monarchia ellentétben volt Poroszországgal, törekvéseivel, addig nem volt létjogosultsága (Ugy van! balfelöl) és állítása annak, hogy mikor összhangba kezd jönni, akkor kapja vissza természetes irányát: (Ugy van! balfelöl) az, t ház, a ki ilyet mond, megfeledkezik arról, hogy a magyar képviselőházban, magyar maadatum alapján ül (Élénk helyeslés a bal- é, szélső bal felöl) és hogy neki illenék ezen törvényjavaslatot, legalább röviden, Magyarországra való hatása és hordereje szempontjából méltányolni. (Ugy van! balfelöl.) A ki ezen szempontokból vezettetik, az [ űzhet politikát nagy Németország számára, de i