Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

70 16*« országos ülés no iember 11. 1879. kormány nincs kötelezve. Ennek ellenében engedje meg, hogy figyelmét felhívjam arra, mit talán jól tud, hogy ezen pótconve?itio első hat czikkelye egyenesen Bosznia és Herczegovina állapotára vonatkozik, megszabja azon jogi korlátokat, melyeken belül az uralmi jogokat Ausztria és Magyarország fejedelme ott gyakorolni jogosítva van. Már most, t. ház, azon korlátoknak ismerete, a közigazgatás rendezésénél mellőzhetetlen. Hogyan képzelhető, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása és viszonya a monarchia két államához kellőleg rendezhető legyen, ha azon jogi határokat, a melyeket a nemzetközi szerződésben átvettünk ezen mandátum gyakorlására, hivatalos alakban a parlament nem is ismeri? [ügy van!) És aztán nem szabad hallgatnunk a t. ministerelnök ur által felállított azon új tan ellenében, hogy vannak némely nemzetközi szerződések, melyek közzéteendők ugyan: de csak a hivatalos lapban s ha kívánja is, nem térj esztendők a parlament elé. Ennek ellenében a törvény 8. §-ának positiv szövegére hivatkozva, * újólag azon határozott kívánságot fejezzük ki, hogy ezen pótconventio, mely azon jogi határokat megszabja, a melyek köztt az uralom Boszniában gyakorlandó, a parlamenttel hivatalosan közöltessenek. Es ha ezen kivánságnak a t. ministerelnök ur eleget renni nem volna hajlandó, akkor fenntartjuk magunknak azon jogot, hogy az előterjesztést s a parlament jogának megőrzését, egy külön határozati javaslat alapján eszközölhessük. [Helyeslés a bal- h a szélső baloldalon.) Mielőtt a törvényjavaslat érdemére áttérnék : két észrevételt óhajtok tenni. Az egyik abban áll, hogy ne engedje a t. ház magát megtévesztetni és igényeit ezen törvényjavaslat irányában leszállittatni az által, mert ezen törvényjavaslat önmagát ideiglenesnek nevezi. Abban az értelemben, hogy ha törvénynyé vált, csak addig fog fennállani, mig egy más törvény által módosítatott, abban az értelemben — mondom — minden törvény ideiglenes. Tényleg ideiglenes ezen törvény csak akkor volna, ha önmagában a törvényben, a törvény érvényének időhatára meg volna szabva. De midőn tudjuk azt, hogy azon occupatió, melynek szabályozására e törvényjavaslat hivatva van, a kormány hivatalos nyilatkozatai szerint, hosszú időkre fog terjedni; tehát az occupatióban magában az ideiglenesség jellege nincs meg; és midőn ismerjük a törvényjavaslat tartalmát és tudjuk, hogy az absolitisíikus irányzatnak kedvez, azon absolitisticus irányzatnak, melv az egész foglalási politikát a törvényhozás előleges megkérdezése nélkül inaugurálta, t. i. a közös kormány absolutismusának: [Élénk helyeslés halfelöl) akkor örök biztosak lehetnek az iránt, hogy. ha megszavazzák e törvényjavaslatot, akkor nem ideiglenes, hanem hosszú időre terjedő állapotot fognak törvényesíteni. [Uqy van! balfelöl.) Es nekünk t. ház, igen nagy érdekünk van abban, hogy minden óvatossággal járjunk el. Ha ideiglenesség színe alaít, tán könnyelműen beleegyezünk oly rendezésbe, melyet véglegesnek nem fogadhatnók el s melynél országos érdekeink teljes megóvására nem ügyelünk: a késő és meddő bánat nem gyógyítja meg és a megteremtett állapotok, a hosszan fennállott tények erejével fognak fellépni a végleges rendezésnél is, egy oly időben, midőn hibáit már orvosolni nem lehet. {Helyeslés a baloldalon.) Ezért, azt tartom t. ház, hogy egyikünket sem birhat a törvényjavaslatnak ezen hivatalos czíme arra, hogy igényeinket és követelményeinket a törvényjavasiát iránt leszállítsuk, vagy egy hajszállal is kisebbre fokozzuk, mint tennők, ha az ideiglenesség szava a tör' vényjavaslatban nem foglaltatnék. A helyes rendezés, t. ház. még egy mást is feltételez, feltételezi azt, hogy a ki a rendezésre egy bizonyos tervezettel áll elő, annak határozott politikája legyen, hogy abból a javaslatból kivehető legyen az, minő sorsot szánt végleg azon tartományoknak; mert határozott politikai czéí nélkül hosszú időre terjedő rendezést létrehozni, annyi: mint öntudatlanul, czél nélkül cselekedni. Azon, mondhatnám hypocrizis, mely politikánkat e tartományokra nézve jellemzi, midőn határozottan és fennszóval hirdeti a megszállás ideiglenességét, indokai és intézkedései pedig olyanok, a melyekből határozottan következik, hogy azokat monarchiánk állandó alkatrészeivé tenni szándékoznak, ezen hypocryzis, mondom, nem menthet fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy ezen javaslatban azon politika irányelveit és czéljait megkeressük, mely határozataiból elvonható s annak világánál bíráljuk meg. Ennek a javaslatnak is megvan a maga politikája, melynek elveit három pontba foglalom össze. Az egyik abban áll, hogy a javaslat, a monarchiának egy harmadik területet akar megteremteni. Eddig két terület állott fenn a monarchiában, alapja a dualismus volt; a javaslat, egy harmadik területet akar teremteni s ezen a közös kormányt akarja teljes és közvetlen uralommal felruházni s ez által azon kapcsolatot, mely eddig a monarchia két fele köztt tényleg és jogilag fennállott, jelleméből kiforgatni és egy, a monarchia két állama fölé építendő, központi állani megalakítását akarja előkészíteni. (Helyeslés a baloldalon.) A második czélja a javaslatnak absolitisticus. Az absolitismus, t. ház, e monarchia területéről csaknem végkép száműzve van és utolsó halvány csillámai már-már kihaló félben élnek még a nem teljesen polgáriasított horvát Határőrvidéken. De, a mint reménylem, a t. ház megelégedésére be fogom bizonyítani, hogy ezen törvényjavaslat akar terem-