Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

(yi, 1(54. országos ül< r török birodalmat szétbomlasztani igyekeznek. Eri nem mondhatom, hogy a török birodalomnak Libái nem volnának. Van ilyen elég. Sok dolgot lehet abban kifogásolni, mely a mi viszonyainkkal meg nem egyez, a mi morálunkkal teljes ellentétben van; hanem, ha a mi monarchiánknak képviselője oda teszi az ő aláírását oly európai szerződésekhez, a mely ezen török birodalomnak existentiáját okvetlenül szükségesnek tartja és annak fenntartását minden erejökből igéri, akkor engedelmet kérek, nekünk nincs jogunk fegyveresen beleavatkozni a ezélból, hogy ezen birodalomnak egy darabját mi is megszerezzük. Én ellenzem e törvényjavaslatot azért is, mert habár abban meg van mondva, hogy e tartományok administratiója ideiglenes, de ezen ideiglenesség oly színezetet ölt, mintha permanens akarna lenni. Azt, hogy e tartományok permanenter oceupáltattak volna, ezt még nem lehet ugyan mondani, hanem minden igyekezet oda járul, hogy ezt permanenter megtartsuk és olyan beruházásokat csináljunk abban, a melyeket a porta egykor, vagy nem lesz képes, vagy csak nagy nehezen lesz képes visszafizetni és a melyek tényleg többre rúgnának, mint a mennyit megér ezen két tartomány. Azért én, mondom, nemzetgazdasági szempontból ellenzem ezen két tartomány aimexióját. De nemzetgazdasági és politikai szempontból is ellenzem azt azért, mert ezen tartományok elfoglalása által, a magyar nemzet hátrányára megzavarodik a különféle nemzetiségek egyensúlya és szaporittatnak azon délszláv elemek hazánk határai közelében, melyek eddigelé is, igen sok alkalommal ellenséges indulatot tanúsítottak és melyeket ezeknél fogva nekünk gyámolítani és erősíteni legalább is impolitikus. Azt hiszem, igen jó politika az ellenségeket kiengesztelni, de ott, a hol egy ellenséget kiengesztelni teljes lehetetlen, mindenesetre badarság annak erejét gyarapítani. Előbb-utóbb tehát határozni kell a felett, hogy Bosznia és Herczegovina hová csatoltassék, Ausztriához-e, vagy Magyarországhoz. Mi, a mi helyzetünkben ahhoz semmikép sem járulhatunk, hogy Ausztriához csatoltassék, mert hisz Ausztria által Bukovinától kezdve egészen Istriáig körül vagyunk véve. Hogy most körülvétessük magunkat azon csekély területen is Ausztriától, dél és kelet felé, a mely még nyitva áll, azt senki sem fogja politikusnak mondani. Azt pedig, hogy Magyarországhoz csatoltassék, érdekeink egyáltalában nem kívánják. Nekünk nem kell Bosznia és Herczegovina ; (Helyeslés a szélsőbalon) de azt sem engedhetjük, hogy Ausztriához csatoltassék. (Egy hang a jobboldalon: Tehát Horvátországhoz !) Engedelmet kérek, én mindig azon nézetben voltam Horvátországra nézve, hogy biztosítva magunknak a noveinber 11. l^"f». tengermellékhez a hozzájuthatást, meh* a mienk, avval semmit sem törődöm, ha Horvátország elszakad is tőlünk és kormányozza önmagát, de nem hogy Ausztriához csaroltassék, hanem hogy önmagát kormányozza. Ez esetben én részemről semmi igényt nem tartok reá; de a mig ezt nem teszi, addig úgy kell tekintenem, hogy Magyarországhoz tartozik és bizonyos autonómiával bir, melyet én bolygatni a világ minden kincseért nem akarok. De hogy Horvátország számára tartományokat oceupáljunk és hozzácsatoljunk, ennek szükségét egyáltalán nem látom be. Ezen tartományok tehát, nem tartozhatnak sem az egyik, sem a másik államhoz. És minthogy azt hiszem, hogy miután ezen tartományok önmagukban gyengék ahhoz, hogy önállóan létezhessenek, a mi érdekeink szempontjából az volna a leghelyesebb politika, hogy az occupatió mennél előbb megszüntettessék és ezen tartományok helyzete az legyen^ a mely az előtt volt. Hogv azután az administratióban javítások garantiroztassanak, ez egészen más dolog, ez természetszerűleg önmagából következik. Hiszen nekünk, mint szomszédoknak érdekünkben van, hogy oly állapot ne tartassák fenn a velünk szomszédos tartományokban, mely időnkinti lázadásokra ad alkalmat. Tehát a jó administratió behozatala a mi érdekünkben is fekszik s oda működni, hogy az behozassák, úgy hiszem, saját érdekünk szempontjából is kötelesség ; de különben én azt óhajtom, hogy az occupatió minél előbb megszüntettessék és a tartományok visszaadassanak Törökországnak s minthogy e törvényjavaslatnak, mely előttünk fekszik, egész szelleme azt mutatja, hogy ezen occupatió nemcsak nem szándékoltatik megszüntettetni, hanem ezen ideiglenes állapot, mely jelenleg teremtetett, hosszú időre kihúzatni, sőt valószínűleg végleges occupatióvá alakíttatni szándékoltatik, már azért sem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Ezen nézetekből kiindulva, a törvényjavaslattal szemben, magam és a házszabályok értelmében 10 más elvtársam által aláirt határozati javaslatot nyújtok be a t. háznak. A határozati javaslat igy hangzik: (Olvassa.) „Határozati javaslat. Minthogy mi alólirottak, Bosznia- és Herczegovina megszállását s elfoglalását ugy a népjogra, mint különösen a magyar állam érdekeire nézve kezdettől fogva, — nevezetesen külbiztonsági-, alkotmányos-, nemzetgazdasági, nemkülönben nemzetiségi szempontból egyaránt — károsnak, sőt veszélyesnek tartottuk és pedig: a) külbiztonsági szempontból azért, mert ezen foglalás a magyar állam viszonyait más államok irányában összebonyolítja és esetleg veszedelmes rázkódtatásoknak teszi ki;