Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

164. országos ülés november 11. 1879. 67 ellenkezik azon főelvvel, melyet én kötelességemnek tartok, mint népképviselő, úgy e házban, mint a nemzet közéletében képviselni, t. i. ellenkezik az ország Önállásának és függetlenségének eszméjével. {Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Én ellenzem ezen törvényjavaslat elfogadását külbiztonsági szempontból is, azért, mert ezen új íiequisitió, összebonyolítja a magyar állam helyzetét, a többi európai államok irányában és esetleg igen nevezetes és szomorú rázkódásokra adhat alkalmat; én ellenzem ennek elfogadását alkotmányos szempontból, mert, a mint már mondám is, ez az általam és elvbarátaim által mindig roszalt 1867: XII. t. czikkel egyenes ellentétben van és az abban megalkotott közjogi alapot, még kedvezőtlenebbé alakítja, mert neveli, szaporítja azon közügyeket, melyeket szaporítani nem szabad az általam imént felolvasott 32. §. értelmében. (Igaz! Ugyvan! a szélsőbalon.) Azután räbiz a delegatiókra oly költségeket, melyektől ugyanazon törvénynek 40. §-a a delegatiókat egyenesen eltiltja, mert ezen 40. §. azt mondja, hogy a delegatió a közös költségvetést megállapítja, mely költségvetés egyedül azon költségekre terjedhet ki, melyek a jelen határozatban közöseknek vannak kijelölve. Tehát oly költségvetés fölött a delegatió nem tanácskozhatik, mely ezen törvényben kijelölve nincsen. De ezen törvény 1. §-ának, mely azzal kezdődik, hogy a ministeriumnak a közös ügyekre nézve fennálló törvények, t. i. az 1867 : XII. t.-cz. értelmében terjeszti elő ezen törvényjavaslatot, ezen szakasznak indokolása egyáltalában nem áll; mert a mint a törvény tartalma maga mutatja, épen ellenkezőjét rendeli e törvény és tiltakozik az ellen, hogy idővel bármi módon szaporittassanak a közösügyek. Mert ezen törvény, a mely elfogadta és megteremtette a közösügyeket, nem találta azokat valami üdvös, valami kívánatos dolgoknak, azért intézkedett arra nézve, hogy azok jövőre ne szaporittassanak és azt mondja, ezen törvényben előszámláltatnak azok, a melyek ide tartoznak és tartozhatnak, de ezen kivül semmi más többé ide nem tartozhatik. Tehát, t. ház, alkotmányos szempontból, már ezért is ellenzem, de ellenzem azért is, mert a mint mondám, Bosznia nem alkotmányos utón, hanem önkényes utón szándédékoltatik kormányozni, ennek pedig ellenére van az 1867: XII. t.-cz.-nek 25. §-a, a mely egyenesen megkívánja azt, hogy Magyarországban is és ő Felsége többi tartományaiban is alkotmányos kormányzat hozassék léire és ezt ezen törvény elfogadásának alapfeltételéül tűzi ki. Hogy Boszniáról és Herczegovináról nem szólott, az természetes, mert akkor senki sem álmodhatta, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása szándékoltatik. Mondám az imént már, hogy ezen törvény megváltoztatja azon helyzetet, melyben jelenleg vagyunk. Hogy t. i. van Magyarországnak egy felelős ministeriuma, a mely a nép által választott magyar parlamentnek felelős, van Ausztriának egy felelős ministeriuma, a mely az ottani parlamentnek felelős, de hogy a közös ministerium, mely egyik parlamentnek sem felelős, tartományokat kormányozzon, az egy új viszonyt fogna megállapítani. Eddigelé csak két oly ministerium volt ezen szövetségben, a mely hatalmat gyakorolhatott, támaszkodva a nemzetek törvényhozására és közvetlenül magukra a nemzetekre, most egv harmadik is legyen, a mely nem is alkotmányos utón támaszkodik azon nemzetekre* a melyeknek kormányzatát el akarja vállalni, hanem parancsolólag lépve fel, hadserege által elfoglaltatta és ott most parancsokat osztogat kénye-kedve szerint, a nélkül, hogy az önkormányzatnak, vagy alkotmányosságnak csak legkisebb jelét is adná. Ezen törvényjavaslat ellenkezik nemcsak az 1867-iki törvény nyel, hanem ellenkezik régibb törvényeinkkel is ; mert, hogy Bosznia elfoglalása által a magyar király azon helyzetben legyen, a melyben most van, az, a mi régi törvényeinkkel és különösen a Habsburg háznak Magyarországban örökösödését megállapító alaptörvénynyel ellenkezésben áll: tehát ezen törvény, a mint itt javasoltatik, felforgatja alkotmányunk alapját és felforgatja azokat épen azok hátrányára, a kik ezen törvényt leginkább támogatják és keresztül vinni kívánják. Ellenkezik ezen törvényjavaslat Magyarország nemzetgazdászati érdekeivel is, ellenkezik már azért is, mert oly tartományokkal gyarapít bennünket, a melyeknek jövedelmei még saját közigazgatásuk költségeinek fedezésére sem elegendők, a mint ez a törvényjavaslatból magából is látszik. Mert az mondatik ugyan, hogy elvben elhatároztatik, hogy ezen tartományok maguk fedezzék költségeiket, de ha mégis nem fedeznék, akkor szavazzák meg a delegatiók. Hát elvben fedezik ugyan ezen törvényjavaslat szerint, Bosznia és Herczegovina a költségeket, de pénzben nem fedezik. Én pedig azt mondom, hogy már nemzetgazdasági szempontból is inkább ők fedezzék pénzben és mi elvállaljuk az elvi garantiát. Azután, t. ház, én és elvbarátaim elejétől fogva elleneztük ezen boszniai politikát, ezen boszniai annexiót. Mi azt hisszük, azon meggyőződésben vagyunk, hogy Magyarország feladata keleten nem az, hogy a darabokra széttörendő és széttört török birodalomnak prédájában osztozzék, hanem minden igyekezetét oda fordítsa, hogy ezen birodalom épségét és existentiáját garantirozza. En nem tartom és soha nem tartottam helyes politikának, hogy mi oda bemenjünk és azon zsákmányból egy részt erőszakosan magunkhoz ragadjunk, azaz segítsünk azoknak, kik a török birodalom érdeke ellen működve, a