Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-164

m liíi. országos ülés nek nem tartom. A közös ministerium nálunk az 1867: 12. t. ez. által volt megalakítva. A közös ministerium egyik jellege az, hogy tartományt ne kormányozzon, hogy ne kezeljen más hatalmat, mint azt, mit a fennálló és felelős két parlamentáris kormánytól kap. Ez a szelleme az egész 1867. törvényhozásnak. Kifejezést talál ennek szelleme az idézett 1867: 12. t. ez. 27. §-ában, a melyben az mondatik a közös ministeriumról: „hogy ezen ministerium a közügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat." Miért volt ez kimondva? Nem azért, hogy ezek, tudja Isten mily ügyetlen emberek, hogy nem értenek hozzá egyáltalában, hanem azért, mert az, ki ezen ország törvényhozásának nem tartozik felelősséggel, az ezen ország ügyeibe nem avatkozhatik, rájuk befolyást nem gyakorolhat. Ez a szellem lengi át az 1867: XII. t. ez.-et. Midőn én az 1867: XII. t. czikkre hivatkozom, nem azért teszem, mert én ezt jónak, üdvösnek, kívánatosnak és Isten tudja, milyen szükségesnek tartom hazánkra nézve s úgy hiszem, hogy elég alkalommal jelentettem ki, hogy minden politikai törekvésem oda irányul, hogy ennek a törvényezikknek, minden Magyarország önkormányzatát és alkotmányos jogait sértő intézkedése megváltoztassék, hogy az egész törvény revideáltassék, hanem hivatkozom azért, mert önök, kik ezt a törvényt támogatják, a kik e törvényt Magyarország alap [Örvényének tekintik, akkor, midőn önök oly rendszabályokat hoznak javaslatba, a minők ezek, ezen törvény minden intézkedését sértik. Önök Boszniából és Herczegovinából most egy közös ügyet akarnak teremteni, pedig az 1867: XII. t. ez. nagyon is kerülte azt, hogy a jövőben több közös ügy hozassék létre. Egyenesen meghatározza ezen törvény azokat a tárgyakat, a melyek Ausztria-Magyarország köztt léteznek, a mennyiben a Í7. §. a következőket mondja azon delegatiókról, a melyeket önök ezen törvényjavaslatban meg akarnak bizni avval, hogy a költségeket megszavazzák Bosznia és Herezegovina administratiójára: „E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a jelen határozatban, mint közösek, határozottan a bizottságokhoz vannak utasítva. Ezeken túl a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek." Na hát nem szükség felolvasnom az egész törvényczikket, azt hiszem el fogják hinni, hogy ezen törvényezikkben Bosznia-Herczegovináról, mint közös ügyről szó sincs, sem semmi oly tartományról, melyről analógiát lehetne vonni ezen tartományra. Tehát ez közös ügy nem lehet, ennek a költségét a delegatiók meg nem szavazhatják, legalább nem az 1867: XII. tvezikk értelmében, a mint önök a törvényjavaslatnak október li. ISitf. mindjárt 1. §-ában mondják, hivatkozva az 1867 : XII. t. ez. értelmére. Az 1867: t. ez. értelme egészen más és avval homlokegyenest ellenkezik. Ellenkezik már azért is, mert ezen annexio és ezen, ily módon történendő annexio, felforgatná alkotmányunk egész jelenlegi lényegét. Most ezen közösügyes alkotmány mellett van két kormány, a mely a hatalmat kezeli és a mely a nép által választott parlamentek által ellenőriztetik és ezen parlamenteknek felelős. Most lenne egy harmadik kormány, a mely szintén kezelne hatalmat, a melynek rendelkezésére állana két tartomány és az ezen két tartomány által előteremtett mindennemű hatalom és erő; és ezen kormány nem felelős sem a magyar, sem az osztrák parlamentnek; felelős, az igaz, a delegatióknak, de ezek a delegatiók bizony ném felelősek senkinek és a delegatiók nem a népnek választottjai, tehát a nép választottjainak nem felelős. De felforgatná ezen alkotmányt még az által is, hogy, midőn az 1867-iki törvényezikknek 25. §-a, ezen egyezmény egyik alapfeltételéül azt tűzte ki, hogy teljes alkotmányosság uralkodjék ő Felsége többi országai és tartományaiban, — akkor önök ezt a két tartományt, nem tudom mihez akarják csatolni, — nem Magyarországhoz, sem Ausztriához, hanem a kettő közé valahogy beleszorítani, a mely azután nem alkotmányos módon kormányoztatnék, hanem a közös ministerium által — mely, mint mondám, sem a magyar, sem az osztrák parlamentnek nem felelős — ; de ezenkívül még egy más ok is van és ez azon furcsa helyzet, hogy midőn esen tartományokról beszélünk a mostani állapotban, akkor azon helyzetben vagyunk, hogy azt mondjuk, hogy ezen állami complexusnak a feje, a mi fejedelmünk, a ki Ausztriában császár, Magyarországon király és Bosznia Herczegovinában mi? A portának hoszpodárja. Mert ha a portának felsőbbségi hatalma, souverainitása el van ismerve, akkor ott Ferencz József, a mi fejedelmünk csak jobbágyi qualincatióval jelenhet meg. Ez oly absurdum, hogy tígy oly fejedelem, milyen Ausztria-Magyarország császára és királya, hűbérese és megbízottja legyen a török szultánnak, hogy nemcsak gyökerében megváltoztatja a mi egész alkotmányunkat, hanem egyszersmind oly állapotot teremt, melyet politikai képtelenségnél egyébnek nem lehet nevezni. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) Tehát, t. ház, én ezeknél fogva ezen törvényjavaslatot még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el; nem fogadom el azért, mert lehetetlen ezen szakaszokat, melyekből ezen törvényjavaslat áll, habár igen kevés is azok száma, lehetetlen úgy módosítani, úgy átalakítani, hogy azokat elfogadni lehessen, akár csak általánosságban is; azoknak egész szelleme, egész tartalma olyan, mely homlokegyenest