Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

r,8 1<J3. országos ülés november 10. 1879. tettek a hadi törvényszékkel; továbbá: hogy a fennálló katonai büntető perrendtartásnak a szabályai mindenben megtartattak, hogy ezen ügy nemcsak első, hanem másod és harmad folyamodása bíróságilag is tárgyalva volt és itéletileg jogérvényesen el lett döntve. Ez a tényállás, a melyet ugy, a niiot a t. képviselő ur kívánta, a tisztelt házzal ezennel közöltem. A mi második kérdését illeti, vájjon hajlandó vagyok-e egy oly törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, a melylyel a fegyelmi és szolgálati vétségi ügyeken kivül, minden más egyébben, a katonai egyének a polgári bíróságok alá rendeltetnek? erre válaszom az: hogy a katonai bíróságok és törvényszékek illetékessége, hazai törvényeinkben gyökerezik. Már az 1723: XI. t. ez. világosan mondja, hogy: „Pereonae militares, eujuscunque status et functionis, in regno et partibus eidem annexis; in earibus criminalibus et militaribus, judicio militari judicentur et puniantur." Az 1848: XXIII. és XXVII. t.-czikkek, a városok és kerületek rendezéséről, ezt hasonlólag kimondják az actualis szolgálatban levő katonák személyes és bűnvádi ügyeikre nézve. Az utóbbi időkben, a katonai bíróságok hatáskörének szűkebb körre való szorítására történtek intézkedések. Ismeretes a tiszt, ház előtt, hogy a tartalékosok, hosszabb időre szabadságoltak, a nyugállapotban levők és a tiszti ranggal kilépett tisztek is, polgári bíróságok elé rendeltettek. Hogy a katonai bíróságok hatáskörét, törvény által szabályozni kell, azt sem vonta kétségbe senki. Beadattak az iránt törvényjavaslatok, a melyek azonban tárgyalás alá nem kerültek. Azonban nemcsak a katonai bíróságok hatásköre, hanem az eljárás a katonai bíróságoknál is, szabályozást követel. Erre nézve nincs véleménykülönbség. A cs, kir. hadügyministerium bűnvádi eljárást dolgoztatott ki, a melyben a büntető igazságszolgáltatás helyes követelményeit, minden tekintetben realizálni törekedett. Ezen javaslat, a ministeriumok kölcsönös tárgyalásának képezte anyagát és miután több tekintetben kielégítőnek nem találtatott, újabb, második javaslat készült. Ezen második büntetővádi eljárási javaslat, ismét a hadügyministerium, honvédelmi ministerium és igazságügyi ministerium tárgyalásainak képezte anyagát; ki is volt küldve a magyar igazságügyi ministerium részéről, a kir. főügyészség egyik jeles tagja, a ki, az e tárgyú szóbeli értekezletekben részt vett. A tárgyalások nincsenek végleg befejezve és midőn az összes bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat készen lesz, akkor leend a háznak alkalma, bölcsesége szerint a felett határozni, hogy a katonai bíróságok hatásköre miben állapíttassák meg, nem egyes egyedül magában véve, hanem tekintettel a katonai bűnvádi eljárás részleteivei s intézkedéseire. Ez a válaszom a hozzám intézett második kérdésre, kérem, méltóztassék azt tudomásul venni. {Helyeslés jobbról.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! A t. igazságügyminister ixr előadta az esetet ugy, a mint az, azon iratokból kiderül, melyek vele közöltettek. A t. igazságügyminister ur hozzá tette, hogy a katonai bíróság, a katonai szabályok szerint járt el. Eu nem vonom kétségbe, t. ház, hogy az alaki igazság ez esetben is megtartatott; de hogy az anyagi igazság súlyos sérelmet szenvedett, arról az én lelkiismeretem és ugy hiszem, minden ember lelkiismerete, a ki hallotta, tanúságot tesz. (Helyeslés a szélső balon.) Különben, t. ház, az igazságügyminister ur azzal biztat, hogy jövőre hasonló esetek talán nem fognak előfordulni; miután új katonai büntető törvénykönyv készül s az a képviselőház elé is terjesztetni fog. Ha az lenne csak, azon gyakran megújuló eseteknek oka, hogy a katonai büntető törvénykönyv tökéletlen, igazítást kivan, akkor ezen ígéretében, ezen nyilatkozatában talán megnyugodhatnánk. De midőn azt tapasztaljuk, hogy nem annyira a törvényeknek hiányos volta, mint inkább a katonai testületi szellem az oka (Helyeslés a szélső balon. Oyy van!) azon aránytalan, az elkövetett vétséghez képest csekély büntetéseknek, a melyeket ily esetekben tapasztalunk : akkor lehetetlen, hogy beérjük azzal, hogy a katonai törvényszékek reorganisáltatni, illetőleg a katonai törvénykönyv újonnan alakíttatni fognak. E bajon csak az által lehet segíteni, ha a katonai egyén is a köztörvény alá rendeltetik, fenntartván a katonai hatóságnak, a fegyelmi és szolgálati vétségek feletti büntető hatalmat. (Helyeslés a szélső balon. Igaz, ugy van !) Belátta ennek szükségét Anglia, a hol, kivévén épen a szolgálati és fegyelmi ügyeket, a katona köztörvény alatt áll. Engedje meg a t. ház, hogy erre vonatkozólag Fischel Eduárd „die Verfassung Englands" czímű munkájának egy helyét felolvassam : „Az angol hadsereg tisztjeinek és katonáinak nincs kivételes bíróságuk oly vétségekért, melyek nem a mutiny act értelmében büntetendők. Közönséges bűnök és vétségekért, (felony and misdemeanour), tehát a köztörvény birái elé állíttatnak. Egy újabb törvény szerint, (Victoria 25 és 26, 65, 8) azok, kik egy másik katonai személy meggyilkolása, vagy megölése miatt vád alá kerülnek, a központi büntető törvényszék (Central criminal court) által Ítéltetnek. Ha ez Angliában nem lazítja meg a katonaságnál a fegyelmet, nem látom át, hogy mi mért ne kövessük a példát és ha a t. ház, egyrészt arról győződik meg, hogy azon enyhe eljárás, melyet a katonai bíróságok oly esetekben követ-