Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-163
168. országos üíés november 10. 1879. 59 nek, midőn a katonai személy, valamely polgár egyén ellen követ tt el erőszakot, onnan erednek, mivel a katonaság testületi szelleme indítja az ilyen cselekvésre; akkor másrészt azon körülményt, hogy ezen kihágások nálunk alkalmasint :jyakoriabbak, mint más nemzeteknél, onnan kell származtatnunk, hogy a katonaság szolgálaton kivül is fegyverrel jár. Igen nagy lelkierő, igen uagy önmegtagadás kell ahhoz, elismerem, hogy valaki, a kinek fegyver van oldalán s megsértetik, azt ne használja; de épen azért, mivel ily veszélynek teszi ki magát és tesz ki másokat, szükséges, hogy a katonától szolgálaton kivül a fegyver elvétessék. így van ez Angliában s mit hozhatnak fel ellene, hogy ez nálunk is igy ne legyen ? Talán a harczias szellem jobban fejlődik ki, ha szükségen kivül is fegyver van a katona oldalán? Alig hiszem, hogy valaki állítani merné, hogy az angol hadseregnél vitézebb, fegyelmezettebb hadsereg léteznék a világon, pedig az angol katona szolgálaton kivül, sétabottal jár. T. ház! Ismétlem azon meggyőződésemet, hogy azon gyakori összeütközéseknek, a melyeknek néha igen siralmas kimenetelök van, nem fogjuk elejét venni és illetőleg azoknak nem fogunk véget vetni, hacsak a katonától a fegyvert, szolgálaton kivül el nem veszszük. Másrészről meg vagyok győződve arról, hogy igazságos eljárásra, igazságos ítéletre nem igen számíthatunk katonai bíráktól, a kiknek nagy része idegen, a kiknek nagy része, a haza polgárai iránt nemcsak rokonszenvvel nem, de egyenesen ellenszenvvel viseltetik, {ügy van! a baloldalon és a szélső baloldalon) a kiknek nagy része Magyarországot tartománynak, meghódított tartománynak tekinti. [Élénk felkiált ások a baloldalon és a szélső baloldalon.) Ugyanazért, t. ház, én az igazságügyminister ur feleletét tudomásul nem vehetem, hanem önökre hivatkozom t. képviselőtársaim és kérem, hogy ez ügyet tárgyalásra kitűzni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon és a szélső baloldalon.) Ne tűrjük tovább, uraim, hogy tán mi magunk, meglehet testvéreink, meglehet gyermekeink, sőt meglehet apáink személyes biztonléte, tán élete, egyes rakonezátlankodók által, tovább veszélyeztettessék csaknem büntetlenül. Ne tűrjük, ne engedjük, hogy e haza földjén, magyar földön, magyar polgárok ügyében, idegenek mondjanak Ítéletet, (ügy van! Ügy van! halj elöl.) Ismételve kérem a t. házat, ne méltóztassék az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni. [Helyeslés a baloldalon és a szélső baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. ház, az igazságügyminister ur válaszát? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát í) Most méltóztassanak felállani azok, a kik nem | veszik tudomásul a minister ur válaszát. (Megtörténik Felkiáltások: Meg kell számlálni!) Méltóztassanak tehát szakaszonkint főlállani, a kik a választ tudomásul veszik. (Megtörténik. A jegyzők összeszámlálják a szavazatokat.) Elnök: Most kérem azon képviselőket, kik nem veszik tudomásul a minister ur válaszát, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. A jegyzők összeszámlálják a szavazatokat.) A jegyzők összeszámítása szerint 90 képviselő tudomásul veszi, 81 nem. E szerint a többség az igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszi. Simonyi Ernő: Azt hiszem, hogy e kérdésben a horvát képviselő uraknak nincs joguk szavazni. (Felkiáltások jobbról: Nem is szavaztak /} Engedelmet kérek, szavaztak, szavazott Bedekovics minister ur. Itt nem arról van szó, milyen törvények alá tartozzanak a katonák Horvátországban, mert az nekünk tökéletesen mindegy, hanem arról, hogy Magyarországon milyen törvények uralkodjanak; ez egészen belügy, mely Horvátországot semmi esetre sem illeti. Ennél fogva kérem a horvát képviselőkre való tekintetből, a szavazást újra, megejteni. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök : Elsőben is meg kívánom jegyezni, hogy mikor legjobban méltóztattak felszólalni s fölkiáltani, hogy a horvátok is szavaznak, mindenki szétnézett és történetesen a horvát képviselők közül nem volt itt senki. Egyébiránt bátor vagyok azt is szives íigyelmökbe ajánlani, hogy itt katonaságról és a katonai bíróságokról van szó. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De Magyarországon! Zaj jobb Jelöl.) Engedelmet kérek, de a katonai viszonyok Magyarországban és Horvátországban mégis csak azonosak. Én tehát nem a mai szavazás eredmény eért, mert hisz ma a horvát képviselők nem szavaztak .... (Felkiáltások a szélsőbal felöl: De szavaztak!) Engedelmet kérek, nem szavaztak. Én tehát nem a mai szavazás eredményeért, hanem a jövő miatt szólalok föl. (Zaj és nyugtalanság bal felöl. Felkiáltások szélső baljélől: De szavaztak!) Tessék megnevezni, hogy ki szavazott? Majoros István (közbeszól): Szavazott a horvát minister. (Nagy zaj.) Tisza Kálmán: Ha ezt az egy szavazatot leütik, akkor is megvan a többség. (Nagy zaj.) Elnök: Kiván-e a t. ház a felett érdemíeg határozni, hogy e kérdésben a horvát képviselő urakat megilleti-e a szavazás? (Felkiáltások: Nem!) Ennélfogva, ha ettől eltekinteni méltóztatnak, még azon esetben is, ha Bedekovits minister ur szavazata leszámittatik, 89-en 81 ellenében, az igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszik. Következik Szende minister ur válasza Vidliczkay képviselő ur kérdésére. 8*
