Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

163. országos ülés aovomber 10. 1875). M ápril 18-án a hadbíró indítványa ellenében, báró Boemellberg kapitányt bűntelennek nyilvánította. Ezen ítélet a feltörvényszékhez felterjesztetvén, a feltörvényszék az ítéletet megváltoztatta és a kapitányt, az életbiztonság elleni vétségben ítélte bűnösnek, elkövetve az önvédelem határainak áthágása által és az enyhítő körülmények tekintetbe vételével, büntetésül 3 heti fogságot állapított meg. Ezek szerint két egymással ellenkező ítélet hozatván, melyek egyike vádlottat bűnösnek nem találta, másika elitélte, az ügy a harmadfokú bírósághoz, t. i. a hadügyi ministerium igazságügyi tanácsához terjesztetett fel. Az igazságügyi tanács, május 28-án, terjedelmesen indokolt ítéletben b. Boemellberg kapitányt, a súlyos testisértés bűntettében bűnösnek mondotta ki. Kifejtette az indokolásban, hogy Hechtl Frigyesnek halála az orvosi látlelet szerint nem a sebesítés következtében állván be, az által az ügyállás nem változott. Az elkövetett sértésben az igazságügyi tanács, az önvédelemnek helyét nem látta, mert a katonai törvények szerint is, az önvédelemnek csak az élet, a testi épség, a vagyon és a szabadság elleni megtámadás esetében van helye. A becsület megtámadása esetén a fegyverhasználat meg vau ugyan engedve, bizonyos föltételek mellett, de a kapitány ezen föltételeket nem tartotta meg mindenben, áthágta az elkerülhetetlen szükség határait s ennélfogva a súlyos testisértés bűntettében bűnös. Ezen bűntettre hat hónaptól, egy évig terjedhető börtönbüntetés lévén a rendes büntetési szabvány s a legfőbb itélőszéket és a katonai bíróságokat egyáltalán illető, a katonai büntetőtörvénykönyv 125. §-ában gyökerező azon jognál fogva, hogy több és túlnyomó enyhítő körülmények folytán a szabadságbüntetést nemcsak időtartamára, hanem annak fokozatára nézve is átváltoztathatja, az igazságügyi tanács a büntetést, négy heti foglár fogságban állapította meg. (Nyugtalanság a szélső balon.) Az enyhítő körülmények, melyeket a legfelsőbb bíróság tekintetbe vett, a következők: Az illetőnek feddhetetlen előélete; hogy nem ő szolgáltatott alkalmat az összekoczanásra, hogy közös emberi érzésből eredt heves indulatban cselekedett ; hogy némi kényszerhelyzetben volt, mert alárendeltjei előtt nyilvános helyen becsületében megtámadtatván, ha ezt megtorlás nélkül hagyja, becsülettanács elé került volna, végül, hogy inkább elhamarkodásból, mint előre való megfontolásból cselekedett. Meg kell itt érintenem •— a mit talán előbb kellett volna mondanom — hogy Hechtlnek és kocsisának tanúvallomásán kívül, még két polgári tanú vallomása van, melyek egyike lényegében összevág az előbbi vallomásokkal, nevezetesen, hogy Hechtl illedelmesen nyilatkozott; a másik KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. tanú távolabb állván, a szóváltás tartalmát ugyan nem hallotta, de valami fenyegetést sem látott a kocsis, vagy Hechtl részéről, mig ellenben Kwapil hadnagy és a huszárok mindenben a kapitány állítását megerősítették. A mint tehát említettem, a legfelsőbb bíróság, az imént előadott tényálladéknál és enyhítő körülményeknél fogva, négy heti foglár fogságra Ítélte b. Boemellberg kapitányt. De az igazságügyi tanácsot, a hadügyministerium kiegészítő részét illető kegyelmi jognál fogva, a jog szerint kimondott büntetést kegyelem utján, két heti házifogságra szállította le. (Nyugtalanság a baloldalon.) A kegyelmi utón való enyhítésnek indokául felhozatik, hogy a vádlott kitűnő tiszti minősítvénynyel bír, 16 esztendeig dicséretesen szolgált, az ellenség előtt szolgálatokat tett és ezen alkalommal személyes bátorságot bizonyított. Az ekként hozott ítélet Nagy-Szebenben, hová b. Boemellberg kapitány időközben át lett helyezve, a katonai szabályok szerint, háromszoros trombita szó mellett, nyilt ajtók és ablakoknál és az ezrednél is ki lett hirdetve, Hechtl örökösei arról lettek értesítve, hogy a büntető ítéletben 25 frt gyógyítási költség is meg lett itéive; a 100 frt keresetmulasztási követeléssel a per rendes útjára utasíttattak. Ennek magyarázására legyen szabad megemlítenem, hogy Hechtl Frigyes, a gyógyítási költség fejében ezen összeget kívánta magának megítéltetni, a keresetmulasztásért pedig 100 frtot. Az osztrák polgári törvénykönyv 1325. és 1340. szakaszai szerint, melyre a legfőbb törvényszék hivatkozik, megítéltetett a 25 frt gyógyítási költség, de miután a keresetmulasztás czímén követelt költséget, báró Boemellberg el nem ismerte, minthogy Hechtl Frigyes vagyonos ember, több ház tulajdonosa lévén, a keresetében szenvedett kárt kétségbe vonta és igy, a kár összege közvetlenül meghatározható nem volt, a követelés érvényesítését az érintett törvénykönyv 1340. §. szerint, a rendes polgári perre utasította. Az ítéletnek csak azon része, mely a gyógyítási költségeket és kártérítést illeti, közöltetett az örökösökkel, mert más személyekkel a katonai büntető ítéletek közöltetni nem szoktak, hanem csak nyilvánosan kihirdettetnek és az illető ezredben köztudomásra hozatnak. De ezen szavak: „Büntető ítélet folytán 25 frt gyógyítási költségre is ítéltetett" eléggé mutatták, hogy a büntetés nemcsak az érintett pénzösszegben állapíttatott meg. A mondottakból világosan kitűnik: hogy az ítéletet, hazai törvényeink szerint is illetékes bíróságok hozták, mert hazai törvényeink is a valóságos katonai szolgálatban levő egyéneket, bűnvádi ügyekben a katonai bíróságok alá rendelik; hogy a polgári rendű tanuk, a sértett fél, ä polgári bíróság által hallgattattak ki, a látleletek annak az orvosai által vétettek fel és igy közöl8