Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

56 Klo. országos iilés november 10. 1S"S>. tak. Győr városa a ministerelnökség s az ezredparancsnoksághoz fordult. A ministerelnökség, a hadügyministert kereste meg. Az előnyomozás a pozsonyi hadparancsnok által lett elrendelve s ennek a következménye volt, hogy b. Boemelberg szolgálatától felfüggesztetett s haditörvényszéki vizsgálat alá vonatott. Vallatván a magyarországi dabi születésű kapitány, úgy adta elő a történteket, hogy azon a napon lovát a vaspályáról a kaszárnyába vezettetvén, inasa Szabó József, egy 6-ik svadronbeli huszárral, Podubnu Károlyival előtti- ment, ő azokat valami 15 — 20 lépéssel Kvapil Antal 19. gyalogezredben hadnagygyal követte. Midőn azok a gyalog-járdán baladva, — mit azonban nem ő hagyott meg embereinek, — Heehtl Frigyes házához értek, kit ő nem ismert, az kocsijával ott állván, ez által a tovább haladást gátolta és az inasával és a huszárral szóváltásba bocsátkozott azért, hogy ők a lovat a gyalog-járdán vezették. Oda érvén a kapitány, folytatta a szóváltást, — a mint a kapitány mondja, — durván, Heehtl állítása szerint illedelmesen. A kapitány szerint, mikor az meghagyta a huszároknak, miszerint a kocsit tolják félre, hogy a ló átmehessen, mert nagy volt a sár a kocsi utón és a korlát miatt, vissza kellett volna menni, Heehtl mondta: „ne nyúljon lovamhoz senki, mert levágom", továbbá „maga nem parancsol nekem, a kutyának parancsol", a mi, mit később a kapitány is elismert, nem annyira hozzá, mint a kocsishoz volt intézve. Erre a huszárok visszatolták a kocsit, a ló áthaladt és ők tovább mentek. Ekkor b. Boemelberg állítása szerint Heehtl, ki még a kocsin ült, ezt kiáltotta: .,Ezek a kutya, gazember lelkek!" A kapitány — magyarul értvén — visszafordult s látva, hogy öklével fenyegeti, kihúzta kardját és rámérte a 4 — 5 csapást. Védelméül felhozta, hogy ő fegyverének használatára fel volt jogosítva, mert nyilvános helyen, ok nélkül, saját alárendeltjei előtt becsületében meg lett támadva: hogy azon utón máskor marhák állottak, hogy már sötétes levén, nem vette észre, hogy oly koros ember, kit megsebesített. Egyébiránt, mondom, arra hivatkozott, hogy ő fegyverét saját becsületének használta védelmére. A fennálló hadi törvények szerint a Sopronban levő 44. számú dandár hadbíróság volt az illetékes bíróság. A hadbíró, ki az indítványt megtette, súlyos testi sértés bűntettben elítélendőnek, de a fennforgó enyhítő körülményeknél fogva, a büntetést három heti fogságban megállapítandónak véleményezte. A hadi törvényszék, mely a fennálló katonai szabályok szerint törzstisztből, mint elnök és hat főtisztből állott, egyhangúlag megszüntetési határozatot hozott, azaz egyhangúlag kimondta, hogy tovább a bűnvádi eljárásnak helye ninesi Kimondta pedig ezt, hivatkozva a katonai büa* tető törvénykönyv 114. §-ának d) pontjára. Ezen szakasz az enyhítő körülményeket sorolja elő, és d) pontja szerint enyhítő körülmény, hogy ha valaki közös emberi érzésből eredő heves indulatban cselekszik, nevezetesen ha katonatiszt, vagy tiszti ranggal felruházott egyén, midőn mások előtt becsületében megtámadtatik és ezen megtámadás meggátíására rögtön az őt illető fegyverrel él. Ha az pedig, e czélt máskép el nem érheti és az, az elkerülhetetlen szükség határát át nem lépte, bűntelen. Ezen sza kaszra hivatkozva tehát, szüntette meg a haditörvényszék az eljárást s hozott megszüntető határozatot. A hadbíróság ezen határozatát n pozsonyi hadparancsuok, mint azon kerületben a törvénykezésnek feje — Geriehtsherr — meg nem erősítette és ennélfogva a fennálló katonai szabályok szerint az ügy, a cs. és kir. hadi feitörvényszék elé terjesztetett. A fel törvényszék, a haditörvényszék ezen határozatát márczius 21-én feloldotta. Feldoldotta, mert a büatelenségnek a 114. §-ban foglalt minden feltételét igazoltnak nem találta, nem találta különösen, hogy a czélnak elérésére a fegyver oly használata szükséges volt, nem találta, hogy a szükségnek határát át nem lépte volna s ennélfogva a határozat feloldásával, a haditörvényszéket ezen ügyben, ítélethozásra utasította. Időközben ápril 4-én Heehtl Frigyes meghalt. A törvényszéki bonczolás jegyzőkönyve ápril 6-án vétetett fel. A halál okát és a halál oka iránti vélemé^ nyöket az orvosok így adták elő: „Az egyénnek magas korát, az általános elzsirosodását, a vérkeringési és az emésztési szerveknek, ugy a más — nagyfokú rák — elfajulását kell és lehet felvenni a halál okának. Ezen kórfolyamat az egyénnél sok évek óta tartott és fejlődött, mig végre elérte a fejlődés azon fokát, hogy halálossá vált". Áttérvén a vélemény a sebesítésre, annak súlyos voltára, a betegségre való befolyására, az oki viszonyra nézve akként nyilatkozik, hogy: „az amúgy is beteges egyénnél az általános testmegrázkódtatás , a kedélybántalmak, melyek a sebzés által okoztattak és a megváltozott élet mód, mely a sebzésre következett, siettethették az általános betegség sebesebb lefolyását. A halál okául az altest kóros átváltoztatása mutatható ki. és azt, vájjon az előrement súlyos testi sértés mennyire segítette elő a halált, nem vagyunk képesek kimutatni". Ezen orvosi vélemény már a hadbíróság előtt volt, a midőn az a feltörvényszék utasítása folytán érdemileg határozott. A haditörvényszék