Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-163
1Ö3. országos ülés november 10. lS'ií. 55 Ismétlem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. [Helyeslés a jobboldalon) Elnök: A mai napirendre a minister urak válasza is ki van tűzve a hozzájuk intézett interpelbitiókra. A válasz ideje rendszerint T / 8 2 óra ugyan, de minthogy most már 1 óra van, Simonyi Ernő ur valószínűleg hosszasabban fog szólani, ennélfogva bátorkodom javaslatba hozni a t. háznak, hogy a tárgyalást most talán függesztené fel. hogy a minister urak, a hozzájok intézett ínterpellátiókra megadhassák válaszaikat. Mielőtt ez megtörténnék, bátor vagyok a megejtett szavazás eredményét jelenteni a tisztelt háznak. A jegyzői állomásra beadatott 191 szavazat, ebből esett Strazimir Károly képviselőre 153, Molnár Aladárra 23, Duka Ferenczre 9, két szavazat egyesek közt eloszlott, négy üres volt. E szerint Strazimir Károly 153 szavazattal a ház jegyzőjévé választatott. A közigazgatási bizottság tagjaira beadatott 184 szavazat. Ebből hat üres, a többi szavalatok eredményét fel fogja olvasni a jegyző ur. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa): Szederkényi Nándorra esett 175 szavazat, Sárközy Aurélra esett 173 szavazat, Gulner Gyulára esett 171 szavazat, b. Lipthay Bélára esett 170 szavazat, Janitsáry Sándorra esett 168 szavazat, gr. Péchy Manóra esett 168 szavazat; idősb gr. Ráday Gedeonra esett 168 szavazat, Taray Endrére esett 168 szavazat, Csengery Antalra esett 167 szavazat, Dőry Dénesre esett 167 szavazat. Kulcsár Lajosra esett 167 szavazat, Pogány Károlyra esett 167 szavazat, Grümvald Bélára esett 166 szavazat, Knöpfler Vilmosra esett 166 szavazat, Péehy Jenőre esett 166 szavazat, Pulay Kornélra esett 166 szavazat, Szlávy Olivérre esett 166 szavazat, Stojkovits Péterre esett 166 szavazat. Tibád Antalra esett 166 szavazat, Stoll Károlyra esett 165 szavazat. Elnök: E szerint, az imént említett képviselő urak, a közigazgatási bizottság tagjaivá megválasztottak. Következik a minister uraknak válaszai a hozzájok intézett Ínterpellátiókra. Pauler Tivadar igazságügyminister : T. ház! Irányi Dániel képviselő ur interpellatiót intézett hozzám a Hechtl-féle ügyben s azt kérdezte, hogy hajlandó vagyok-e, az ügyiratokból magamnak tudomást szerezni az egész ügynek mibenlétérői, a panaszlevelet s a vizsgálati jegyzőkönyvet, melyben a vádlottnak védelme is foglaltatik és végre az ítéletet is a t. házzal közölni: Másodszor: hajlandó vagyok-e egy oly törvényjavaslatot előterjeszteni a ház elé, a mely a katonai tiszteket és a katonákat egyáltalában, kivéve a szolgálati és a fegyelmi vétségeket, a polgári bíróság alá rendeli. AHechtl—b. Bömelberg-féle ügy azigazságügyministeriumban egyáltalában nem tárgyaltatott, az ezen ügyre vonatkozó tárgyalások a cs. és kir. közös hadügyminister és a ministerelnökség köztt folytak. Azonban a hozzám intézett felhívás következtében, én az adatokat megszereztem és mind a panaszlevél, mind a vizsgálati jegyzőkönyv és az ebben foglalt védelemről, mind pedig a hozott ítéletekről, a t. háznak jelentést tehetek. (Halljuk!) A mint közösen ismerve van az ügy, ebben áll: Hechtl Frigyes múlt év november 20-án, midőn kocsija a gyalogúton háza előtt megállott, b. Bömelberg inasa és huszárjával, kik lovát ugyanazon az utón vezették, szóváltásba keveredvén, a kapitány kardot rántott és Hechtl fejére 4—5 csapást mért. Hechtl Frigyes az esetet feljelentette. A feljelentés a győri városi kapitány által felvett jegyzőkönyv alakjában történt, melyben Hechtl mondja, hogy midőn háza előtt megállott és a huszárt felelősségre vonta, miért vezeti a lovat a gyalogúton s azt mondotta, hogy az nincs rendjén, a kapitány erre. a nélkül, hogy valami hosszas szóváltás történt volna közttök, kardját kirántotta és saját háza előtt, a kapuban 4—5 vágást mért fejére annyira, hogy kalapját egészen keresztül vágta és a vér azonnal elborította. Hechtl ezen vallomásával megegyezik a lényegben, — mert egyes részletekre nézve eltér, — Vizi Károly kocsisának vallomása, a ki ugyancsak igy adja elő a történteket, de azon lényegesebb módosítással, — mert a lényegtelenről nem szólok, — hogy midőn azt kérdezte a huszároktól, hogy kinek engedelméből vezetik a lovat, a kapitány azt kiáltotta, hogy ő parancsolja, tehát arra is fog menni a ló s egyúttal az egyik huszár lovát megfogta, úgy, hogy az ägoskodni kezdett. Midőn azt mondotta, hogy ne bántsák a lovat, az ura azt mondotta neki, neked nem parancsolnak a huszárok, hanem parancsoljanak a kutyájuknak. E közben a kapitány kardot húzott s urát megsebesítette. Ez volt a vizsgálatnak kiindulási pontja. Ugyanazon napon még a kapitány is meg tette ezen esetről a feljelentést saját ezredesénél, csakhogy ő a dolgot máskép adta elő, úgy. a mint azt utóbb a vizsgálati jegyzőkönyvben bernit foglalva találjuk. Az orvosi látleletben, melyet a sebesültnek magánorvosa dr. Árpay J. állított ki, a seb súlyosnak van mondva s annyival jelentékenyebbnek, mert aggastyán emberen ejtetett. Á deczember 12-én kiállított törvényszéki orvosi látlelet, hasonlag súlyos testi sértést constatál, de egyúttal azt mondja, hogy a koponyacsont nem szenvedett nehezebb sérülést, s az agyrázkódásnak tünetei már akkor hiányoz-
