Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

40 159. országos ülés november 4. 187f. ezérjából 50,000 frtos épületet vett, mely épület most, ha a honvédség ott hagyja, nem ér többet 15,000 írtnál? Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a minister úrral. Turgonyi Lajos: T. ház! Hogy nem vagyok barátja a szükségtelen interpellátiónak, tanúsítja a tisztelt ház múlt ülésszakának naplója. Most sem az interpellálási viszketeg, vagy az úgynevezett hazaszólás késztet szólanom, hanem azon méltó fájdalom, melyet érzek mint ember, mint hazafi és mint képviselő azon inség és szomorú állapot felett, melybe országunk nagy részével együtt, azon megye és kerület legnagyobb része is, melyet képviselni szerencsém van, a pénzügyi és közgazdasági miseriánkkal szövetkezett többnemíí elemi csapások következtében, jutott Hazánk nagy részének ezen siralmas állapota hosszas festésével, rajzolásával nem akarom a t. ház becses türelmét fárasztani. Hiszen vannak vidékek, a hol, ha a legsötétebb színekbe mártanám is ecsetemet, csak halvány másolata lenne az általam feltüntetett kép a, fájdalom ma már ott uralkodó, rideg valóságnak. De általánosan ismert is ezen szomorú és siralmas állapot azon t. képviselő urak előtt, kik kerületeikben, vagy az ilyen ínséges állapotban élő népek köztt megfordultak. A fővárosi és vidéki lapok hasábjain mindenfelől csak jaj, mindenfelől csak panasz hallatszik felénk az ínséges nép ajkáról, a beállott inség és nyomor miatt. És, mint a kitörni készülő vihart megelőzni szokott szél zúgása, hallatszik felénk és elhat hozzánkig már a kivándorolni készülő éhes s kesergő nép szava és esdeklő panasza: segítsetek mert elveszünk! Egy ily segélyt kérő Ínséges megye, nyomorsúlytotta szerencsétlen lakosainak érdekében emelem fel, t. ház, igénytelen szavamat. Zalamegye legnagyobb részének, de legkivált Göcsei szerencsétlen lakosainak nevében, — hol a kezeim köztt levő hiteles okmányok tanúsítása szerint, az inség és nyomor már tetőfokra hágott, kérek én segélyt a t. kormánytól és t. háztól, az ő számukra. Ezen okmányok hosszas felolvasásával nem akarom a t. ház becses türelmét fárasztani. Kegyes engedelmével, csak egy párt leszek bátor röviden felolvasni. A „Zala" czímű lap 1879. október 15-diki számában, többek köztt a következők állanak: „Búzánk, rozsunk termett a rendes termésnek egy harmad és negyed része, azonban, midőn a vetés ideje bekövetkezett s a gazos mag trieuren keresztül ment, igen szerencsés, ki a magnak csak felét vesztette szemetben. Különösen a rozs 8—10 mérőből adott egy mérő vetőmagot; a megmaradóit szemet pedig oly silány valami, hogy azt csak éhséggel küzdő ember fogja használni, ha találkozik oly molnár, ki azt őrlésre elfogadja. A kész nyomor tehát nyakunkon van, a magasabb ár csak kárunkra szolgál, a mennyiben a vetőmagot drágán kénytelenittetünk vásárolni, ha t. i. volna pénzünk, vagyis inkább hitelünk a vetőmag beszerzésére. De tiz gazda közül, ez kilencznél hiányzik s azért alig vethet valamelyest s azt is nagyrészt, a rostálatlait szemetbői. Előre is képzelni lehet tehát, mit é» mennyit aratunk a jövő évben. Hanem ez még igen meszsze van, miből tengődik a szegény gazda addig, midőn a rósz gabonatermés mellett a kukoricza-termés is silány, a burgonya még rosszabb s a mi kevés lett, majd magnak alig elég és az is nagyon rothad. Gyümölcsünk épen semmi, pedig ez is sok kenyeret szokott pótolni. Ily körülmények között, megyénk jobb része is alig fogja nélkülözhetni az államsegélyt, Gröcseiben pedig a nélkül, éhhalál fog bekövetkezni". A másik pedig, melyet a novai főtisztelendő plébános, Toronyos Gábor ur s 23 ottani előkelő polgár aláírásával vettem, melynek hosszúságával szintén nem akarom a t. ház becses figyelmét fárasztani s csak annyit olvasok föl belőle, a mennyi állításom indokolására épen szükséges. Ez igy szól í „Az Úr keze megnehezedett fölöttünk. Annyi a baj és nyomor közöttünk, azt sem tudjuk, melyikkel fogjunk azok elszámlálásához. A bajok valóságos kezdete a múlt 1878. évi ősz, midőn a folytonos eső és korán beállott rósz idők miatt, közölünk többen semmit, vagy csak keveset vethettek, de azt is csak úgy, hogy még kedvező időjárás mellett sem köthettünk hozzá vérmes reményeket. A folyton tartó eső és hideg miatt, különben is silány veteményeink csak sínlődtek; ültetményeink nagy része pedig a földben rothadott. Mindemellett nem csüggedtünk, bíztunk a jó Istenben, ki a semmiből is valót tud létrehozni. Bekövetkezett azonban a siralmas emlékű július hó ll-ike, midőn a délután 4 és 5 óra között reánk zuhogó vihar és jég, csekély reményünktől is végkép elütött s bajainkat betetőzte. A már épen sarlóra kész gabnáinkból csak csekély szalmát és szem helyett, szemetet kaptunk. Bortermésünk is teljesen oda lett, úgy hogy még ízlelni raló sem maradott. A jég, ültetményeinket is betegessé, a reá következett szárazság pedig teljesen tönkre tette, ugy annyira, hogy ebbeli termésünk is inkább szomorú emlékül, mint táplálékul szolgál. A rósz termés miatt a folyó évben is őszit, csak keveset vethettünk, de nem vethetünk tavaszit sem, ha valahonnan segély nem jő számunkra, Mert, ha különben is gyenge igavonóinktól megválunk, akkor, hogy munkáljuk földünket s hon-