Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
1SIÍ. oräüáges ülés november 8. 1879. 4 1 nét nyerünk trágyát; ha pedig uzsorások kezébe esünk, azok vérünket is kiszívják. Többen szívesen megválnánk birtokunk egy részétől is, de nincs ki megvegye s a birtokra nehezedő terheket viselje. Szívesen teljesítettük eddig a reánk nehezedő terheket és kötelességeket, de odáig jutottunk már, hogy föl kell jajdulnunk— lehetetlen tovább! Bajaink elsorolása után, teljes bizalommal fordulunk tekintetességedhez, mint képviselőnkhöz, kérve kérvén, legyen igazi képviselőnk és pártfogónk. Sorolja el bajainkat az országházban es terelje a magas kormány figyelmét felénk is, szegény „ göcseiek" -re. Most segítsenek rajtunk, mig van bennünk egy kis remény és életkedv. A nyomor és megsemmisülés sirja elnyeléssel fenyeget; az állam érdeke is kívánja, hogy éljünk, ne engedjenek tehát elveszni." íme, t. ház, az általam felolvasott adatokból is méltóztatik a t. kormány megismerni a Zalamegye nagyrészében, de különösen az úgynevezett G öcséiben uralkodó ínséget; megismerheti a göcsei nép siralmas s szánandó állapotát és meggyőződhetik a felől, hogy ezen tözsgyökeres magyar nép, mely keserves adófilléreivel szinte hozzájárul a boldogabb vidékek kövezett utalnak és garantirozott vasutainak állami fenntartása és segélyezése százezreihez, megérdemli az országos rögtöni segélyt s megérdemli, hogy a nála százszorta boldogabb vidékek szerencsésebb lakosai, őt szerencsétlenségében segítsék és istápolják. Én, már a folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával tartott beszédemben bátorkodtam, képviselői kötelességemből kifolyólag, felhívni a t. kormány becses figyelmét, a szegény, elhagyatott göcsei nép szomorú sorsára. Röviden ismertetem, az ottani járhatlan utak s hibás fóldbecslés, vagy kataster alapján kivetett igaztalan, nagy adóknak, kéri élheti en adóvégrehajtások utján való végrehajtása miatt, beállott siralmasállapotokat; felemlítettem, hogy már a múlt évben is nem egy község volt, a hol, igaz, nem kőből épült házaik, hanem fából csinált hajlékaikból, hol azelőtt egyszerűségben és szegénységben ugyan, de a megelégedés lakott, ma már a mindenüktől megfosztatott szerencsétlen s földönfutóvá lett lakosok, kénytelenek kiköltözni boldogabb vidékekre, mint hideg őszszel a jobb hazába költözködő madarak. Fájdalom azonban, az ő érdekükben felemelt egyszerű szavam, mindez ideig csak kiáltó szó volt, a mely elhangzott a pusztában; a kormány Bosznia s Herezegovina okkupálásával s most közigazgatása rendezésével, az ott elfecsérelt milliók előteremtésével, úja,bb adóalapok s nemek kitalálásával elfoglalt s a hazai ügyek és bajok elől bezárkózott s irgalmat nem ismerő szivének KÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. VIII. KÖTET. sivatag pusztájában. Most azon kecsegtető reményben, hogy a t. ministerelnök, ur Bujanovics Sándor képviselő urnák a sárosmegyei inség tárgyában hozzáintézett iníerpellátiójára, itt e házban tett ünnepélyes igéretét beváltandja és mert érzem, hogy azon nép, a mely az ország lakosai között a legnagyobb mértékben viseli az országvér- és pénzadóját, teljes joggal megvárhatja az ország kormányától és népképviselő testületétől, hogy őt bajában, nyomorában és Ínségében minél g3 r orsabban segítse és elpusztulni ne engedje, bátorkodom a következő interpellatiót, a ministerelnök úrhoz és általa a kormányhoz intézni és a t. kormány becses figyelmébe ajánlva, kérem annak gyors elintézését: „Tekintve a nyomort, az ínséges állapotot, melybe, az országunk nagy részét sújtott elemi csapások következtében Zalämcgye s annak göcsei része is jutott; tekintve, hogy ezen megyében s különösen G Öcséiben nemcsak vetni, de még kenyérnek valója sincs a lakosságnak, minek következtében az ínség és nyomor, már is ijesztő mérvben elterjedt; tekintve végre, hogy a mindennapi megélhetés aggodalmaival küzdő s a munka hiánya miatt, a maga és családja mindennapi kenyerét megszerezni sem tudó nép, legjobb akarata mellett sem teljesítheti a már is elviselheti enné vált magas adójának fizetését és, hogy ezen önhibáján kivüli mulasztásáért a legszükségesebb élelmi ezikkeitől és házi eszközeitől is megfosztatik, az irgalmat nem ismerő drákói adóexekutió által. Kérdem a t. ministerelnök úrtól s általa a t. kormánytól: van-e tudomása a zalamegyei, illetőleg a göcsei Ínséges állapotokról és ha, mint hiszem igen, úgy tett-e már lépéseket annak enyhítésére, vagy ha nem: szándékozik-e a t. ministerelnök ur, illetőleg a kormány, az ottani Ínséges nép nyomorán pénz- és gäbonakölcsön nyújtása által rögtön segíteni? Szándékozik-e az elemi csapások következtében tökéletesen fizetésképtelenné vált lakosságot, az őt tönkrejuttató s földönfutóvá tevő adóvégrehajtásoktól megkíméltetni s a pénzügyminister urat és hivatalos közegeit odautasítani, hogy ott a végrehajtásokat azonnal szüntessék be ? És végre szándékozik-e a t. kormány, a Zalamegye által, a ministeriumnál már annyiszor sürgetett s már egy részben megyei erővel munkába is vett, Göcsein keresztül tervezett utat, állam segítséggel rögtön tovább építtetni, mi által az ottani Ínséges nép azonnal munkához és keresethez jutna és az eddig ott járhatlan utaknak járhatóvá tétele által, kiszállíthatná gazdag erdőségeiben buján termő tűzi-, épület- és szerszám-fáját, mi eddig az erdőkön korhadván és 6
