Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
162. országos ülés november 8. 1879. 39 része 3337 frt 60 kr. hátra van s a honvédségnek ott kellett szállásolni mindaddig, mig az le nem törlesztetik. Kileucz éven keresztül a honvéd-zászlóaljnak, a laktanya és Nagy-Kálló város irányában, semmi panasza nem volt. Igaz, hogy a múlt nyáron a 42. honvéd-zászlóalj parancsnoka, 800 frt árú javítást kivánt e várostól. Tudja a t. ház, de jól tudhatja a honvédelmi minister ur is, hogy milyen pénzviszonyok köztt van most nemcsak egy város, hanem az ország több városa is. Nagy-Káli ónak, 800 forint hirtelen kiadni való pénze nem volt, folyamodott tehát a honvédelmi minister úrhoz, hogy segélyezze őtet 800 írttal és lakassa le azt a honvédséggel. A honvédelmi minister ur e kérésnek eleget nem tevén, a város ismét felirt '6 hozzá, mondván, hogy a 800 frtnyi javítást, habár megerőltetéssel is, eszközli. Mindannak daczára azonban, hogy a város ez ajánlatot megtette, a nélkül, hogy a honvédelmi minister ur az egyik érdekelt felet megkérdezte volna, a honvédségnek Dehreczenbe elhelyezése iránt intézkedett, Debreczenben egy bécsi czég árúhelyiségét, talán csak azért, mert bécsi ezég, megvásárolta és ott laktanyát építtetett. Ezekből kitűnik, hogy a város, a szerződés minden pontját teljesítette, de nem teljesítette a honvédelmi minister és igy a szerződést nem a város szegte meg, hanem a minister ur. Az alaptalanul emelt vádak folytán, a honvédelmi minister úrtól 4111/IH. szám alatt, az alispánhoz leirat érkezett, a melyben a honvédség elvitelét az épület nemjavítása, a viz hiánya, az élelmezés, a tiszti beszállásolás és a közlekedés nehézsége szempontjából indokolja. Ezek mindegyikére fogok válaszolni és ki fogom mutatni, hogy ezek az okok alaptalanok. A mi a javításokat illeti, biztos tudomásom van arról, hogy a város a kaszárnyát minden évben kijavíttatta és hogy még azon 800 frt rendkívüli ''kiadást is, a melynek előlegezését kérte a város a kormánytól, teljesítette, daczára annak, hogy ez nem lett volna a városnak kötelessége. Ennélfogva ez a vád elesik és alaptalan. A mi a vízhiányt illeti, erre nézve azt mondom, hogy az, a ki azon a vidéken járt, igen jól fogja tudni, hogy Nagy-Kálióban számtalan jó kutak vannak, sőt hogy a nyilvános kutak közül többet ne említsek, csak a debreczeni úgynevezett kőkutat, mely kut annyi és jó vizet tartalmaz, hogy az kétszer annyi lakossággal bíró várost, a honvédséggel együtt, képes ellátni. E szerint ez a vád is alaptalan. A mi az élelmezést illeti, az, a ki vidékünket és Debreczen vidékét ismeri, tudja, hogy N.-Kállóban olcsóbb az élelmezés, mint Debreczenben, mert mig Debreczenben ma 44 kr. a húsnak kilogrammja, addig N.-Kállóban csak 30 és hogy hasonló arányban állanak a többi élelmi czikkek árai isA tiszti elszállásolásra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy míg N.-Kálló volt székhelye Szabolcsnak, ott volt a törvényszék és a megye tiszti kara, valamint egy dragonyos ezred tiszti karának stábja és azután rendesen egy-két lovas század, a kiknek, ha nem is nagyobb, de vannak oly igényei, mint a honvédtiszteknek és sohasem volt panasz a szállások miatt. Minthogy pedig ma, midőn a megye székhelye, a törvényhozás határozata folytán, Nyíregyházára tétetett, azon sok szállás, melyekben a megyei tisztviselők és katonatisztek laktak, nagyrészben üresen állanak, ez iránt épen nem lehet panasz és igy ez a vád is elesik. A közlekedésre nézve, t. ház, csak annyit akarok felhozni, hogy mikor 1870. július 16-án, Nagy-Kálló városa és a t. honvédelmi minister ur köztt a szerződés jött létre, akkor a Tokajkolozsvári kőut még nem volt kiépítve NagyKálióig, most pedig ez az ut egész Kis-Kállóig ki van építve. No, kérem, ha akkor meg volt elégedve avval a közlekedéssel, mikor még ez a kőut nem volt kiépítve, nem értem, hogy most, mikor már ki van építve, még Kis-Kállón túl is, hogy miért ne lenne megelégedve? Ezekből, t. ház, kitűnik, hogy Nagy-Kálló, mint egyik szerződő fél, a kincstár ellenében azon esetre, hogy ha a honvédséget onnan elviszik, kártérítési keresettel fog élni és én nem hiszek Magyarországban olyan birót — hozzá teszem, ha igazságos, — a ki a város jogos követelését meg ne ítélné. Ennek következtében a következő interpellátiót intézem a honvédelmi minister úrhoz. (Olvassa): „Interpellátió a honvédelmi minister úrhoz!" 1. Fenn tartja-e továbbra is a kötelező szerződést a honvédelmi minister ur? 1. Mi alapon bontotta fel a szerződést az egyik fél meghallgatása nélkül? 3. Milyen intézkedést tett arra nézve, hogy a város tartozása azon arányban, mint a múlt években, törlesztessék ? 4. Mivel okadatolja az átköltözéssel járó 4, vagy 5000 frt költséget ? honnan fedezi azt s minő ok igényelte azt ? 5. Minő felhatalmazás útján, minő alapból fedezi azon 15 vagy 20,000 frtra menő kiadási különböztet, mely a debreczeni tiszti szálláspénz, húsára s más élelmi czikkek kétszeres árkülönbözetéből, a kincstárra hárul? Nagy-Kállóban 30 kr., Debreczenben 44 kr. egy kilogramm húsnak az ára. 6. Miként fogja kárpótolni Nagy-Kálló városát és minő alapból, a szerződés alapján, a kincstár ellen indítandó azon követelésére nézve, miszerint Nagy Kalló város forgalma emelése
