Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

38 182. országos ülés november 8. 1879. előáll, az, tervek nem léte miatt, halasztást ne szenvedjen. így most már, némely helyen mégcsak a nyomjelzések történnek ugyan, de másutt már e vonal mentén, az ellenőrzési felvételek is megvannak, a tervek is kidolgoztattak és az előleges munka annyira kész, hogy mikor a törvényhozás azon helyzetbe jő., hogy e kérdésben határozhat, azt minden fennakadás nélkül teheti* A mi a dolog azon részét illeti, hogy a törvényjavaslat mikor terjesztethetik elő, méltóztatnak tudni, hogy ily törvényjavaslatnak beterjesztése, bizonyos nemzetközi föltételektől függ. Én azt hiszem, hogy nekünk, kiknek igen nagy érdekünk van abban, hogy Szerbiával együtt építsük ezen vonalat, hogy ekként az európai fontosságú vasuttá válván, a keleti kereskedést mintegy magunkhoz vonjuk s oly állást foglaljunk el, hogy a közvetlen szomszédunkban levő Szerbia iránt, testvéri jó indulatunknak kifejezést 'ídhassunk. Mindaddig, mig ezzel tisztába nem jövünk, időelőtti volna a törvényjavaslat beterjesztése, mely leginkább nemzetközi tekintetben bir fontossággal. Én azt hiszem, hogy a mit most e tekintetben mondottam, megnyugtató lett a házra. Hogy melyik vonal lesz valósággal kiépítve a kettő közül, mert hiszen tulaj donképen csak kettő közt forog a kérdés, a baja- kalocsa- és zombori egy részről és halas-szabadkai másrészről, ezt akkor fogja a t. ház megtudhatni, mikor az előterjesztés megtörténik; mert e részben még azon vidékek is sokat tehetnek a maguk érdekében, t. i. ha az arra menő vonalra nézve saját áldozatkészségüket is jelezni fogják, nemcsak szóval, hanem tettel is, a mi mindenesetre, az előállítási költségekre figyelmet érdemlő dolog fogna lenni. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! A t. minister ur nyilatkozatából megnyugvással vettem azon tudomást, hogy e szerint a kikinda-belgrádi, valamint a Duna jobbparti vonalakról szó többé nincs. A mit azonban arra nézve méltóztatott a t. minister ur mondani, hogy a Szerbiával való egyezségnek megkötésétől függ ezen ügynek foganatba vétele, megvallom, erre nézve óhajtottam volna azt hallani, hogy ezen ügy már azon stádiumban van, a mely ezen ügynek keresztülvitelére megnyugvást szerezhet; vagy pedig azt óhajtottam volna hallani, hogy bármiként fog eldőlni a Szerbiával való egyezkedés, mi részünkről mégis akként fogjuk kiépíteni a vasutat; mert kétségtelen az, hogy bármit fog csinálni Szerbia a maga részéről, nekünk Budapest és Szerbia minélelőbbi összeköttetése érdekünkben áll s lehetetlen, hogy a Belgrád, Konstantinápoly és Szaloniki felé összeköttetés, ha talán némi halasztással is, meg ne történjék. Már most a mi a minister urnák azon nyilatkozatát illeti, hogy a két balparti vonal közül melyik fog választatni, arra nézve határo zottan nem nyilatkozik, ezt is megnyugvással veszem tudomásul. Erre vonatkozólag határozott nyilatkozatot nem is volt szándékom provocálni, legyen azonban szabad ez alkalommal azon óhajtásomat kifejeznem, hogy miután ezen vonal világ forgalmi, természetesen főfontosságú az, hogy azon trace választassák, a mely a legegyenesebben köti össze a fővárost Belgráddal. Még azon egy kérelmet vagyok bátor előterjeszteni, hogy méltóztassék a t. kormány annál inkább sürgetni ezen dolognak érlelését, mert igen ezélszerű volna más szempontból is az, bog}* ezen vonal építése már lehetőleg, a jövő tavasz szál, ásókapával megkezdessék, szükséges volna ez nevezetesen az inség szempontjából. Kétségtelen az, hogy az inségi munka elkerülhetetlen lesz. Erre jobb alkalmat, mint létrehozatalát i\z új munkának, a mely az ország összes közön ségének óhajtása, nem találok és igen szerencsés találkozása volna a körülményeknek, ha segítve volna először a forgalmi igényen és egyszersmind azon igényen, hogy az országban kétségtelenül beállandó inség, ily hasznos munkával kapcsolatban enyhittessék. Ezt vagyok bátor a t. kormánynak és a t. háznak figyelmébe ajánlani; különben részemről elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. Elnök: Szólásra nem levén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. Vécsey Tamás előadó (olvassa a kér* vényi bizottság véleményét a sorozat 21, számú kérvényére nézve, mely változatlanul elfogadtatik)* Elnök: Felteszem a kérdést. Méltóztatnak elfogadni a kérvényi bizottság véleményét? (Elfogadjuk.') Elfogadtatott. Az idő előrehaladván, felkérem azon t. képviselő urakat, a kik interpellátiójukat feljegyezték, hogy a bejegyzés sorrendje szerint szíveskedjenek azt előterjeszteni. Kállay János: T. ház! A 42. honvédzászlóaljnak Nagy-Kálióból, Debreczenbe történt áthelyezése tárgyában, egy interpellátiót kívánok intézni a t. honvédelmi minister úrhoz. Nevezetesen: 1870. július 18-ikán a t. minister ur és Nagy-Kálló városa között, egy szerződés köttetett és ezen szerződés alapján Nagy-Kálló város, tekintve a pénz viszony okát és azon város helyzetét, nagy megerőltetéssel, az úgynevezett nagy vendéglő emeletes épületét megvásárolta és laktanyává átalakította. Mondom, megerőltetéssel tette ezt a város s leginkább hazafi szempontból, hogy a honvédzászlóaljnak helyet adjon. Ezen szerződés kölcsönösen kötelező volt és hogy tettleg is életbelépett, kitűnik abból, hogy a honvédelmi minister ur 7000 frt előleget adott és a honvéd-zászlóalj beszállásoltatott. A 7000-ből 3672 frt 46 kr. ez ideig letörlesztetett, a többi