Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

36 162. országos alés november 8. 1879. tekintetéből, a belügyministernek és a főispán urnák azon kérvényezett jognál fogva, kevesebbet ne is méltóztassanak adni", ez késztetett engem a felszólalásra. Én megvallom, hogy Gnlner Gyula t. képviselőtársam meg lehetett volna győződve arról, hogy ezen törvény értelmében, mely a törvényhatóságok rendezéséről szól, az önkormányzat meg van semmisítve. Nem kívánom, hogy az én érveimnek higyjen, mert én megvallom, hogy én a teljes önkormányzatnak embere vagyok és azt mondom, hogy azt, az 1870. évi törvény megsemmisítette. De higyje ezt el, az akkori volt balközép egyik vezérének, Grhyczy Kálmánnak, ki e törvényjavaslat tárgyalásakor azt mondotta: „Én is azon véleményben vagyok, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megsemmisíti a megyei önkormányzatot és helyébe merev centralisatiót állít fel, mindaz, a mi a valódi önkormányzathoz tartozik, habár színleg a törvényhatóságoknak megadatik, mégis közvetlenül, vagy közvetve a ministerium részére absorbeáltatik s ez a valóságos merev eentralisatió." Tehát a volt balközép egyik vezére nézete szerint e törvényjavaslat, miután az törvénynyé vált, természetes, hogy a megyei önkormányzatot megsemmisítette. De volt az akkori balközépnek egy másik vezére is. Az volt Tisza Kálmán. És Tisza Kálmán azon törvényjavaslatra, a mely törvénynyé emeltetett, most azt mondja, hogy a belügyministernek és a főispánoknak kevesebb jogot adni nem lehet, mint a mennyit ezen törvény nekik biztosított; akkor pedig e részben a következőket mondotta: „Az egész törvényjavaslaton azon szellem vonul át: látszólag adni és biztosítani jogokat, de tényleg azokat megsemmisíteni." Továbbá megsemmisül az önkormányzat maga a főispán, illetőleg a belügyminister hatásköre által, mert minden nevezetes tárgynál, melynél pl. statultum is megkívántatik, a belügyminister jóváhagyása is szükséges, a mi többé nem felügyelet, nem ellenőrködés, hanem az, hogy a törvényhatóságok tanácsot adnak és a belügyminister rendelkezik." Ezt, a mint látom, feljegyzi magának a mostani belügyminister ur, hanem méltóztassék feljegyezni azt is, a mit zárbeszédében mondott: „Lesz e törvényjavaslat által párturalom, de rend a szabadságban nem lesz soha, mert önök ezt lehetetlenné teszik és a nemzetuek jövőjét is megmérgezik, mert ha egy ilyen törvény sokáig fennáll, éppen úgy, mint kihalt más nemzetből a képesség az önkormányzatra, ki fog halni belőlünk is." A miért pedig most felszóllalni kötelességemnek tartottam, az arra való hivatkozás még csak most fog következni. (Halljuk!) Minthogy a t. ministereluök ur felhívta a képviselőházat, hogy annál a jognál kevesebbet ne adjon, mint a mennyit ezen törvény ad a főispánnak és a belügyministernek, nohát azért szólaltam fel, hogy kimutassam, hogy a volt balközép akkori egyik vezére, Tisza Kálmán, miképen nyilatkozott. Nyilatkozott pedig ministerelnök ur, mint képviselő, akkor e következőképpen: „Ha e törvényt önök többségi hatalmunknál fogva megalkotják, én tudni fogom, merem mondani, mindnyájan tudni fogjuk, mi lesz irányában kötelességünk. Tudni fogjuk a kötelességet, hogy engedelmeskedjünk annak, mint törvénynek, de tudni fogjuk azon kötelességet is, hogy a rósz törvény megváltoztatására, nem kiméivé időt, fáradságot, az első percztől fogva törekedjünk. (Élénk helyeslés a baloldalon. Nagy derültség balfelöl.) Tudni fogjuk azon kötelességet, hogy ezen rosznak, veszélyesnek tartott törvény ellen, minden alkotmányos eszközzel, teljes erőnkből küzdeni igyekezzünk és ezen kötelességet lelkiismeretesen teljesíteni is fogjuk". Én fölhívom a t. ministerelnök urat, hogy most, midőn Zay t. képviselőtársam indítványa módot, alkalmat nyújt neki, hogy ezen a képviselőházban ünnepélyesen tett igéretét beváltsa, tegye meg ezt és fogadja el a határozati javaslatot. (Élénk tetszés és helyeslés a balon.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Madarász képviselő urnák felszólalása egyről meggyőzhette a t. házat és ez az, hogy én a törvény iránti nézetemet arra nézve, hogy a törvény minő jogkört szab meg a belügyministernek, nem változtattam meg, hanem végrehajtom a törvényt ugy, a mint megalkotva van, megadván a belügyministernek ezen jogosultságot, (letszés a jobboldalon). Ministeri eljárásom ezen igazolását, hogy az a törvényen alapszik, részemről köszönettel fogadom. A mi pedig a többit illeti, közigazgatásunkra igen sok reform reáfér. Én azt hiszem, mihelyt az idő engedi, foglalkozni is kell ezen reformokkal. De méltóztassanak megengedni, hogy egy törvényjavaslat lehető eredménye iránt kimondott nézetből, arra következtetni, hogy hogyan kellene azon törvény felett Ítélni, midőn egy ideig életben volt, nem lehet. Vannak emberek — elismerem, jól teszik — a kik egyszer kimondván valamit, ha az események és viszonyok megczáfolják is nézetöket, csakhogy ne lehessen ellenök azt mondani, hogy ellentétbe jöttek magukkal, ragaszkodnak ahhoz, történjék bár mi. (Mozgás a szélsőbalon.) Szabadságukban áll; de tessék nézni a világ folyását, századokon keresztül: hasznot^ a világnak nem az ily emberek szereztek. (Elénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső' balon). Madarász József: De kárt sem!