Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
162. ersságos ülés Hovemljer 8. 1879. 35 én ezt egyáltalában nem tartanám helyeselhető eljárásnak; de ismétlem, 1870 óta a törvény nem is magyaráztatott igy soha. [Helyeslés jobbfelöl) Ha vissza mennénk most a törvény fölött folyt vitákra, ott is meglelnők annak alapját, hogy a törvénynek ezen magyarázat nem adatott. En, t. ház, azt hiszem, hogy az orvoslást a kisebbségnek is meg kell adni; azt is hiszem, hogy lehetetlenség az orvoslás eszközlését a belügyministertől — bárki legyen az — megtagadni, mert a ház naplói, interpellatiók, petitiók, valamint az általános vitánál történt felszólalások tanúskodnak arról, hogy minden esetben, az ország akármely vidékén elkövetett méltatlanságért, vagy igaztalanságért, habár az soha elébe nem jutott, mindig a belügyminister tétetik felelőssé. No malmost megtiltani azt, hogy e hozzá felterjesztett ügyben az orvoslást ne ő eszközölje, ha a hibáért ő a felelős, ezt részemről teljesen lehetetlenségnek és a legnagyobb igazságtalanságnak tartanám. De t. ház! Nem akarok türelmükkel hosszasabban vissza élni, egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni és ez az: A képviselő ur hivatkozott arra, hogy ott van a kormány orgánuma a főispán és ott vannak alárendeltjei. T. ház ! Talán méltóztatnak azt nekem megengedni s talán a képviselő ur is megengedi, hogy épen némely megyében, mondom, némely megyében és részben tagadhatatlanul a főispán hatáskörének nem kellően körülirt volta miatt, épen a főispánnak befolyása az, mi a megyék részéről legelhatározottabb ellenszegüléssel találkozik; tehát erre hivatkozni és ebben a hatáskörben keresni, a mi megfelelhet a ministeri felelősség eszméjének, én azt gondolom, nem lehet s ugy tapasztaltam legalább, hogy sok vármegye részéről az vétetnék talán mindenek felett legnehezebb sérelemnek s aligha nem ezen vármegyék közé számitható azon általam épen igen nagyra beesült vármegye is, melynek a t. képviselő ur, ki most a főispáni hatáskört hangsúlyozta, egyik jeles tagja. En, t. ház, azt hiszem, hogy azon ministeii hatáskör, a mely most megtámadtatik, valójában megvan a törvényben, én azon túl nem terjeszkedtem és nem terjeszkedem. De ha méltóztatnak e éT egyöntetű és csak meglehetősen jó administratiót akarni, akkor ezt ne is méltóztassék szűkebb határok közé szorítani akarni. Én részemről kérem, hogy méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. Szederkényi Nándor: T. ház! Lehetetlen, hogy azokra, a miket az igen t. ministerelnök ur mondott, valamit meg ne jegyezzek. A ministerelnök ur ugy látszik, hogy a kisebbség kívánságának, a többség felé helyeztetését és érvényesítését vette tárgyalás alapjául és ebből egy igen veszélyes theoriát akar érvényesíteni, különösen a megyékkel szemben, a mely theoriát a t. ministerelnök ur itt a házban, a kisebbség irányában nem igen szokott respectálni. Ez lenne a legveszélyesebb theoria, különösen a megyei önkormányzat megsemmisítésére és ha a t. ministerelnök ur azt érvényre kívánná emelni, akkor valóban elmondhatnod hogy minek a vármegye? Az ellen, hogy a t. ministerelnök ur orvoslást kivan bizonyos dolgokra nézve, nincs semmi kifogás, de erre nézve a törvény intézkedik is, nem ugy ugyan, mint az előttem szólott t. képviselőtársam megjegyezte, a főispán utján, mert én ezt a közgyűlésekkel szemben soha sem ismerem el, a törvény erre tért nem is enged, hanem az említett másik módon, hogy t. i. a közgyűlés jegyzőkönyve felterjesztetik a belügyministerhez, a ki azután revideálja a jegyzőkönyvet s ha abban törvényellenesség fordul elő, a belügyministernek van joga a törvénynek érvényt szerezni. De ilyen esetnél, mint a fennforgó, azt mondani, hogy a belügyministernek orvoslási módot kell találni a kisebbség számára is és az orvoslási mód az, hogy a kisebbség véleménye érvényesíttetik, a többség határozatának megsemmisítése mellett, azt mondani ki végérvényesnek, ez ellenkezik minden parlamenti fogalommal, minden alkotmányos érzékkel. {Helyeslés balfelöl.) Ez nem volna egyéb, mint, a mint a t. minister ur a többség irányában mondta, ez valósággal a kisebbség omnipotentiája lenne, a többség véleményével szemben, a mit itt a házban nem akar a t. minister ur respectálni és — nem is kívánja ezt senki — de a megyékkel szemben igenis érvényre kívánja emelni; ez nem is annyira a kisebbség akaratának érvényre emelése lenne, hanem igenis ezen eljárás által a ministeri mindenhatóság azon mérvben jelennék meg, a mely mérvben az ellen minden alkotmányos érzéknek tiltakozni kell. (Helyeslés balfelöl.) Ez igen megfontolandó dolog és én részemről Zay t. képviselő ur indítványát, egyszeri felolvasás után, alig birtam megérteni, annak hosszadalmassága miatt, de én azon véleményben vagyok, hogy ezen eljárásból és abból folyólag, a mit a belügyminister ur mondott, hogy a ház valóban komoly megfontolás alá vegye a dolgot és komoly megfontolás után határozzon felette. Miután pedig az idő előre haladt, arra kérem a t. házat, hogy ezen ügyben a határozatot függessze föl, miután lehetnek többen, a kik hozzá szólani akarnak és ezenkívül még több elintézésre váró dolog van, vegyük azt elő, e felett pedig a tárgyalás halasztassék el a jövő alkalomra. (Helyeslés.) Madarász József: Nem kívántam volna e tárgyhoz hozzá szólni s csak szavazatommal támogattam volna Zay Adolf képviselőtársamat, hogy ezen ügy véleményadás végett, igenis a közigazgatási bizottsághoz utasittassék. Azonban a t. ministerelnök ur felszólalása, a melynek végén kérte a t. házat, hogy a jó közigazgatás 5*
