Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
34 162- »r*zág»sftléí november 8, 1879. nem egyéb. A központi kormányzatnak expositurája a főispán és ha a főispán azt látja, hogy, valamely ügyben hozott határozat, az állam érdekeibe ütközik, akkor megvan a joga felterjesztést tenni a ministerbez. (Egy hang: Olyan jog nincs!) Bocsánatot kérek, azon joga megvan a főispánnak, mely szerint saját hatáskörében felterjesztést tesz a ministerhez az iránt, hogy ilyen és ilyen törvénybe ^ütköző határozat hozatott. És mi folyik a törvény 51. §-ából? A törvény 51. §-a, mely a központi kormány ellenőrzésének egy másik módját állapítja meg, azt mondja, hogy a közgyűlési határozatok 30 nap alatt, ha pedig a minister kívánja, azonnal fel térj esztendők. Ha a főispán látja, hogy a közgyűlésen törvénybe ütköző határozat hozatott, de nem tartozik a törvény 3. §-a alá, akkor igenis feljelenti az esetet a ministernek, a minister a jegyzőkönyvet felkivánja és ha törvénysértést lát azon határozatban, akkor joga van azt a határozatot megsemmisíteni. De anynyira akkor sem mehet, hogy érdemileg határozzon ; ez esetben, csak visszaállítja az élőbbem állapotot és a törvényhatóságot újabb határozathozatalra, illetőleg a törvénynek megtartására utasítja. Szerintem, t. ház, több ellenőrzési jogot s hatáskört a központi kormánynak — ha mondom, akarjuk azt, hogy önkormányzatunk legyen, de merem állítani, ha magát ezen törvényt akarjuk végrehajtatni — nem engedhetünk. Azon példából, mely tulajdonkép a vitát előidézte, t. ház, ebből magából nagyon egyszerűen kitűnik, hogy hova vezet az olyan értelmezés, mint a minő a kérvényi bizottság véleményében foglaltatik. Építkezési terveket készíttet és vizsgál meg a törvényhatóság és azt mondja, hogy nekem a a és & terv tetszik, én ezt a kettőt jutalmazom. Akkor egy magán fél, bizottsági tag — pedig azt nem vallja meg, hogy az ő ügye és ez által a sérelmes határozat az ő érdekét sérti, nem is az ő egyéni ügye, megappellálja a határozatot, felmegy a ministeriumhoz; a minister azt mondja: igaz, hogy neked törvényhatóság arra a megyeházra, mely projectálva van, az a és & terv tetszik és épen azért ennek a kettőnek akarod kiadni a jutalmat, de nekem a c terv jobban tetszik, tehát rendelem, hogy add ki annak; a melyik neked nem tetszik. No, t. ház, ha ennyire lehet vinni az önkormányzat megtagadását, akkor ne méltóztassék játszani a szavakkal, akkor méltóztassék kimondani, hogy nincsen önkormányzatunk. Legalább tisztában leszünk a dologgal; akkor legalább nem lesz egy oly állapot, mint a mai, a hol azt lehet mondani, hogy van önkormányzatunk a mikor, ha a ministernek tetszik és nincs, a mikor a minister nem akarja. Én, t. ház, tartózkodom attól, hogy azon határozati javaslat iránt, melyet t. képviselőtársam Zay Adolf beadott, nyilatkozzam. Én egyedül azért szólaltam fel, hogy jelezzem álláspontunkat e kérdésben és — talán nem fogja szerénytelenségnek venni a t. miuisterelnök ur, — hogy alkalmat szolgáltassak neki arra, miszerint ezen igen fontos, az önkormányzatra nézve rendkívül nagy horderejű kérdésben, nézetét a képviselőház előtt kifejthesse; annyit azonban kijelenthetek, hogy a kérvényi bizottság véleményét nem fogadom el. (Helyeslés baljd'ól) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A dolog, melyről szó van olyan régen történt, hogy megvallom, minden részleteire nem emlékszem s ezen részletek iránt nyilatkozni, ma legalább nem vagyok képes, mert a folytonos, mindig késő estig tartó bizottsági ülések miatt, megvallom, a kérvényi lajstromot kellő figyelemmel meg nem nézhetvén, nem tudtam előre — ezt a magam hibájául beismerem — hogy ezen kérvény ma fog tárgyaltatni. A mi különben magát a dolgot illeti, én, t. ház, azt az interpretatiót, hogy egyes érdekelt ember felfolyamodhatik, ha egyéni érdekeit sértve látja, — de, hogy esetleg egy törvényhatóság kisebbsége nem folyamodhatik fel, vagy nem lelhet orvoslást, ha a megye érdekét, a hozott határozat által sértve látja, ezt az interpretatiót a magam részéről el nem fogadom. De méltóztassék megengedni az előttem szólott képviselő ur is, igy nem interpretáltatott az 1870: XLII. t. ez. keletkezése óta soha. Méltóztassékmegnézni 1870-től fogva az összes eljárást és a képviselő ur ezen összes eljárás alatt azon interpretatiót, melyet most felállított, meglelni nem fogja. És én, még azon nézetemnek is bátor vagyok kifejezést adni, miszerint a dolgokat oda vinni, hogy a megye, a törvényhatóság kisebbségének, egy esetleges többség határozata ellen orvoslása ne lehessen, ez nem volna egyéb, mint az országban 60 omnipotens területet teremteni. És pedig ez, annyival kevesbbé volna indokolható — nem is tekintve azt, hogy akkor egészen ellentétes és egészen ellenkező eljárás, administratió és határozathozatal lenne az ; mert a mint a t. képviselő ur igen jól tudja, nem a megyék, nem a törvényhatóságok tagjainak zöme szokta a határozatokat hozni, hanem fájdalom, a a legtöbb esetben, azoknak csak egy igen csekély része, ugy, hogy az időnként mutatkozó többség, számtalan esetben az összes megyei tagoknak egy igen csekély fractióját képezi. Ily viszonyok köztt tehát egyes érdeklett félnek adni, de a jelenlevő kisebbségnek nem adni módot az országlásra,
