Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-162
162. országos ülés november S. 1879. m határoz és szabályrendeleteket alkot stb., szerintem azon elvet állapítja meg, hogy bizonyos dolgokban, a melyek közintézkedésekre vonatkoznak, ha a törvény egyéb szakaszaiban körülirt törvényes formák, a határozat hozatalánál megtartatnak, a törvényhatóság Önállólag intézkedik, hogy úgy mondjam, az ilyen ügyek, a mennyiben ismét a formák megtartatnak, inappellabilis ügyeknek tekintendők. A törvény mindjárt a következő szakaszban utána teszi contradistinetió gyanánt, hogy vannak ismét bizonyos ügyek, melyekben a törvényhatóság nincs jogosítva önállólag határozni. Ezen harmadik szakasz, egyenes ellentétbe hozza az ebben megnevezett ügyeket, a második szakaszban érintett általános ügyekkel, melyekben ismétlem, az önálló intézkedési jog fenn van tartva. Az ily határozatokat a törvényhatóság nem hajthatja végre, hanem azoknak végrehajtására szükséges a központi kormány jóváhagyása. Azt mondja t. i. a 3. §., mint ha csak folytatná az eszmemenetet s az ellentétet akarná élesebbé tenni: „Határozat, mely 1. a költségvetés megállapítására, 2. ingatlan vagyon elidegenítésére, vagy ingatlan vagyon szerzésére, 3. kölcsönvételekre stb. stb. vonatkozik, csak a minister jóváhagyása mellett, hajtható végre, a mi más szóval annyit tesz, hogy csak akkor válik jogerejűvé, ha a központi kormány helybenhagyása kieszközöltetett. Mind a két szakaszban azonban, oly természetű ügyek érintetnek, melyekben a határozat, hogy úgy mondjam, a közügyre vonatkozik. Ezután áttér a törvény, a harmadik kategóriára, melyek szintén bizonyos dolgokban a közgyűlés elé tartoznak, t. i. az egyes concrét eseteknél való elbírálásra, hol magán felek vannak érdekelve. A vita súlypontja tulajdonkép ezen szó körül forog: mit értünk magán felek alatt? Én komoly meggyőződéssel mondom, hogy, ha ezen 4-ik §. s a törvénynek expressái szerint, még inkább az abban foglalt kifejezések összefüggése szerint értelmezni akarjuk, nem tudom másként értelmezni, minthogy ezen 4. §., tisztán olyan ügyekre vonatkozik, melyek egyes concret esetekből felmerülnek, és egyes törvényhatósági lakosok folyamodványára kelt határozatok érintetnek, hogy az illető fél, egy reá nézve sérelmes határozattal áll szemközt, melynek orvoslását, a felsőbb hatóságnál kérelmezi. E 4. §. azt mondja ugyanis: „Magán felek a törvényhatóságnak, az önkormányzat körében hozott sérelmes határozatai ellen, a kézbesítéstől, illetőleg a szabályszerű kihirdetéstől 15 nap alatt, az illető ministerhez folyamodhatnak." A második bekezdés azt mondja: „A folyamodvány az alispánnak, illetőleg a polgármesternek adandó be, ki ezt, 8 nap alatt KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. VIII. KÖTET. véleményes jelentéssel felterjeszteni köteles. Továbbá, hogy a határozat csak birtokon kivül felebbezhető, magában a határozatban világosan ki kell fejezni." Már, t. ház, magából a józan törvénymagyarázatból következnék, hogy, ha egyszer annak a hatóságnak kötelességévé teszi a törvény, hogy véleménynyel kisérje azon fellebbezést, melyet felterjeszt, akkor az semmi esetre sem lehet más ügy ellen intézve, mint a melyben magán fél, saját ügyében concrét alakban, érdekelve van. De tovább megy ezen szakasz és azt mondja, hogy a határozat birtokon kivül, vagy birtokon belül felebbezhető. Mindez, legalább az én igénytelen véleményem szerint azt teszi, hogy itt csak olyan ügyekről van szó, melyek egyes egyének érdekeit sértik olyan határozatokról, melyek egyes egyének érdekében hozatnak. Én jól tudom, t. ház, hogy a parlamentáris rendszer keretébe, egy olyan értelmű törvényhatóság vagy vármegye , mint a régiek voltak, nem illeszthető be és jól tudom azt, hogy a kormánynak szükségszerűen meg kell lenni azon jogának, miszerint a törvényhatóságok működését ellenőrizhesse, hogy azok a törvényes korlátok köztt hozzák-e határozataikat, vagy nem. Ha azonban valami súlyt és értelmet tulajdonítunk annak, hogy a törvényhatóságoknak önkormányzati joguk van, annyi jogot a központi kormánynak semmi körülmények köztt sem lehet adni, hogy az oly ügyekben, a melyek a törvény világos szavai szerint, jóváhagyás végett nem terjesztendők fel, érdemileg is befolyhasson. A központi kormányzatnak joggal kell bírnia, hogy arra felügyelhessen, hogy a törvényhatóság azo:i ügyekben, a melyek jóváhagyás végett nem terjesztendők is fel, a határozathozatalnál azon törvényes korlátok köztt mozgott-e, a melyek elő vannak írva. Mit tesz ez más szóval? Azt, hogy ily határozatokat, ha igaz a törvény 2. §-ának azon kifejezése, hogy saját belügyeikben, önkormányzati joguknál fogva a törvényhatóságok önállólag intézkedhetnek, azért, mert a törvény által előirt forma, vagy a törvényes határozatok nem tartattak meg, joga van a ministernek megsemmisíteni. Én, a ki súlyt fektetek arra, hogy a törvényhatóságoknak legyen önkormányzati joguk, az értelmezést nem tudnám annyira vinni, hogy minden oly ügyben, a mely nincs reserválva a kormány jóváhagyásának, a végeldöntés a központi kormányzatra bizassék ; mert, ha e felfogás tért nyer és ez volna levonható az idézett törvényből, akkor kénytelen volnék azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy az 1870: XLII. törvényczikk, annak minden kifejezése és czikke, a melyben az önkormányzatról van szó, puszta szónál, üres frázisnál *
