Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

374 177. országos ülés november 28. 1879. így kétségtelen, hogy 600.000 frt messze túl van a monarchia általános vámjövedelméhez képest számítva és ha a monarchia összes 36 millió lakossága után, a vámjövedelem 10 millió körül állapítható meg, akkor az 1 millió bosnyák lakosság után eső jövedelem nem többre, hanem kevesebbre tehető, mint a 10 millió vámjövedelem Vse-od részére. Minél pedig többet kivannak a 600 ezer írttal Bosznia részére megállapítani. Az igen t. minisferelnök ur eltérve az itteni bizottság indokolásától, a mely mindenesetre igen naiv, mert az itteni bizottság indokolása csat: azt mondja, hogy kétségtelenül a bosnyák administratió szempontjából előnyös az, ha határozott összeg állapittaíik meg és nem mondja, hogy mi a helyes a magyar administratió szempontjából, a mi pedig szintén megfontolást érdemelne; mondom, eltekintve azon indokolástól, ugyanazon alapra áll, mint az Apponyi Albert t. képviselőtársam által idézett osztrák indokolás és nemcsak azt állítja, hogy a berlini szerződés Boszniára vonatkozó passusának teljes szigorral való végrehajtása, azaz a tényleges bosnyák administratióra való fordítása rendelendő el, hanem megállapítja azon elvet, hogy kárpótlást kell nyújtani Boszniának azon jövedelmeket illetőleg, melyektől a vámsorompó elesése és a közös vámterületbe való bevonása folytán elesik. Valóban csodálkozom a ministerelnök urnák ezen érvelésén, mert legyen szabad csak azon esetet juttatnom eszébe, hogy ha másfél év előtt kellett volna neki ezen törvényt megszavaztatnia és akkor állt volna elő ezen argumentatióval: nem-e azt kérdeztük volna, hogy ha azon argumentatióval é! Boszniára vonatkozólag, ugyan minő argumentatióval kell Magyarországgal szemben élni s nem kell-e Magyar országot azon vámjövedelem eleséseért kárpótolni, mely a közös vámterület által áll elő? És akkor azt hiszem, hogy kissé különböző egyenlege állna elő a budgeteknek. Egyébiránt, t. ház, az egész bosnyák administratió, vagy most már bosnyák budget kérdése, sajátságos képet tüntet elő. Egy a birodalom határain kivül álló tartományt occupáltunk, hogy az ottani rendetlenségeknek, melyek monarchiánkat bajjal fenyegették, véget vessünk. Tettük ezt igen nagy költségekkel. Most már a megtörtént rendezés alapján látjuk, hogy nemcsak ezen költségek tokéje és kamatai maradtak kárpótlás nélkül, hogy azon tartományok, melyekben ezen rendetlenségek voltak, nemcsak az összes kiadás alól felmentetnek, melyek egyáltalában a védelemmel és az államhoz tartozással, a melyek akár az előbbi török, akár az új osztrák-magyar szempontból felvett államadósság folytán illetnék őket, hanem, hogy még különben is oly kedvezményekben részesülnek, a minőkben a monarchia egyik része sem részesül. Azt látjuk, hogy a nélkül, hogy e tartományoktól agy krajezár kívántatnék, akár az államadósság, akár a közös vám szempontjából, még ezenkívül nemcsak belügyi jövedelmeik fordíttatlak költségeik fedezésére, hanem ide fordíttatnak oly jövedelmek is, melyek fictiv, merőben különböző előbbi állapotukban illették Boszniát és Herczegovinát és a melyek épen azon körülmények folytán, melyek az occupatió következtében előállottak, elesnek és máskép kárpótoltatnak. Mert nem szabad feledni, hogy az összes védelmi költségeket mi magunk viseljük Bosznia ég Herczegovina számára is és midőn ez történik, még kilátásba helyeztetik, hogy rendkívüli befektetés czímén még külön összegek fognak itt a parlamentektől annak idején kéretni. Valóban, midőn ezen előterjesztéseket látjuk, midőn e mellett nem feledkezhetünk meg a delegatiók előtt tett azon ünnepélyes nyilatkozatokról és ígéretekről, hogy bizonyos túlköltekezések Boszniát illet'ileg, Bosznia számlájára fognak íratni, nehogy a monarchia számláját terheljék, a mint a közös péiizügyminister tavaly ünnepélyesen kinyilatkoztatta: akkor valóban nem tudjak, hogy tulajdonképen minő pénzügyi politika követtetik. az a politika követtetik-e, mely akkor a delegaf tiókban kifejtetett és mely kétségkívül az idei delegatiókban újból ki fog fejtetni; mert nem kételkedem, hogy midőn Bosznia admin'stratiójának mindezen költekezések ciaczára túlköltségeiről lesz szó, a közös pénzügyminister ki fogja nyilatkoztatni, hogy Bosznia részére külön számlát vezet, melybe bevezeti ezen deficiteket, melyeket a monarchia pusztán előlegként fedez, a mint ez, ha jól emlékszem, ki is jelentetett azon vita alkalmával, mely a monarchia túlsó felében folyt. Ezen számla tehát vezettetik és folyvást fölemlítik, valahányszor arról van szó, hogy új összegeket szavazzunk meg. Egyelőre azonban iparkodnak azon deficitet egy subventióval látszólag — valósággal nem — kisebbíteni, a mely subventiót a monarchia ezen 600,000 frt egy részében, Boszniának mindenesetre fizet. Mi részünkről ily egyenes subventió fizetését nem fogadhatjuk el és azért járulok gr. Apponyi t. barátom indítványához. (Elénk helyeslés balfelöl.) Hegedűs Sándor: T. ház! Tisztin csak azon részére vagyok bátor reflectálni Pulszky t. képviselőtársam fölszólalásának, a mely a tárgygyal szoros összeköttetésben van; mert azt hiszem, hogy azok, a miket a boszniai költségvetés egyéb részeire és a leplezgetésekre nézve felhozott, nem tartoznak a tárgyhoz; valamint azt hiszem, hogy nem tartozik a tárgyhoz az sem, midőn az autonóm kiadásoknak fedezésére