Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-177
177. országos ülés nőve uber 28, 1879. 375 szükséges összegről beszél, minthogy ez nemzetközi szerződés kifolyása. Lehet bírálni, hogy helyes-e azon nemzetközi szerződés, vagy nem; de ha az egyszer el van fogadva, mint hogy abban határozottan ki van mondva, hogy ama tartományok bevételei saját költségeire fordítandók, azt hiszem, ez iránt vitatkozni többé nem lehet. Kénytelen vagyok tehát szorítkozni arra, a mi az adatokra vonatkozik. Pulszky képviselő ur, valamint azok, a kik ezen adatokat bírálták, nézetem szerint igen önkényesen jártak el. Mert, hogy kiforgassák ezen adatok alaposságát, először hivatkoztak az osztrák indokolásra, másodszor egyéb munkákra. Az osztrák indokolást nem fogadják el, sőt tovább mennek és Apponyi képviselő ur nevetségesnek tünteti azt föl. Ezen indokolást tehát argumentumul, még a parlament iránti tisztelet szempontjából sem lehet elfogadni, a magyar kormány indokolása ellenében. A munkák közül, melyekre hivatkoztak, Roskievits munkája, azt hiszem, hat évvel ezelőtt jelent meg; megjelent pedig, a zendülések és a tartomány kipusztítása után, midőn a fogyasztás és a forgalom természetesen a legcsekélyebb volt. De ha már munkákra akarnak hivatkozni, azt hiszem, helyesebb, ha újabb munkákra hivatkoznak. Igen, de Pulszky képviselő ur azt mondja, hogy nem fogadja el Teodorovits munkáját, mely amanál újabb. Ez furcsa eljárás, t. ház. Az egyik munkát elfogadja, melynek szerzöjo egyáltalán semmi hivatalos összeköttetéssel nem bir és mely 16 évvel ezelőtt jelent meg; a másik munkát pedig, melynek szerzője consul volt, a ki újabban irta a munkát, nem fogadja el. Pulszky képviselő ur azonban erősen érvel az ellen, hogy kárpótlás nyujtassék Boszniának és Herczegovinának a vámjövedelem fejében. Megvallom, hogy ha az az eszme a nemzetközi szerződésben kitéve nem volna, hogy saját bevételeik a tartományokra fordítandók, természetesen igen sokat lehetne azon álláspont mellett felhozni, melyet a képviselő ur érvényesített. Azo íban ez alap kiindulásánál fogva helytelen s azért nem vagyok képes elfogadni. A mi az adatokat illeti, tagadhatatlan, hogy azok igen is nagyon hozzávetésen alapulnak; a mi egyébiránt természetes. S én megvallom, hogy egyáltalán nem mondhatom s nem állíthatom, hogy az indokolásban elfogadott számítás be fog válni az életben; azonban, minthogy más positiv adat felett nem rendelkezem, kénytelen vagyok elfogadni, egy feltétel alatt s ez az, a mi engem megnyugtat és p^d'g az benne van a §-ban, t. i. azt mondja e §., hogy ezen pausalis összeg, mely Bosznia és Herczegovina vámjövedelme fejében kiszakíttatik, további intézkedésig szavaztatik meg. Ez a további intézkedésig alkalmat nyújt a törvényhozásnak arra, hogy a gyakorlati tapasztalás alapján, melyre csak ezután lesz alkalom, másként történjék az intézkedés. Ezen kikötéssel és ezen feltevéssel fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kell felszólalnom. Az előttem szólott képviselő ur ugy értette, szavaimat, mintha én az osztrák ministerium által beadott indokolást nevetségesnek, vagy gyermekesnek nyilvánítottam volna. Hegedűs Sándor (közbeszól): Feltüntette! Gr. Apponyi Albert: Tehát ilyennek feltüntettem volna. Ez nem áll; ezt teljességgel nem tettem. Én ellenkezőleg szembeállítván az osztrák indokolást a magyar kormány által beadott indokolással, az osztrák indokolást alapjaiban ugyan hibásnak, de komolynak tekintettem s bár azon nem egészen parlamentaris kifejezéssel nem éltem, melyet előttem szólott képviselő ur használt, ehhez hasonló fogalmat a magyar kormány által benyújtott indokolásra voltam bátor alkalmazni. (Derültség a baloldalon.) Báró Kemény Gábor, kereskedelmi mmister: Én ezen vitába, mely a Lajthántúü és a Lajthán inneni indokolások minősége felett foly, megvallom, belebocsátkozni nem kívánok (Zaj) és csak röviden kívánom megjegyezni, hogy a t. képviselő ur által beadott indítványt nem fogadom el, hanem bátor vagyok egy tisztán stiláris módosítványt tenni ezen §. második bekezdéséhez. Itt t. i. az mondatik, hogy Bosznia és Herczegovinának az adó visszatérítések tekin tétében való megtsrheltetése az 1878: XIX. törvény czikk határozatainak értelemszerű alkalmazásával oly módon vitetik keresztül, stb. így hangzik a szöveg. Kérem, a t. házat, méltóztassék ezen 2-ik bekezdés első sorában e szó után „tekintetében" ezen szavakat beiktatni: „Közös vámbevételek javára." Vonatkozik ez annak határozott és tiszta kijelentésére, hogy a boszniai határszélen levő vámjövedclmek, a közös vámjövedelmek kiegészítő részét képezik. Kérem a t. házat, méltóztassék a 13. §-t ezen módosítványnyal elfogadni. (Helyeslés a jobboldaton.) György Endre: T. ház! Ezen paragraphussal szemben a bizottság tárgyalása alkalmával azon helyzetben voltam, hogy ellane nyilatkoztam barátaimmal együtt és ellene szavaztunk is, azonban magasabb elvi szempontoknál fogva, nevezetesen azért, mert az gondoltuk, hogy a vámjövedelmekből Bosznia és Herczegovinának az őt illető részt kiadni akkor, a mikor a védelmi költségek és az állami magasabb költségek viselésétől felmentetik, nem igazságos. Magam részéről azonban azon indítványt, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam