Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177. országos ülés Jiovtíinber 28. 1879. 373 beszédében foglaltattak. Én azt gondolom, t. ház, hogy valamint nem szabad és nem volna helyes — s én a magam részéről elébe lépnék — az oly törekvés, mely által Bosznia és Herczegovina a monarchia két államának rovására oly jövedelemben részesittetnék, mely őt a méltányosság és jog alapján meg nem illeti, úgy másfelől nem lehet és nem szabad Boszniát és Herezegovinát megfosztani az által, hogy a vámterületbe bevonatik, oly jövedelemtől, mely őket eddig is uemcsak határozottan megillette, de melyet határozottan élveztek is. Már pedig, hogy ne ismételjem a már felhozott adatokat, csak azt kívánom a t. ház előtt megjegyezni, hogy Boszniában és Herczegovinában a némileg rendesebb vámkezelés, csak július elsején kezdődött. A végjeszámolás csak július és augusztus havairól van kezeim között és mind a mellett, hogy minden, a mi a hadsereg részére ment, vámmentesen vitetett be, mindamellett, hogy a pénzügyőrség szervezve nem volt, tehát gondolom, mindenki beláthatja, hogy a csempészetnek mily tág tér nyilt, mind a melllett Bosznia és Herczegovina tiszta vámjövedelme júliusban 67 és augusztusban 59 ezer forintot tett, a mi 758,000 forintnak felelne meg évenkint. Ily tapasztalati adatokkal szemben, melyek — rövid lévén az idő — természetesen nem elégségesek arra, hogy végleges ítéletet felettük hozni lehessen, de mégis azt hiszem, elégségesek arra, hogy beigazoltassék, hogy, midőn 600,000 forint tiszta vámjövedelemnek Bosznia és Herczegovina részére kihasítása inditványoztatik, akkor nem ezéloztatik az administratió költségeinek burkoltan a monarchia két állama terhére leendő fedezése, hanem czéloztatik egyedül az, hogy ezen tartományok megkapják ezentúl is a helyes és méltányos apreciatió szerint ugyanazt a tiszta jövedelmet, melyet eddig élveztek. Ezen szempontból, ismétlésével annak, hogy azt csakugyan tarthatatlan álláspontnak tekinteném, hogy ezen tartományok a monarchiához való kapcsolatba jutás által az őket jogosan megillető jövedelemtől megfosztassanak, kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt, úgy a mint van, elfogadni. [Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágoston: T. ház! Szabadjon épen a ministerelnök urnák imént elmondott indokaival szemben felvilágosítani azon álláspontunkat, mely gr. Apponyi Albert t. barátom indítványának pártolására a ház ezen oldalát vezette. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur ép az imént terjesztette elő, hogy július és augusztus havában minő vámjövedelem folyt be Bosznia és Herczegovinában s ezen adatokat alapul véve, 12 hónapra kiszámította a 700 ezer frt átlagos vámjövedelmet. A t. ministerelnök ur ezen kiszámításnál valószínűleg elf ledte, vagy elhallgatta azon tekintetet, — mert külömben az összeg nem jött volna ki, — hogy j Bosznia és Herczegovinában a communicatió jelen állapotában egyáltalában 12 hónapra, mely július és augusztus hónapokkal parifioálható volna, nem lehet számítani. Tudjuk a tavalyi és az idei tapasztalatokból, hogy októbertől kezdve, egészen a legkeményebb téli fagyok beálltáig, akkor is a havazások által félbeszakítva, azután az egész tavaszon keresztül, ott nagyobb kereskedelmi összeköttetés lehetetlen. És ha azon két hónapi ! adatok alapján csakugyan kétségtelenül 60,000 frtot lehet a nyári hónapokra átlag számítani, akkor valószínűleg ki fog tűnni, hogy azon összeg, a mely Boszniát a régi vámállapotok alapján a vámjövedelemből illeti, sokkal közelebb áll a Roskievits által kiszámított összeghez, a mely valószínűen az igazságnak inkább megfelel, mert Roskievits munkája általánosan ismeretes, mint alapos és igy adatai kétségkívül megbízhatóbbak, mint azok, melyek azon consulsági hatóságok által lettek kimutatva, a melyek akkor is Bosznia occupatióját előkészítették és az úgynevezett keresztényekkel való alkudozásokat folytatták, különösen, mint Theodorovics konsuléi voltak, a kik mindenesetre inkább rózsás színben látták Bosznia állapotát és annak vámjövedelmét. Különben, hogy a 600,000 frt összeg menynyire valószínűtlen, ha Bosznia vámjövedelmét tekintjük, kitűnik az osztrák parlament elé terjesztett indokolásból, a mint Apponyi t. képviselőtársam is előadta, a melyben kiszámittatik, hogy a jelenlegi vámjövedelemből a monarchia minden egyes lakosára menynyi esik és ezen alapon kimutattatik, hogy Boszniára esnék 700,000 frt. Azok, kik azon tárgyalásokra emlékeznek, melyek a közös vámterület és az általános vámtarifa megállapításáról folytak, az akkori statistikai adatokból köuynyen vonhatnak tanúságot arra nézve, hogy a monarchia különböző részeiben, minő különböző összegek esnek a vámjövedelmet képező czikkek fogyasztása alapján, a népesség egy-egy tagjára. És ha tekintetbe vesszük azt, hogy a monarchia túlsó fele kétségkívül sokkal többet fogyaszt azon czikkekből, melyek vámot fizetnek, mint az innenső fél és hogy Magyarországban minél inkább haladunk a határ felé, annál kisebb lesz a mi a fogyasztásból egy-egy főre esik és hogy — a mit az összes magyar pénzügyministerek bizonyíthatnak, — a határőrvidéken egyegy főre eső vámilleték sokkal csekélyebb, mint Magyarország minden egyéb részeiben: akkor kétségtelen, hogy Boszniában, a hol ÜZ ti lapotok mindenesetre a cultura sokkal alacsonyabb fokán állanak, mint a határőrvidéken, még kevesebb vámilleték esik egy főre, mint esik a határőrvidéken és félannyi sem, mint pl. Csehországban, Salzburgban, vagy Alsó-Ausztriában.