Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-177
372 177. országos ülés november SS. 1879. dásra fektette, a mely következetesen keresztül vitetett e törvényjavaslaton, hogy ugy a vám, mint a fogyasztási adó és a monopólium jövedelmeit illetőleg érvényre emeltessék az az elv, hogy ezek kizárólag Bosznia és Herczegovina igazgatását illetik. És ha szabad itt egy tényre hivatkoznom, teszem ezt az által, hogy a t. ház figyelmébe ajánlom a berlini szerződés 25. ezikke értelmében kötött egyezmény 3. §-át, a mely világosan intézkedik arról, hogy Bosznia és Herczegovina jövedelmei kizárólag e tartományok beligazgatási költségeinek fedezésére fordíttassanak. Midőn tehát egyfelől a eonventionális megállapodás, másfelől pedig a törvényjavaslat határozott intézkedése feküdt a bizottság előtt, határozott elvnek kellett tekinteni, hogy Boszniának és Herezegovinának mindennemű beljövedelme, ezen tartományok beligazgatási költségeinek fedezésére fordíttassák. Már pedig t. ház a vámjővedelmek nem számíthatók máshová, mint Boszniának és Herezegovinának beljövedelmei közé, tehát azok közé, a melyek szintén a beligazgatási költségek fedezésére fordítandók. Ez lévén az elvi megállapodás, a bizottságnak ezután mérlegelnie kellett, hogy 600,000 frt állapittassék-e meg, vagy pedig általában összeg ne neveztessék meg, a mely Bosznia-Herczegovinának kiutalványoztassék. És itt, t. ház, a bizottságot azon nézet vezérelte, hogy, miután egyfelől azon adatokból kitűnik, a melyeket idézni bátor voltam, hogy ezen jövedelem sok tekintetben felül is múlja azon összeget, mely praelimináltatik, tekintettel arra, hogy ezen 600,000 írtból, százezer frt a vámkezelés költségeire lesz fordítandó, a mire nézve a bizottságban az a nézet merült fel, hogy az túlságosan felszámítva éppen nincs, figyelembe véve azon határvonalat, melyet Bosznia és Herczegovina vámkezelése ellátni kénytelen lesz és végül tekintettel arra, a mit különben az osztrák kormány által előterjesztett indokolás is tartalmaz, hogy Bosznia-Herczegovina országos igazgatásánál éppen az első években, egy bizonyos határozott összeget kell számba venni a közigazgatási költségek általános megállapítása körül és ennél bizonyos segédkezet nyújtani a monarchia kormányzatának és törvényhozásainak, annyival inkább is érdekében fekszik, mert, — miként t. képviselőtársam igen helyesen méltóztatolt megjegyezni, — a törvényhozás maga is kimondta, hogy a közigazgatási költségeknek bizonyos hányadát fedezni hivatva lesz; mindezek tekintetbevétele után, vette fel a bizottság ezt a 600,000 fitot. De felvette milyen modalitások mellett? Egyelőre határozottan kijelentve, hogy ezen közigazgatás csak ideiglenes, mert a maga részéről is hangsúlyozta annak szükségét, hogy a kormány a kellő adatok beszerzése után, ezen összeg és általában a Bosznia és Herezegovinának kiutalványozandó összeg iránt határozott adatok és számítások alapján képes legyen utólag előterjesztést tetmi. Ezek voltak azon indokok, melyeket kötelességemnek tartottam, egész objective elmondani arra nézve, hogy miért ajánlja a bizottság ezen §-t és egyúttal a 600,000 frt megszavazását is a t. háznak elfogadás végett. Még egyet kell megjegyeznem. Hogy ezen kifejezés: „aranyforintokban állapittatik meg" ez onnan ered, mert a vámok az 1878: XXL t. ez. alapján ugyanazon éreznemben szedendők. Ezek után kérem a t. házat, hogy a tárgyalás alatt levő §-t, Apponyi gróf indítványának mellőzésével, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A magam részéről is kívánok ezen szakasz azon részéhez, melyet Apponyi t. képviselő ur kihagyatni kíván, egy pár szót szólni. A t. képviselő ur nem elégszik meg a szakasz határozatainak megtámadásával, szükségesnek tartja a kormány intentióit is megtámadni, melyekat nehezen súgott meg akármelyikünk is neki — ha ugyan vannak titkos intentióink — de szükségesnek tartotta gyanusítólag is fellépni és nem a tárgy érdemét támadni meg csupán, hanem insinuálni a kormány részéről tiszteletlenséget; insiuuálni azt is, hogy az egész nem proponáltatik egyébért, mint hogy elfedeztessék az, ha netalán Bosznia és Herczegovina közigazgatására rá kellene fizetni, hogy ilyen indirekt utón biztosittassék az, hogy Bosznia és Herczegovina saját jövedelmükkel beérik, biztosittassék pedig az által, hogy megadatik részükre oly összeg, mely őket igazság szerint nem illeti. Elsőben is meg kívánom jegyezni, hogy csakugyan maga az, a mit a képviselő ur felhozott, — hogy, ha a magyar kormány nem akarta azokat, a mik az osztrák indokolásban vannak, megmondani, miért nem kérte meg a monarchia másik államának kormányát is, hogy hasonlag hallgassa el — biztos jele annak, hogy a magyar kormány csakugyan nem akart és nem czélzott semmi titkot, mert arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ha ily czólzatból indult volna ki, mindenesetre találta volna módját annak, hogy a mit elhal!gatandónak tart, az más utón hivatalosan a világ tudomására ne jusson ; s nem kisérlette volna meg az eltitkolást, midőn biztos lehetett benne, hogy az sikerülni nem fog. A mi a másikat illeti, én nem csodálom, ha a t. képviselő ur mindig azt hiszi, hogy mások mentalis reservákkal élnek; de biztosíthatom, én nem élek velük s igen egyszerűen és röviden megmondom, hogy minő alapon taríom én helyesnek és szükségesnek a szóba hozott összegnek elfogadását, nem ismételve mindazokat, mik részint az indokolásban, részint az előadó ur mostani
