Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

364 177. országos ülés november 18.1379. a melyek részint egészen, részint félben a Balkánfélszigeten önállóságot nyertek, mint a milyen Szerbia, Montenegró, Románia és a souzerain Bulgária, melyek szomszédságunkban alakultak; lehetetlen is nem respectálniok, mert ezen congresgnsnak határozmányai, melyek, mint mondám európai határozmányok, adták meg nekik is a jogot akkor, mikor egy más szakaszban felhívták az osztrák-magyar monarchiát arra, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatását átvegye. Azt kérdem tehát, így állván a dolog, kitől tarthatunk azon tekintetben, hogy nehézségek származhatnak az osztrák-magyar monarchia közigazgatásának teljes mertekben és a szó teljes értelmében való érvényesítése következtében Bosznia és Herczegovinában ? Avagy talán csak azon határozódnék a közigazgatási jogosultság, hogy falusi bírákat, vagy polgármestereket, vagy nem tudom, mi néven nevezendő hivatalnokokat lehessen ott kinevezni, hogy netalán igazság szolgáltassék, a melyet sok helyen és nálunk is a fejedelem nevében szoktak szolgáltatni, vagy talán, hogy a közrend és csend fenntartására rendőrök és csendőrök alkalmaztassanak? Megvallom, teljes képtelenségnek tartom a közigazgatásnak teljes átvételét azon esetben, ha nincs meg egyszersmind a jogosultság, az adóviszonyok és vámviszonyokról való rendelkezést illetőleg is. És ha ez megvan, ha ez bennfoglal tátik a berlini congressus határozmányaiban, akkor ismét kérdem, kitől lehet tartani, a térképek mely részén található azon állam, melyik világrészben van az? Eltelt már azon idő, a midőn a középkorban egy szer-m ásszor feltűnt, hogy idegen népfajok ismételten felbukkantak határozatlan számmal, bizonytalan irányzattal, leküzdve más népeket, bizonyos előnyöket víva ki s erőhatalommal betörtek. Ha a földön nincs, a holdból nem fog jönni ily hatalom, a melylyel küzdeni kellene azon irányban, hogy a berlini congressusíól nyert felhatalmazás végrehajtassék. Tehát nem volt szüksége a monarchiának külön intézkedéseket várni akkor, midőn Bosznia és Herczegovina közigazgatásának jogát önmagának vindicálja, midőn semmi idegen jogot nem sért. Ezt kiváltom megjegyezni azon első pontra nézve, melyet Apponyi Albert gr. t. barátom felhozott. De a képviselő ur tovább ment ennél s felsorolta azon okokat, a melyeknek értelmében magát azon törvényjavaslatot nem fogadja el, mint a mely egyáltalában nincs még megérve, sem a közigazgatási szempontot, sem a közgazdasági szempontot tekintve, mint a mely zavaros, érthetetlen, önmagával ellentétben van és nem tudom még miféle hiányokban leledzik. A t. képviselő ur felfogása szerint e törvényjavaslat nincs megérve arra, hogy tárgyaltassék. Nem utasitja ugyan határozottan egyszer s mindenkorra vissza Bosznia és Herczegovinának a közös vámterületbe való beosztását, de ezúttal nem fogadhatja el. Azt gondolom, a t. képviselő ur e törvényjavaslatnak rendeletét félreértette és félreértve a rendelkezést, éppen az erős eszeknek, erős szellemeknek szokott az a tulajdonságuk lenni, hogy, ha az alaptételt eltévesztik, a logika során igen meszsze mennek azon eredménytől, melyet contemplálnak. E törvényjavaslat maga nem szándékszik megállapítani a boszniai közigazgatás részleteit; úgy tartom, hogy e hivatással sem ez a törvényjavaslat, sem az, mely már elfogadtatott, nem bir. Ha volna egy boszniai parlament, mely e tekintetben speciális intézkedéseket igényelne, hogy azok itt tisztába hozassanak, akkor a felfojrás helyén volna. De, mi itt a feladat? Kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. házat azon feladatra, a mely Boszniát illetőleg ránk vár. A berlini congressus határozata következtében hivatva lévén a monarchia két felének Boszniát és Herczegovinát megszállani és igazgatni, ebben bizonyos szerepnek kell jutnia úgy a magyar kormánynak, mint a lajthántúli kormánynak és a közös kormánynak. Nekünk nem az a feladatunk, hogy törvényt alkossunk Boszniára vonatkozólag, hanem az, hogy elejét vegyük minden lehető bonyodalomnak, magunknak minden lehető előnyt biztosítsunk és hogy elhárítsunk minden lehető hátrányt, mely a dualistikus viszonyt háborgathatná s mely alkotmányos létünket megtámadhatná. Azért nem szükség azt tudni, hogy hány kerület, hány szolgabiróság, hány adóhivatal állíttatik fel ott, hiszen a közigazgatási szervezet keresztülvitele még a legpolgárosultabb államokban sem oly könnyű dolog. Azt méltóztatik mondani, hogy, ha már 14 hónapig vártunk, miért ne várhatnánk még néhány hétig, hónapig, mig a szervezet egészen keresztülvihető lesz? Erre megjegyzem, hogy nem addig, hanem sokkal hoszszabb ideig kellene várnunk és pedig oly dologra, a mely felfogásom szerint merőben felesleges. Méltóztatnak tudni, hogy Boszniának és Herczegovinának a török kormányzat alatt, valami nagyon rendes kormányzata nem lehetett. Mindenki tudja, a ki higgadtan, figyelmesen belegondolta magát, sőt hacsak felületesen tekintette is a történelem lapjait, hogy midőn valamely ország elfoglaltatik, — már pedig a berlini congressus határozata alapján nyert jogon, de tényleg szuronyinal történt az elfoglalás — mindenki tudja mondom, hogy közvetlenül az elfoglalás után, mindenütt bizonyos szabálytalan, bizonyos katonai hatóság áll elő, mig __ a rendszeres intézkedések ideje bekövetkeznék. Összesen 14 hónapja, hogy az