Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

177. országos ülés HOT-mber 28. 1879. 365 elfoglalás megtörtént és vájjon merőben rendetlen viszonyok köztt élő országban, 14 hónapi katonai uralom alatt, lehetett volna-e oly systeluaticus rendet felállítani közigazgatási-, igazságszolgáltatási-, vámviszonyok tekintetében és még nem tudom minő más viszonyokra terjed ki egész totalitásában a követelés, a melyekre nézve megfelelő törvényeket előmutatni helyes, szükséges, okszerű lett volna e perezben itt és éppen itt? Hiszen nem Magyarország igazgatja Boszniát s ez nem is absolute szükséges. Mi történnék, ha Anglia és gyarmatai, melyek vele összeköttetésben vannak, minduntalan utalva lennének részint elméleti, részint gyakorlati fontossággal bíró administratióban intézkedni? Hiszen az angol parlament tán soha egyebet nem csinálna, mint mindig kolóniáival foglalkoznék. És akkor, midőn t. barátom ezen pontot tárgyalja, bizonyos élességet fejt ki. Nem veszem rósz néven. A parlamenti élességnek bizonyos határokig jogosultsága van, épp úgy, mint meg van a joga a dialectieának, az éleznek, az előadás minden ügyességé nek. De felfogásom szerint mentől élesebben támad valaki, mentől határozottabban jelöli ki a bibákat, annál méltányosabbnak, annál igazságosabbnak kell lennie. A t. képviselő ur tegnap, ha nem csalódom, beszédében felemlítette, hogy minő ellentétek vannak nemcsak a törvénynek indokolása és a B/öveo- köztt, de annak különböző §§-ai köztt is. A t. képviselő ur azt mondja, a törvényjavaslatnak indokolásában van szó a pénzügyi igazgató helyetteséről, magában a törvényjavaslatban pedig nincs. Bocsánatot kérek, van. Aztán a következő mondatot alkalmazza a t. képviselő ur: „a közös ministerium egyáltalában az egész törvényjavaslatban egy árva szóval sem neveztetik meg, de mindenütt ott lappang; s miután meg nem neveztetik, hatáskörének kiterjesztéséről és ezen hatáskörnek a monarchia két állama hatásköréhez való viszonyáról, a törvényjavaslat felvilágosítást nem is ad." Itt méltóztatik olyant nem látni, a mi benne van a törvényben és méltóztatik olyant látni, a mi nincs sehol. Bocsánatot kérek, ha megjegyzem, hogy a közös kormány igenis meg van nevezve. Legyen szabad itt egy kissé anticipálva, a netalán, a részletes vita folyamán felmerülendő megjegyzéseket, kijelentenem, hogy azon esetbe]), ha vámkihágások, vagy a vámtarifa kérdéseinek értelmezése fordul elő, nem a közös ministerium, hanem az illető szakministerek vannak hivatva egymással érintkezni és megállapodásra jutni; a megállapodás aztán átadatván a közös ministeriumnak, az eszközli annak érvényesítését. Ez benne van a törvényben. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ezen §-ban, ha jól emlékszem a 3-ikban, valamint más helyen is, a közös kormány nincs megemlítve. Mint lappangót véli látni a t. képviselő ur. De ez sem áll s nincs e tekintetben ok félni semmiféle mumustól, de szükség megállapítani a viszonyt, melyben a két kormány egymáshoz és a közös ministeriumhoz áll. A mint ez megvan és a főbb elvek, melyek szerint e két tartománynak a vámterületbe bevonása s a pénzügyi igazgatása szerveztetik, meg vannak állapítva, a mint biztosítva van Magyarország, hogy az őt megillető jogba senki nem szól, hogy nevében senki nem intézkedik úgy, hogy az rá nézve káros legyen: a törvény eleget tesz hivatásának és én e tekintetben minden vádak daczára, bizonyos megnyugvással tekintek a törvényjavaslatra, melynek, lehet, némely pontja nem olyan tökélyes, mint azt egy, az asztal mellett pusztán stylisztikával foglalkozó egyén, előállíthatta volna s ha megengedem is, hogy e tekintetben lehet kifogásokat tenni, de kénytelen vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy a legfontosabb nemzetközi szerződések stylus tekintetében, nem állanak a tökéletességnek valami magas fokán, mert ezek mondatról mondatra kompromissum, alku folytán jönnek létre és igy nem tüntetik fel minden tekintetben az egyöntetűséget. A t. képviselő ur gazdasági szempontból éretlennek mondja e törvényjavaslatot, mert felfogása szerint, nekünk kereskedelmi és ipari szempontból nyugat felé kell gravitálnunk, mivel mi őstermelő ország vagyunk, melynek nagymenynyiségíí nyersterményét a fogyasztó nyugat felé kell elárusítania. Nem igy áll felfogása szerint az ügy monarchiánk másik felére nézve, mert az, mint az iparfejlődés magasabb polczán álló rész, iparterményeinek el árusításával leginkább kelet felé van utalva. Akkor tehát, midőn mi a képviselő ur felfogása szerint a közös vámterületbe valamely orientális tartományt veszünk fel, versenytársat teremtünk magunknak és élárusítási piaezot szerzünk a monarchia másik felének. Nekünk tehát feladatunk az volna, hogy ha keleten előnyt szerzünk, bizonyos recompensatiót eszközöljünk ki a monarchia nyugati felétől, hogy igy, ha neki van baszna, nekünk is jusson valami compensationalis előny. Ez volt a t. képviselő urnák és ha nem csalódom, Ráth Károly képviselő urnák is felfogása. Mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem, hogy én a felhozott tekintetekből Boszniát és Herczegovinát az orientális tartományok közé nem számítom. Keleti tartományok azon keleti országok, a melyek iparával mi versenyeznénk, a melyek tehát nagy gabona- és marhatermeléssel birnak. Boszniának és Herczegovillának pedig sem gabona-, sem marha-tenyésztése nem túlnyomólag nagy. Ráth Károly képviselő ur azt mondta, hogy mennyi marha hozatott be 1874— 1878-ig. Az indokoláshoz van a kimutatás mel-