Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-162

1<S2. országos ülés november 8.1879. 34 nologia szerint általában azok tekintetnek, kik valamely ügyben érdekelve vannak. Itt tehát magánfelek alatt, a bizonyos határozat által magánügyeikben és érdekeikben érintett emberek értetnek. Méltóztassék pl. azon esetet venni, hogy a közgyűlés valamely szerződés tárgyában hoz határozatot, melyet egy megyei község magán emberrel kötött. A megyei közgyűlés nem hagyja helyben, a szerződést, evvel egy magánfél érdekeit érinti és ekkor a 4. §. értelmében, a sértett „magánfélnek" joga van felfolyamodni az illető szakministerhez. Hasonló eset volna, ha a közgyűlés pl. a közegészségügyi törvény értelmében, egy magánember birtokában levő tónak lecsapolását, elzárását rendelné el és az illető magánfél ez által sértve, érezné érdekeit. A törvény szakasza csakis az ilyen esetekre vonatkozhatik. Kitűnik ez világosan a harmadik bekezdésből is, hol a birtokon belüli, vagy kivüli fellebbezésről van szó, a mit pedig bizottsági tagokra általában alkalmazni nem lehet. Felhozhatná ezzel szemben a t. előadó ur, hogy hiszen minden egyes ügyben felfolyamodást kell engedni a mim'sterhez. Megengedem, hogy van sok eset, melyekben a ministernek beavatkozási jogot kell engedni; de nem minden egyes esetben és nem a kérdéses 4. §. alapján. Az általános beavatkozás és ellenőrzés jogát a törvény azon szakasza megadja a ministernek, mely kimondja, hogy a közgyűlés jegyzőkönyveit mindig fel kell terjesztem, jogában állván a ministernek, hogy a határozatot megsemmisítse, ha azt látja, hogy a bizottság túlhaladta hatáskörét. Itt tehát ezen jogorvoslat megvan; az egyes esetekre pedig, melyek valóban megkívánják, hogy a minister beavatkozzék, a törvényben taxatíve ki van mondva, hogy felfolyamodási, illetőleg jóváhagyási jog létezik. Például a szabályrendeletekre nézve a törvény 7. §-a világosan kimondja, hogy magánfrdeknek, kik sértve érzik magukat a szabályrendelet által, fellebbezési joguk van a szakministerhez; általánosságban pedig mondja a 3. §., hogy bizonyos nagyon fontos ügyek, nem hajthatók végre a belügyminister jóváhagyása előtt. Tehát gondoskodva van arról bőven, hogy az államhatalomnak ellenőrzési joga legyen. De ennél tovább terjeszteni a beavatkozási jogot nem szabad. Én tehát azon véleményben vagyok, hogy a törvény 4. §-a világos és nem is kellene magyarázgatni, hanem egyenesen kimondani kellene, hogy a felhozott esetben az illetőnek nem volt felfolyamodási joga és a ministernek nem volt szabad a folyamodványt elfogadni. De nem akarom feszíteni a dolgot és beérem azzal, a mit a kérvényező megye kért, t. i. hogy magyaráztassék a törvény szakasza hitelesen a t. ház által. Hogy ezt lehet követelni, arra volt praecedens a tegnapelőtti ülésben, midőn a ministerelnök ur maga azon javaslatot tette, hogy az összeférhetlenségi törvény egy szakasza, magyaráztassék a szakbizottság által. Én is többet nem akarnék követelni, hanem arra kérem a t. házat, hogy utasítsa ezen kérvényt a szakbizottsághoz, t. i. a közigazgatási bizottsághoz azon utasítással, hogy ez adjon véleményes jelentést a 4. §. és különösön azon szó „magánfelek" értelmezése iránt. Ez a kérvény egyik oldala. De fájdalom, nem lehet ezzel beérnem. Azon intézkedésben, melyet a minister ur tett, rejlik a másik sokkal fontosabb mozzanat, melyet fel kell hoznom itt a házban, mert kötelességemnek tartom azt az önkormányzat védelmének érdekében. Hogy ezt megmagyarázzam, szükséges, hogy a eoncret esetet röviden elmondjam. Brassó megye megyeházat akarván építeni, pályázatot nyitott és felkérte a szakértőket, hogy nyújtsanak be terveket. A tervek be lévén terjesztve, a megyei közgyűlés a felett határozott, hogy ezen tervek köztt, melyik a leghelyesebb, a mivel még nem is határozta el, hogy melyik szerint kell építeni a megyeházat, hanem csak melyik terv, mint leghelyesebb megjutalmazandó. Ez iránt egy eoncret határozatot hozott s nevezetesen azt határozta el, hogy — mondjuk — az A) és B) tervek jutalmazandók a kiirt díjjal. E miatt felfolyamodott a bizottság egyik tagja, kinek mint már említem, nézetem szerint nem volt felfolyamodási joga. Az ügy a minister elé került s hogyan járt el a t. minister ur? Az 1870: XLII. t. ez. értelmében a ministert, tudvalevőleg, csakis a jóváhagyás, illetőleg a megsemmisítés joga illeti meg. De mit tett a minister? Nem érte be azzal, hogy e eoncret közgyűlési határozatot megsemmisítse, hanem azt parancsolta, hogy nem az A), sem a B), hanem a C) terv megjutalmazandó, tehát positiv rendelkezést tett egy ügyben, mely világosan a megyei közgyűlés önkormányzatának körébe vág. Ezt, t. ház, nem szabad engednünk, nem szabad tűrnünk, hogy ha nem akarjuk azt, hogy az önkormányzat nevetségessé tétessék. T. ház! Mit érne a megyei törvény 2. §-a, mely világosan azt mondja, hogy önkormányzati jogánál fogva, a megye saját belügyeiben önállólag rendelkezik, ha a ministernek hátaimábau állna ily határozatot nemcsak megsemmisíteni, hanem saját parancsával helyettesíteni ? Ugy hiszem, hogy ez által tökéletesen és merően ki volna játszva minden önkormányzati jog s ez annál csodálatosabb, mert egy államférfiutól jön, ki eddig az önkormányzat véd-