Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-177

3Q2 1T7, »rsi!*gos filés ••reniber 28. 1579. mert nyersterményeink a vasúti és vámtarifák által el vannak zárva a nyugattól, keressünk hát eompensatiót a keleten. Hisz azon czikkek, a melyek elől elzáratik a piacz nyugaton, nem találnak piaczot a keleten, (Ugy van! balfelöl.) és azt hiszem, semmi compensatíót nem nyerünk az által, ha valamiképen felkaroljuk keleti forgalmunkat. Másrészről — és ez a másik elvi kijelentése az előadó urnák, melyet én nem tartok Magyarország közgazdasági érdekében állónak. Ha hirdetjük, hogy közgazdasági érdekeink kelet felé gravitálnának. Én megvallom, hogy azon jelszónak : keletre magyar! — komoly gyakorlati jogosultságát addig el nem ismerhetem, mig nincsen egy önálló magyar közgazdasági politika, mely előmozdítsa a termelés azon ágait, melyeknek piaczot kereshetünk a keleten. [Helyeslés baloldalon.) » Szerintem nagyon szükséges, hogy azt hangsúlyozzuk minden alkalommal, hogy mindenkor, a midőn kelet felé piaezot nyerni erőlködünk, az oroszlánrészt Ausztria ipara számára biztosítjuk. Szóval, mi a védelmi rendszer minden kárában, minden veszedelmében egyedül osztozunk, de osztozunk a nélkül, hogy midőn ismét Ausztriával szemben a korlátlan szabad forgalmat biztosítottuk, a szabad forgalomnak bármely előnyeit élveznők. Mi a két rendszernek minden hátrányait viseljük, minden előnyei nélkül. [Igazi Ugy van! balfelöl.) S itt arra is figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy sem gr. Apponyi képviselőtársam, sem senki más ezen oldalról nem állítja azt, hogy akár midőn a keleti kereskedésről, akár egyéb külkereskedelmi intézkedésekről van szó, minden kizárólag Ausztria érdekében történik. Némely közgazdasági érdekeinket mi is figyelembe véve látjuk, igenis azt állítjuk, hogy ezen érdekek aránylag alárendeltebb jelentőségűek s hogy ugy, mint az ezen közgazdasági kiegyezkedésné!, ugy ezen kérdésnél is túlnyomőlag Ausztria közgazdasági érdekei nyernek érvényesülést. Legyen szabad arra nézve még egyet fölemlítenem, miszerint a vámközösségbe való bevonása Boszniának és Herczegovinának, midőu egy részről iparunkra nézve igen csekély jelentőséggel bir, gazdászatunkra nézve nagy hátrányokkal jár. 1878-ban 213,000 vágó- és igásmarha hozatott be onnan. Ezen állatoknak leglegtöbbjére, az autonóm vámtarifa négy forint beviteli vámot állapít meg. Eltekintve attól, hogy ezei túl tehát elesünk ezen jelentékeny vámjövedelemtől, éu nem látom be, mily haszon háramlik reánk abból , hogy évenkint 200,000 vágó- és igás-marha vnmmentesen hozatik be Magyarországba. (Ugy van! balfelöl.) De nem látok előnyt abban sem, hogy a gabona, melyből 1874-ben 182,800 vámmázsa hozatott be, ezentúl vám mentesen fog behozatni. Én ezekre egyáltalában nem fektetem a fősúlyt, s csupán illustratióul kivántam mellékesen ezen adatokat fölemlíteni. Szükségesnek tartom azonban annak hangsúlyozását azért, hogy mig egyrészről nem egyéb puszta phrasisnál az, hogy iparunknak jobb és közelebb piaczot biztosítunk, addig minden tételnél találkozunk azzal, hogy ha nem is veszedelmes, de mindenesetre káros versenyt idézünk elő mezőgazdaságunk számára. (Helyeslés a baloldalon.) Én érteném t. ház, hogy sikerrel csak akkor szerezhetünk összeköttetéseket a kelettel, ha a t. kormánynak közgazdaságunk emelése és különösen az iparfejlesztés terén gyakorlati irányokat követő rendszeres actiójával állanánk szemben. De midőn oly kérvényeket tárgyalunk, melyek nem egyes kérdésekre, nem egyes törvényhozási, vagy kormányzati intézkedésekre vonatkoznak, hanem a közgazdasági intézkedéseknek egész complexumát foglalják magukban, midőn látom, hogy az initiativa mindezen elodázhatatlan feladatokra nézve nem a kormánytól jön, hanem társadalmi mozgalmakból indult ki; midőn látom, hogy épen most foglalkozik a háznak egy bizottsága ezen, az ekként szőnyegre került, kérdések egész halmazával: nem tartom jogosultnak, nem tartom őszintének, nem tartom üdvösnek, hogy mi ismét csak ingatag alapon menjünk bele egy újabb közgazdasági rendezkedésbe, a mely által, ha nem is kizárólag, de mindenesetre túlnyomó részben az előnyök a monarchia azon felének biztosittatnak, melylyel akár csak 10 évre is állandósított közgazdasági viszonyba, a létesült kiegyezés daczára, tényleg még nem léptünk. Legyen szabad csak még egyet felemlítenem t. ház, mielőtt felszólalásomat befejezem. (Halljuk! balfelöl) Nem jelentéktelen pénzügyi terhet ró reánk a törvényjavaslat azon szakasza, mely a 600,000 frtnyi praecipiumra vonatkozik. Volt szerencsém már említeni, hogy a számítás azon alapja, melylyel az indokolásban találkozunk, egyáltalán komolynak nem tartható. De utalok arra is, hogy ha nem faj szerint számítjuk, hanem tekintetbe vesszük Bosznia és Herczegovina eddigi ismert vámjövedelmeit, akkor is semmi oly támpontot a kormány nekünk nem nyújtott, hogy csak hozzávetőleg is bele lehetne nyugodni abba, hogy a 600,000 arany forintot, mint praecipiumot Bosznia számára biztosítsuk. Hivatkoznom kell azon adatokra, melyek az osztrák törvényhozásnak előterjesztettek és hol őszintén kifejeztetik, hogy a vámügyi adatok annyira eltérők, hogy Bosznia és Herczegovina vámjövedelme az utóbbi években, némely kimutatások szerint 2—3 millió piastert, mások