Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-176

350 }78. országos ülés november 27. 1879. künkben áll, nyugodtan, szó nélkül fognak-e beleegyezni abba, hogy a török birodalom egyik integráns részében, -— minő Bosznia és Hercegovina még ma is, habár ránk ruháztatott annak occupatiója és közigazgatása, egyoldalulag, az ő beleegyezések nélkül magasabb vámtételek szedessenek mint a minőket számukra a török birodalommal kötött szerződés biztosít. En nem hiszem azon álláspontot tarthatónak, hogy a szultán, mint a török monarchia souverainje. a ki saját jogairól korlátlanul rendelkezhetik, egyszersmind rendelkezhetett légyen más államoknak szerződésileg biztosított jogokról is. Arra nézve pedig nem birok biztosítékot, vájjon a közös külügyi kormányzat meg tette-e a kellő diplomatiai lépést, hogy ezen tartományok a mi vámterületünkbe belevonása és ez által a más államoknak szerződésileg biztosított vámtételek módosulása, nemzetközi bonyodalmakra, nehézségekre alkalmat ne szolgáltasson. Szükségesnek tartottam ezen nehézségeket itt felemlíteni és előre is tiltakozom azon vád ellen, mint, hogy ha ez által, mintegy figyelmeztetést szolgáltattam volna oly külföldi törekvéseknek, a melyek a mi monarchiánkkal benyodalmakat keresnek, vagy előidéznek: tiltakozom előre is ezen vád ellen és ha az netalán ellenem emeltetnék, azt alaptalannak nyilvánítom; mert ugy hiszem, hogy az idegen államok a nélkül is, hogy innen bármi figyelmeztetést f nyerjenek, jogaiknak és érdekeiknek teljes ismeretével birnak és azokat érvényesíteni tudják. Ezekkel szemben tehát, az itt kimondott szó veszélyeket nem teremthet: holott viszont szükséges kormányunkkal szemben a figyelmeztetés arra, hogy mi előtt valamely végleges lépés történt volna, mely a monarchia tekintélyének sérelme, nélkül vissza nem vehető, gondolja meg a dolog minden oldalát, gondolja meg a származható nehézségeket minden irányban s a mennyiben ezt már tette volna, tudósítsa a képviselőházat a tett lépésekről és azok eredményéről, hogy megnyugvással és minden elfogultság nélkül tárgyalhassuk az ügyet. — Ennyit az ügy körül fennforgó nemzetközi akadályokról. De ezen ponttól eltekintve, melyet inkább fölvilágosítást kérőleg hoztam föl a t. kormánynya! szemben, legyen szabad indokolnom azt, a mi e tekintetben igen határozott meggyőződésem, hogy a dolog jelen stádiumában ez a törvényjavaslat, a törvényalkotás helyes szabályai szerint, a ház által egyáltalán nem is tárgyalható. Nincs megérve az ügy, nem jutott el azon stádiumba, sem közigazgatási, sem közgazdasági szempontból, hogy a magyar törvényhozás annak végleges megoldást adjon. S itt előzetesen találkozom egy ellenvetéssel, mely a bizottságban hasonló érvelésemmel szemben felhozatott. T. i. az mondatott, hogy bárminők legyenek is azok az aggodalmak, melyeket egyik, másik képviselő e tárgyra nézve táplálhat, az ügy megoldása annyira sürgős, hogy azt azon aggodalmak elenyészteig elodázni nem lehet; mert a dolgoknak jelenlegi rendje sem azon tartományok, sem a monarchia érdekeinek meg nem felel. Én ebben csak ismétlését látom más alakban annak, a mi a Bosznia közigazgatására vonatkozó általános törvényjavaslat tárgyalásakor itt mondatott, hol minden, azzal szemben fölmerült aggályt azzal akartak elnémítani, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan s annak bármily irányban véget kell vetni. Ezen ellenvetéssel szemben az a tény áli

r hogy a jelenlegi „tarthatlan" állapot már 14hónapja fennáll s ha fennállhatott 14 hónapig, merem állítani, hogy azaz érdek, hogy az annak megváltoztatására vonatkozó kérdések helyeseÍÍ és alaposan oldassanak meg, megérdemli a néhány heti várakozást, pedig sokkal több nem szükséges arra, hogy azon feltételek teljesíttessenek, a melyek köztt ezen törvény meghozható. Kétféle feltételek ugyanis azok, melyek hiányát tapasztalom : közigazgatásiak és közgazdaságiak. Közigazgatásiak első sorban; mert, t. ház. a ki ezt a törvényjavaslatot bárcsak felületes figyelemmel is elolvassa, lehetetlen, hogy kikerülje figyelmét azon körülmény, hogy abban megneveztetik és bizonyos hatáskörrel felruháztatik egy egész csomó hatóság, melyek létezéséről egyiküuk sem tud, de semmi esetre sincs hivatalos tudomása a háznak. Ezen állításomat máskép, mint egyes példákkal a törvényjavaslat részletes intézkedéseiből, be nem bizonyíthatom ; és midőn ezt megkísértem — előre lemondva a taxativ felsorolás törekvéséről — a lehető legcsekélyebb számú idézetekre akarok szorítkozni. így pl. a törvényjavaslat 4. §-a azt mondja: „A pénzügyi szolgálatnak legfelsőbb vezetésével Boszniában és Herczegovinában megbízott hivatalnok, (országos pénzügyi igazgató), valamint helyettesének és a vámhivatalnoknak kinevezése, a két pénzügyminister befolyásával fog történni." Tehát létezik egy országos pénzügyi igazgató Boszniában és Herczegovinában ? Eddig nem tudtuk. Hogy minő hatásköre van különben ezen urnák, kivel ez alkalommal vau szerencsénk megismerkedni, arról a törvényjavaslat semminemű felvilágosítást sem tartalmaz. Ugyanazon §. a vámügyeknek másodfokú elintézését, a pénzügyi szolgálat vezetésével Boszniában megbízott „hatóság" által végzendőnek mondja. Ez a „hatóság" az országos pénzügyi igazgató fölé rendelt collegialis hatóság? Talán igen, talán nem. Meglehet, hogy csak más megnevezése