Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-175

3f § 175. ftrsKáíres ölé?? A t. ministerelnök ur, Pulszky Ágost t. barátom által megkérdeztetvén, mellesleg mondva, nemcsak arra nézve, hogy osztja-e az előadó ur nézetét, hanem megkérdeztetvén arra nézve is, hogy az ő felfogása szerint van-e a parlamentnek joga, hogy a megállapított határidőn belől is a létszámnak leszállítását initiálhassa — mondom, a ministerelnök ur szokása szerint ugyan iparkodott kikerülni azt, hogy határozott nézetet fejezzen ki ezen pontra nézve. De meg kell jegyeznem, hogy ez neki ezúttal nem sikerült; mert, ha csak azt nem akarja mondani, mit magának reservában tartott tegnapi nyilatkozatában, hogy az előadó ur ebbeli nyilatkozat;! nem helyesen vétetett fel az országgyűlési naplóba, ezen nyilatkozat orré a pontra nézve, mint én ugyancsak a naplóból meggyőződtem, teljesen világos és határozott. Nekem tehát azt kell hinnem, hogy a ministerelnök ur osztozik azoü felfogásban és vallja azt és annak hivatalos kifejezést adott, hogy a parlamentnek a tíz éven belől is joga van, hogy a 800,000 hadi létszámnak leszállítását kezdeményezhesse. Ez a ministerelnök ur felfogása. Ámde a honvédelmi minister urnák ettől lényegesen különböző felfogását hallottuk. O a vita kezdetén mondott beszédében ugyan szintén azt vitatta, hogy a mi határozati javaslatunkban foglalt clausulának bennléte nem szükséges, de nem azzal indokolta ezt, hogy az abban kért jog az országgyűlést már megilleti, de azzal, hogy ez a jog felesleges, hogy az országgyűlésnek már elég joga van az említett törvény 13. §-ának azon értelmezése szerint is, mely ellen épen ezen biztosítékot felvétetni kívántuk, mondván : „De a mi már magát a 13. %-t illeti, én arra nézve azt hiszem, hogy a t képviselő ur által kivánt clausulára nincs szükség, mert a 13. §. határozottan fenntartja a törvényhozás jogait". De minő jogokat? „A törvény szavai ugyanis ezek: Ha ő Felsége az illető felelős kormányok utján a hadseregnek időközben emelését vagy leszállítását kívánná". Ez az idézete a törvénynek. Azután folytatja a honvédelmi minister ur „tehát ő Felsége, a neki és az országgyűléseknek felelős kormány útján fogja ebbeli kívánságát előterjeszteni. A törvényjavaslat a törvény e szakaszát szigorúan fenntartja és elismeri a törvényhozás jogát, mely befolyást gyakorol a felelős ministeriumra és a nrinisterium tanácsa folytán ő Felségére." A honvédelmi minister ur tehát teljesen elegendőnek tarja az országgyűlés azon általános jogát, mely a ministeri felelősségből foly és mely — ezt bizonyítani talán felesleges is — egészen külömböző attól, hogy egy törvénynek megváltoztatását a maga köréből initiálhassa. A honvédelmi minister ur felfogása tehát az ő világos Bovemltpr S*. 1*79. szavai szerint az, hogy a törvény a létszám leszállítását csakis ő Felsége, ámbár felelős kormányának útján — a mi magától ért itik — gyakorolhatja és megelégszik azzal, hogy a kormány az országgyűlésnek felelős; tehát negálja •AZ országgyűlésnek az initiativa iránti jogát. A ministerelnök ur pedig, csatlakozván az előadó ur felfogásához, az országgyűlés ezen jogát létezőnek állítja fel. A dolgok ily állásában, t. ház, talán nem túlságos állítás, ha mi azt mondjuk, hogy a fennálló jogrend itt nem világos, miután az ugyanazon kormánynak két tagja által, a szakminist'-r és a kormány feje által, egymással homlokegyenest ellenkező irányban interpretaltatik. Ha pedig a fennálló jogrend egy ily fontos és eardinalis kérdésben nem világos, azt hiszem, a törvényhozásnak feladata és szoros köt élessége, azt világossá tenni. Ez pedig csak az által érhető el, ha espressis verbis felvétetik a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatba azon biztosíték, melyet mi a törvényhozás számára kívánunk. Indítványozhatjuk ezt a részlet s vitánál azért, mert ámbár azt hiszem, hogy n*m helyes dolog a részletes vitánál oly indítványokat tenni, melyek a törvényjavaslatnak már elfogadott alapelveit kerülő úton kiforgatni kívánják, ezt az indítványt az előadó urnák és a ministerelnök urnák idézett nyilatkozatai folytán olyannak nem tekinthetem; hanem igenis tekintem olyannak, mely a magyarázók egy részének felfogása szerint a törvényjavaslat intentióinak teljesen megfelel. Azért ismételten kérem a t. házat, méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy annak, a rnit mi már oly sok fontos kérdésnél folyton sajnálattal és fájdalommal kell, hogy tapasztaljunk s a mi közjogi állapotainknak valóságos decadentiáját jellemzi, hogy t. i. a kormány taktikai érdekében bizonyos fontos közjogi kérdések homályban hagyatnak, azoknak ide-oda magyarázása lehetségesnek fönntartatik, annak legalább ezen törvény keretében és a nemzet ezen jogára nézve eleje vétessék. Ezt elérendő, bátor vagyok indítványozni, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának utolsó szavai, melyek következőkép hangzanak: „az 1868: XL. t. ez. 13. §. intézkedései különben érintetlenül maradván", hagyassanak ki. Hagyassanak ki pedig azért, mert magától értetik, hogy érintetlenül marad egy régebbi törvénynek minden oly rendelkezése, mely későbbi törvény által nem abrogáltatik. Ezen kihagyásból tehát semminemű baj, zavar, nem keletkezhetik; de keletkezhetik zavar a külömböző interpretatiók folytán, ha ezen szavak benn maradnak. Indítványozom továbbá, hogy az 1. §. után szurassék be egy új 2. §., mely igy hangzik: „Ezen létszám megváltoztatását az országgyűlés