Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-175

Uh. orsEiáKos ülés oavember 3*. 1M9. 323 a fenn megállapított 10 évi időszakon belül is kezdeményezheti". Bátor vagyok ezen indítványom elfogadását ajánlani. (lilénk helyeslés a balról.) Mednyánszky Árpád jegyző (olvasta gráf Apponyi Albert indítványát). Tisza Kálmán niinisterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindennek előtt kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy midőn a tegnapi napon a helyett, hogy emlékből ismételtem volna az előadó ur nyilatkozatát, azt nyilvánítottam, hogy azzal a magam részéről tökéletesen egyetértek, távol volt tőlem azon feltevés, vagy azon szándék, melylyel az előttem szólott, képviselő ur kegyesen gyanúsítani méltóztatott, [Egy hang jobb felöl: Szokás szerint!) hogy majd arra fogok hivatkozni, hogy a naplóba helytelenül vétettek fel az előadó ur szavai. Hogy nem ismételtem az előadó ur szavait, hanem az kérdeztetvén tőlem, hogy egyetértek-e azokkal, azt mondtam, igen, ennek indoka abban keresendő, mert van már szerencsém ismerni az én szemben ülő t. képviselőtársaim azon szokását, hogy ha ugyanaz mondatik is két ember által, de más szavakkal, a szavakra fektetett súly alapján igyekeznek ellentétet kimagyarázni. (Nyugtalanság a baloldalon.) A rai már magát a kérdést illeti, azt tarrom, hogy a törvényhozástól, a parlamenttől az initiativát semmi kérdésben elannyira nem lehet megragadni, hogy annak egyes speciális esetben törvényben való külön proclamalása első sorban felesleges — s hogy veszélyes is, arra mindjárt visszatérek. Én azt tartom, hogy nincs erő, nincs hatalom, mely megtiltaná bármely törvényhozó testületnek, hogy bármely kérdésben az initiativát kezébe vegye. De természetes, a parlamentárismus természetéből foly, hogy az a kezdeményezés, ha oly törvényről vau szó, mely magát csak azon állam törvényhozását kizárólagosan illeti, parlamenti kormányforma mellett czélra csak úgy vezethet, ha a parlamenti kormány azt magáévá teszi, vagy ha leszavaztatván a kérdésben, helyt ad oly kormánynak, mely azt magáévá teszi. Mert különben az initiativa sikeres nem lehet. Oly törvénynél pedig, mint a minőről most szó van és melyhez — úgy hiszem a t. képviselő urak véleménye szerint is — mindkét állam törvényhozásának hozzájárulása szükséges, természetesen a kezdeményezés sikerre csak úgy vezethet, ha mindkétfelől a parlamenti kormányok, •— vagy azok, a melyeknek idejében az initiativa tétetett, vagy azok, melyek, nem tévén az előző kormány azt magáévá, a kormányt elfoglalták — megegyeznek és e két kormány által egyöntetüleg vitetik a két törvényhozáson keresztül a törvényjavaslat. S ha ezt, — mi a parlamentarismus természetéből folyik — megtagadni nem méltóztatnak; ha másfelől méltóztatnak osztozni azon nézetemben — és valóban ezen nézetnek megtagadása volna a közjogi fogalmak decadeutiája, — hogy a kezdeményezést egy törvényhozó testülettől megtagadni nem lehet, akkor elenyészik minden ellentét, a melyre itt az előttem szólott t. képviselő ur — egyes szavakra hasirozva nézetét és állítását — hivatkozott, és másfelől elenyészik, mint mondám, szüksége annak, hogy a törvényben a kezdeményezési jog, a törvényhozás, vagy a képviselőház számára is külön kimondassék. De azt mondottam, hogy nemcsak feleslegesnek, hanem veszélyesnek is tartom a tett indítványt : veszélyesnek tartanám pedig azért, mert ha nálunk ezen kezdeményezési jogát a törvényhozás alsó házának egyes esetekben külön mondanók ki, ez arra a következtetésre vezethetne, hogy a hol ez megmondva nincs, ott nincs meg az initiativának joga. (Elénk helyeslés jobb/elöl. Mozgás bal felöl.) Egy oly, minden viszonyok köztt, nmiden ügyre nézve fennálló jogot, mint a milyen a parlament kezdeményezési joga, egyes törvényekben külön hangsúlyozni, nézetem szerint, felesleges. sőt veszélyes, ép azért kérem a módosítvány mellőzését. (Helyeslés jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! Minden körülmények köztt a legszerencsésebb, — hogy úgy mondjam. — színezésnek tartom azt ha a ministerelnök ur, a ki megtagadja nyilvános kijelentését a törvényben az ország egy oly fontos jogának, melynek létezését megtagadni nem meri, ha mondom a ministerelnök ur ekkor azt mondja: hogy ő védi ellenünk a parlament kezdeményezési jogát. Most engedje meg a t. ház, hogy én bővebben megvilágosítsam azt az álláspontot, melyet e kérdésben a ministerelnök ur elfoglal. (Halljuk!) Miről van itt szó? Szó van a véderő törvény egy határozott intézkedésének értelmezéséről. Kérdésbe vétetett az, hogy vájjon a tíz évre megállapított cycluson belül kezdeményezheti-e ezen országgyűlés, az eddigi törvények alapján a létszám leszállítását. Ne beszéljünk itt az újoncz-illetékről, ne zavarjuk össze a kérdéseket, beszéljünk tisztán arról, a mi e kérdésben a ház elé van állítva: hogy t. i. a 800,000 főnyi létszám leszállítását vagy emelését, szóval változtatását az országgyűlés kezdeményezheti-e, vagy nem ? A ministeri padokról felállott a honvédelmi minister ur és azt mondta, hogy ez a jog nem illeti meg az országgyűlést, de nem is szükséges, hogy azt megillesse. (Mozgás jobbfelöl.) Ha ezt kétségbe méltóztatnak vonni, felolvasom nyilatkozatát, mely így szól: „A mi már a 13. §-t illeti, én azt hiszem, hogy a képviselő ur által kivánt elausulára nincs szükség, mert a, törvény 41*