Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

174. ersíágos Síés november 25. 1879. 3m* hogy a ház tárgyalásait elébb kezdje meg és még mikor előterjeszt is valamit, akkor is a kérdés egy részét kiszakítja, hogy a másik részszel kényszerhelyzetet teremtsen, — mikor csak ennyi biztosítékot bírunk is arra, hogy a ministeri szónok nyilvános közügyekben — mert magánügyekben mindenki szavára itt várakat vagyok kész építeni, de a tett tapasztalatok után nyilvános ügyekben a miuisteri szóra, semmi súlyt nem fektethetünk: akkor ne csodálkozzék a t. minister ur azon, hogy ezen kérdésben, melyben a ministerium mulasztásait ismerjük, a miuisteri szónál valamivel tartalmasabb, anyagibb biztosítékokat követelünk. (Élénk htlyeslés halfelöl.) "Követelünk különösen akkor, mikor azon egy, mely a képviselőháznak leginkább van kezében, melynek természetes voltáról és szükségképen gyakorlati voltáról ez esetben múltkori beszédemben voltam bátor említést tenni, mikor ezen biztosítékot e pillanatban kikövetelik a képviselőház kezéből: akkor hogyan higyjük, hogy a jövőre vonatkozólag a közvéleménynek, az ország óhajtásainak nagyobb súlyt fog a kormány adni, mint akkor és addig, míg az országgyűlés kisebbségének ennek kierőszakolására fegyver van a kezében. Minthogy, t. ház, sem a 800,000 főnyi állomány tekintetében, sem a 10, illetőleg 5 évre felhozott argumentatióra nézve nincs közttünk lényeges különbség, azt hiszem, hogy bővebb fejtegetés szüksége nem áll elő; mert hiszen az előadó ur maga is beismerte, hogy a 10 év mellett is csakugyan azon stabilitási tekintetek szólhatnak, a melyek az 5 évre alkalmazhatók s a melyeket én felhoztam. Azt pedig bizonyítani, hogy az 5 évi stabilitás nem elég, a túloldalról senki sem kísérletté meg. (Uqy van! balfelöl.) Hogy ha már e kérdésnek bizonyos időpont után az országgyűlésen diseussió alá kell kerülnie, a mint ezt az előadó ur is beismerte, akkor kétségtelenül jobb, ha ezen időpont minél hamarább következik be, a mi összefér az általam részletesen fejtegetett stabilitással is. Áttérek már most, t. ház, azon részére indítványaimnak, a mely a 13. §-ra és különösen a 13. §-nak gyakran idézett mozzanataira vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) És itt mindenekelőtt egy rövid megjegyzést kell tennem, hogy megfeleljek az előadó ur azon óhajának, hogy ne polemizáljak az ő felfogása ellen akkor, mikor arról van szó, hogy az országgyűlés számára jogokat vindicáljunk, vagy legalább az országgyűléstől jogokat elvitatni ne engedjünk.|Mondom, hogy az igen tisztelt előadó urnák e szavaira megfelelve, én nem fogok vele e tekintetben polémiába bocsátkozni, hanem egy egyszerű kérdést intézek a t. ministerelnök úrhoz, még pedig, mert ez a törvényjavaslat lényegét nem illeti, azon reményben, hogy arra tán feleletet is fogok kapni. E kérdés pedig az, (Halljuk! Halljuk!) hogy osztja-e a ministerelnök ur az előadó urnák e tekintetben! felfogását és hogy ő is azon tant vallj a-e, hogy az országgyűlésnek jelenleg bármikor meg van az initiativája, a joga arra, hogy a 800,000 főnyi létszám kérdése az országgyűlésen tírgyaltathassék, illetőleg, hogy az országgyűlés bármikor a 10 vagy 5 éven belül, a létszám leszállítását proponálhassa ? Ha a ministerelnök ur ezen egyszerű és világos kérdésre. „igen"-nel felel, akkor csak egyen, t. i. azon kell csudálkoznoui, hogy miért argumentálnak tehát azon mondat ellen, melyben ezt mi világosan a törvény szavai közé fel akarjuk venni; mire való azon hosszú és complicált mindenféle logieai menettel kisért okoskodás, a melylyel a t. előadó ur álláspontunkat meg akarta dönteni ; (Helyeslés balfelöl) mire való azon nagy buzgalom, melylyel a honvédelmi minister ur és Ráday képviselő ur, a kik ennek egészen ellen kező magyarázatot adtak, ezen kérdést tárgyalták? Ha, t. ház, a t. előadó ur lényegileg ellenkező felfogással akart volna polemizálni, akkor nem a mi indítványunk ellen, hanem a t. honvédelmi minister és Ráday képviselő ur okoskodása és felfogása ellen kellett volna fordulnia. (Helyeslés balfelöl) mert ez, nem pedig a mi indítványunk áll ellentétben az övével. (Helyeslés a haloldalon.) Csakis azért tehát, hogy a jövőben való félreértések veszélyét kikerüljük. nem pedig azért, hogy az előadó ur felfogása ellen polemizáljak, legyen szabad, t. ház, a sokszor idézett 13. §-nak szavaira hivatkoznom. (Halljuk ! Halljuk!) A 13. §. szó szerint ezeket mondja: „A magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok köztt a népességszámaránya szerint felosztandó — újoncz-jutalék — tiz év lefolyása előtt kérdésbe csak akkor lesz vehető, hogy ha ő Felsége az illető felelős kormányok utján annak emelését, vagy leszállítását kívánja." Constatálom tehát, hogy ez nem arról szól. a mily értelmet annak az előadó ur adott, nem arról szól t. i. hogy az ujonezok arányát egyoldalulag megváltoztatni a törvény nem engedi. Nem arról szól, hogy a mig a birodalom túlsó felének ujonezlétszáma fennáll, addig a birodalom ezen felében egyoldalúkig azon változtatást nem lehet eszközölni, nem arról szól, hanem szól ő Felségének a kormány utján létesítendő jogáról és szól nem az ujoncz-jutalék arányáról, hanem létszámáról, összes mennyiségéről egyáltalán és szól egyszeismind arról, hogy a tiz év előtt mikor vehető csak kérdésbe, csaknem ugyanazon