Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-174
305 174. országos ülés BOYeHtber 25. 1879. hogy egy határozati javaslatnak, melyet önök 4 napi vitában támogattak, megczáfolására egy negyedórát tán fordíthatók. ('Halljuk! Halljuk!) Altérek tehát azon határozati javaslatra, melyet Ugrón Gábor t. képviselőtársam és társai benyújtottak. Azt hiszem, hogy ennek tárgyalásával rövidebben végezhetek. Nem mintha a határozati javaslatban felvetett kérdések súlya, vagy a határozati javaslat aláiróinak és az ezek mögött álló pártnak politikai jelentősége, akár pedig az általuk képviselt kitűnő magyar népelemek fontossága, vagy a párt politikájának nézetem szerinti veszélyessége meg nem kivárnia, hogy az egyetértést, vagy legalább is a kölcsönös megértést, akárminő kérdés felett is keressük és megtalálni igyekezzünk. Hanem mivel legnagyobb sajnálatomra, abban a nézetben vagyok, hogy sokkal nagyobb és tágabb ür választ el bennünket ezúttal, minisem, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül képesek lennénk egymást megérteni, addig, míg minden okoskodásnak alapja az, hogy kölcsönösen tagadjuk magát a kiindulási pontot, az alapot, a melyen a másik áll, nagyon kevés kilátás van arra, hogy kölcsönösen megértsük egymást. Hiszen, t. ház. egész alkotmányunk szellemének, sőt törvényeinknek felfogására nézve homlokegyenest ellentétben állunk (a szélső baloldalra mutatva) ezen pártnak, illetőleg ezen párt jeles férfiainak felfogásával. Helfy t. képviselő ur felállított egy elméletet, mely szerint oly közös törvény, mely szerződést foglalna magában, mely tehát külön a magyar törvénvhozás által egyoldalúlag megváltoztatható nem volna, csak egyetlen van és ez a vámszerződés ; a többi törvény mind ezen törvényhozás egyoldalú elhatározásától függ. A múlt kiegyezési tárgyalások alatt, t. ház. a monarchia másik felében fölfedezték azt, hogy e monarchia tulajdonképen: egy monarchia felmondásra ; Helfy képviselő ur theoriája tovább megy és felfedezi azt, hogy e monarchia tulajdonképen egy monarchia discretióra. (Tetszés a, jobboldalon.) hogy tehát azon pillanatban, melyben akarjuk, elhatározhatjuk, hogy volt közös ügy, nincs közös ügy; hogy volt quóta, nincs qnóta; hogy volt közös hadsereg, nincs közös hadsereg. (Nyugtalanság a szélső balon.) Megvallom, t. ház, hogy nem akarok e kérdésre nézve hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni épen azért, mert kizártnak tartom annak lehetőségét, hogy e vita alkalmával e kérdésről kölcsönösen kapacitáljuk egymást; de azt hiszem, hogy ez homlokegyenest ellentétben van alkotmányos fejlődésünkkel és az 1867-iki kiegyezés megalkotóinak intentióival. iügy van! jobbról.) És különösen hiszem azt is. hogy mivel azt az egyességet mi nem mások érdekében, hanem saját magunkéban kötöttük. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Kötöttük?! Helyeslés jobbJelöl.) Azt mondom kötöttük, mert habár nem lehettem is részese azon nagy műnek, de egyik politikai Örököse vagyok annak a pártnak, mely azon kiegyezést megkötötte, — mondom — mivel ezen egyességet a magunk érdekében kötöttük, ezt a magyarázatot veszélyesnek tartom épen í érdekeinkre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Mert két, oldala van ezen kérdésnek (Halljuk! Halljuk!) és ha, t. ház, lehetséges az, hogy mi bármikor egy ily egyoldalú határozatot hozzunk. akkor az sem lehetetlen, hogy e,gy legközelebbi válságos pillanatban — és pedig a legközelebbi válság aligha nem fog inkább minket, mint Ausztriát fenyegetni, — Ausztria is elhatározhassa azt, hogy volt közös hadsereg, nincsen közös hadsereg, (Felkiáltások a szélső balfélő'- '. Csak már megtörtént volna ! Zaj. Halljak ! Halljuk ! jobbfelöl) hogy volt közös védelem, nincs közös védelem. (Nagy zaj. mozgás balfelöl. Halljuk f Halljuk! jobbfelŐl.) Elnök: 1''elkérem a t. képviselő urakat. hogy miután a t. előadó ur. az ezen oldalról (a szélső baloldalra mutatva) szóló képviselő urakat kihallgatta, csendben lenni méltóztassanak. (Elénk helyeslés.) Márkus István előadó: Én, t. ház, a t. képviselő urak közbeszólását nem is fogom fel máskép, mint érdeklődést beszédem iránt. (Tetszés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, hogy a mi érdekeinkre volna a legveszélyesebb az, ha egy válság pillanatában Ausztria határozná el egy oldalúlag, hogy most már nincs közös védelem, hogy védelmezze meg magát Magyarország, saját maga által választott generalissimus alatt, ha úgy tetszik, (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: 1848-ban is tette!) saját honvédségével, azon veszély ellen, mely különben az egész monarchia ellen zúdulna s annak erejével volna leverendő. Nem bocsátkozhatom részletes tárgyalásába azon hadtervezeti reformoknak sem, melyek ezen oldalról a vita folyamán javaslatba hozattak. Csak egy megjegyzést akarok tenni Ugrón t. barátom javaslatára, a melylyel azután megfeleltem talán a többi ezen oldalról jövő javaslatoknak is. Ugrón t. barátom hivatkozott részint a históriának, részint, ugy tudom, saját magának tapasztalataira, midőn a mostani hadsereg-rendszerek helyett, egy új rendszert, csekélyebb szolgálati idővel, a katonai tudományoknak iskolában való oktatásával hozott javaslatba. E rendszert azután Simonyi Ernő kiegészítette avval, hogy a katonai ismereteknek nemcsak a népiskolákban, hanem feljebb is kellene taníttatni, hogy t. i. az a-b-c-vel együtt a jobbra és balra át-ot, a görög gramafikával az oszlop-alakulások és fejlődött
