Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-174

174. országos ülés sioveisber 25. 1879. J03 vonalak képzését és a maíhematica sublimiorral esetleg, a magasabb hadiíudományokat ^fogják magukba szívni a jövő katonái. [Közbeszólás a szélső baloldalon: Min? Svájczban van!) Még Svájcz példája sem buzdít, e theoria közvetlen gyakorlati értékének elismerése, mert nem keli talán részletesen fejtegetnem, a mit mindnyájan tudunk, hogy Svájcz politikai és nemzetközi helyzete ép annyira vau Maaryarorszáffétól. mint a Moutblanc a Gellérthegytől. Hanem Ugrón t. barátom tapasztalataira megjegyzem, hogy a frauczia háborút, ő ugyan nagyon közelről láthatta és közelről érdeklődhetett is iránta; de volt valaki, ki még közelebbről nézte azt és érdeklődött iránta és ez a frauczia nemzet volt: és az a franczia nemzet a háború tapasztalataiból nem azt vonta ki, a mit Ugrón t. barátom, hanem levonta igenis azt, hogy felállított nem ily philantropicus népsereget, hanem felállított általános védkötelezettségen, szigorú és meglehetős hosszú szolgálati időn és erős kereteken nyugvó hadsereget. S ezzel a ténynyel széniben az ő következtetései, nagyon is elvesztik súlyukat. Á t. képviselő urnák egyéb kisebb tévedéseit is szükséges volna tán még helyreigazítanom. hanem ez nagyon is messze vezetne czélomtól. Csak egy tényleges tévedést fogok helyreigazítani és ez az, mintha a közös hadseregben ezúttal csak egyetlen egy magyar tüzér-ezred léteznék; létezik pedig nem egy, [Ügron Gábor közbeszól: Kettő!) nem is kettő, de négy magyar tüzérezred. Ennek talán nincsen oly fontossága a vitára nézve, mint inkább fontossága van azon adatok jellemzésére nézve, melyekre a t. képviselő ur védelmi rendszerét felállítja. Ámde megengedem, hogy kissé, vagy tán nagyon is túl lövök a czélon, midőn ezen védrendszert csak ennyire is meg akarom világítani. Elismerem, hogy ezen rendszer a magyar hadseregnek, illetőleg, egy magyar néphadseregnek elve és eszméje egészen beleillik és kiegészítő részét képezi azon politikai rendszernek, melyet itt a t. képviselő urak képviselnek. Ezzel a politikai rendszerrel szemben érzem leginkább, hogy én is a reálpolitikusok azon kissé lenézett fajához tartozom, a kikről Tors Kálmán t. képviselőtársam beszélt a minap. Mert ha tudok is lelkesedni nagy nemzeti czélokért, de ezen lelkesedésben szeretem a földet lábaim alól el nem veszíteni; és ha nézek is a csillagokba, nem akarok úgy járni, mint Thales, ki az alatt a gödörbe esett. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim nagyon is ideális szempontokból fogják fel a politikát és én ezt igen sajnálom, de még inkább sajnálom azt, hogy a t. képviselő uraknak ezen felfogását magamévá nem tehetem. Azt hiszem, hogy önök nagyon is ideálisan fogják fel e nemzet múltját és az abból vonható következtetéseket, ideális túlzással fogják fel nemzetünk mostani erejét (Igaz! ügy van! jobbfelbí) s azt hiszem, ennélfogva igen sok ideális túlzással tűzik ki nemzetünk jövendő ezéljait. Azért mondám, hogy sajnálom, hogy önökkel egyet nem értek, mert hiszen én is szeretőéin és mindnyájan forrón óhajtanok, hogy vajha nemzetünk birna azon erőkkel, melyeket önök benne feltételeznek, mert habár akkor sem követném azt a politikát, melyet önök követnek, de legalább egész biztossággal néznék a jövőbe. Mert, ha egy nemzet képes volna azon politika elviselésére és kivitelére, melyet önök ajánlanak (Nagy zaj a szélső haloldalon) s ezt ne vegyék önök kicsinylésnek politikájukra, — mert hUz nagyon erős politikának elviselésére és kivitelére, csak erős nemzetek lehetnek képesek, — mondom tehát — ha e nemzet elég erőteljes volna azon politika elviselésére és kivitelére, akkor még inkább elég erősnek tartanám — a mint hogy reményiem, lesz is elég erős •— azon veszélyekkel való megküzdésre, melyek bennünket a jövő félszázad aiatt bizonyára fel fognak keresni. [Csatár Zsigmond közbeszól: Szegény magyar!) Ezen ideálismus, t. ház, természetesen kiterjed arra a felfogásra is, melylyel önök a magyar hadseregről s ezen magyar hadsereg megvalósításának könnyű voltáról gondolkoznak. Midőn önök oly nagyon szép és lelkes szavakban emlékeznek meg a magyar nyelvről, a magyar zászlóról, magyar államiságról és azon hatásról, melylyel ezek a magyar hadsereg tagjaira fognának lenni, akkor -— engedjék meg, hogy figyelmeztessem önöket egy fontos körülményre, — arra, hogy a közös hadseregnek ugyan negyvennégy perczeutjét képezik azok, kik Magyarország területéről kerülnek abba, de csak huszonnégy perezentjét azok, a kik magyarul beszélnek és hogy ennélfogva, a magyar nyelvnek lelkesítő hatása azon 20%-re, fájdalom, alig fogna kiterjedni, {Igaz! ügy van! jobb felől. Nyugtalansága szélső baloldalon) ezt úgy hiszem, el fogják ismerni azok, kik hallották ama kifakadäsokat és tudomással birnak ama feliratokról, melyek a magyar nyelvnek a népiskolákban való kötelez;* oktatása ellen intéztettek. {Közbeszólás a szélső balfelöl: Nem ijedünk meg tőle!) Elnök: Méltóztassanak tartózkodni a közbekiáltásoktól. (Helyeslés jobbfelöl.) Márkus István előadó: Én azt hiszem, t. ház! hogy nézeteimet, melyek az Ugrón kép viselő ur határozati javaslatát pártolók nézeteivel homlokegyenest ellenkeznek, oly objectivitással adtam elő, hogy akárminő kifakadásokra okot egyáltalában nem szolgáltattam. [Helyeslés. Halljuk!) De, a mint mondám, t. ház, itt nem a közös hadsereg és a magyar hadsereg pusztán, hanem két politikai rendszer áll egymással szem-