Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-171
171. országos ülés dara és a római hadsereggel akarta összehasonlítani a monarchia közös hadseregét. Itt is aligha lehet a helyzet analógiájára hivatkozni, mert Kómában köztársaságból lett absolutismus s ezen átmeneti stádium korszakára hivatkozott a képviselő ur; nálunk — és ez a monarchia másik felét illeti, de a közbejött szomorú évek miatt újabb időben magunkra is alkalmazható — az absolutismusból haladunk az alkotmányosság utján kijebb és kijebb. Hogy századok hagyományai, eseményei egy nap, egy év, vagy egy tized alatt egészen el nem enyészhetnek, ez a dolog természetében rejlik; de a haladás ez Irányban meg van s igy az összehasonlítás jogosultságát a képviselő ur hasonlata elvesztette. De engedelmet kérek, ez alkalommal ki kell mondanom azt is, hogy ha a képviselő ur nincs megelégedve az előhaladással, ha nem vagyunk megelégedve az irányzattal, ennek nagy oka rejlik önmagunkban. (Egy hang a szélső balfelöl: Tessék!) Igenis, tessék, mert egy hadseregnek szelleme bizonyos irányban — a képviselő ur is ezt mondta — a tiszti kart alkotó eleinek többségétől függ és a mi meg nem bocsátható hibánk az, hogy a magyar ember a katonaságnál nem marad meg. mert a magyar ember [Zajos ÉS hosszan tartó felkiáltások a szélső bal felöl: Mert nem maradhat!)... a magyar ember a hadseregnél nem marad meg. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Mert nem maradhatt) Szeretném tudni, hogy ugyan miért nem maradhat? és szeretném tudni, hogy ha oly arányban, mint a mennyi magyar ember van a katonaságnál, megmaradna, mikor arra kerül a sor, mint tiszt is: mi oka lenne arra, hogy ne maradhasson? Egy embert, kettőt elidegeníthetne százak szelleme a szolgálattól s ha az az egy ember, a ki százak közé kerül, tán ellentétes szelleműek közé, mondhatná is magáról: hogy itt nem maradhatok; de ha 45 kerül száz közé, az, nem tudom, miért ne maradhatna ott? Ekkor a „nem maradhat" minden alapját elveszti. Madarász József (közbeszól): Megmondta Grhyczy miért írem maradhat! (Egy hang.- Nagy katona volt. Élénk derültség!) Tisza Kálmán ministereinök: De, t. ház, bármint legyen a dolog, midőn egy államnak hadserege van, melynek 40—45%-je, — ha, sajnos, nem is a tiszteket illetőleg, — hazánk fiaiból áll, akkor a magyar képviselőház kebelében ezen hadsereget, egy a nemzeten rágódó féreghez hasonlítani, oly állítás, melyet nekem határozottan vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Oly állítás, melyet nem volna — nem mondom jogilag, mert a képviselő urnák talán mindenhez joga van — de nem volna észszerűen szabad éppen annak használni, a ki, november 21 1879, §45 helyesen, oly nagy súlyt látszik fektetni a hadsereg és nemzet köztti jó egyetértésre, mert kölcsönös sértegetések által, ezen egyetértés eléretni soha nem fog. A hadsereg teljesítette mindig kötelességét, fogja is teljesíteni kötelességét, ha rá kerül a sor, ezentúl is s meg vagyok győződve — s csakis ezért tartom az ily nyilatkozatokat ártatlanoknak — hogy sem a képviselő urnák, sem másnak bántalmak a hadsereget a kötelesség teljesítésének útjáról, eltéríteni nem fogják. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Különben t. ház, ha már felszólaltam, pár szót szólok még a kérdéshez. (Halljuk! Legelsó'bben is meg kivánom jegyezni a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur állításával szemben, hogy annak oka, hogy mi akarjuk a hadsereg szervezetét és létszámát most megállapítani és nem más államok, igen egyegyszerű. Nálunk a megállapított időszak lejárt. Németországban, mint a képviselő nr maga elismeri, még nem járt le, tehát most róla ott nem tanácskozhatnak. De, a mennyire legalább én tudom, az, hogy más államokban ne volna meghatározva az idő, egy nagy tévedésen alapul, mert én legalább ugy tudom, hogy Francziaország hadi szervezete 20 évre van megállapítva, Olaszországé 19 évre, Muszkaországé, — ha csak talán az újabb időben meg nem Változtatott — tizenkettőre. Tehát az, hogy ne lenne más államokban megállapítva, egyáltalában nem áll. Hiszen a létszám a rendszernek eredménye; a megállapított rendszer eredményezi a létszámot. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ezt talán nem fogja tagadni. De, t ház, a képviselő ur czélszertínek tartotta azt a dolgot, a külügyi politika szempontjából bírálat alá venni és azt mondani, hogy annál igazolatlanabb ez, mert hiszen az mondatott, hogy nem fenyegetnek veszélyek és hogy a berlini szerződés egy időre legalább biztosította a békét; minek tehát akkor ily nagy hadsereget fenntartani s a t. képviselő ur, a bizottság indokolása és a kormány régibb nyilatkozatai köztt, ellentétet gondol felfedezhetni. Én, t. ház, ezt az ellentétet nem vagyok képes feltalálni. A követett külügyi politika nem vezetett complicatiókra. Hiszen azt minden emhellátja, hogy ma complicatiók nincsenek. A monarchia külügyi politikája nem rejteget veszélyes terveket, mert mindenki tudja, hogy annak czélja a béke fenntartása. (Egy hang balfelöl: Látszik!) Lehet is látni. Azonban azt sem fogja senki sem tagadhatni, hogy a béke fenntartásának legnagyobb biztosítéka az, ha azon hatalmak, a melyek a békét fenntartani akarják, egy bizonyos nemében a bennsőségnek, intimitásnak élnek egymással. És senki sem tagadhatja, hogy a magyarosztrák monarchia békéje fentartása, — értve mindig az oly békét, a mely érdekeit azért fel