Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. országos ülés dara és a római hadsereggel akarta összehason­lítani a monarchia közös hadseregét. Itt is aligha lehet a helyzet analógiájára hivatkozni, mert Kómában köztársaságból lett absolutismus s ezen átmeneti stádium korszakára hivatkozott a képviselő ur; nálunk — és ez a monarchia másik felét illeti, de a közbejött szomorú évek miatt újabb időben magunkra is alkalmazható — az absolutismusból haladunk az alkotmányos­ság utján kijebb és kijebb. Hogy századok hagyományai, eseményei egy nap, egy év, vagy egy tized alatt egészen el nem enyészhetnek, ez a dolog természetében rejlik; de a haladás ez Irányban meg van s igy az összehasonlítás jogosultságát a képviselő ur hasonlata elvesz­tette. De engedelmet kérek, ez alkalommal ki kell mondanom azt is, hogy ha a képviselő ur nincs megelégedve az előhaladással, ha nem vagyunk megelégedve az irányzattal, ennek nagy oka rejlik önmagunkban. (Egy hang a szélső balfelöl: Tessék!) Igenis, tessék, mert egy hadseregnek szelleme bizonyos irányban — a képviselő ur is ezt mondta — a tiszti kart alkotó eleinek többségétől függ és a mi meg nem bocsátható hibánk az, hogy a magyar ember a katonaságnál nem marad meg. mert a magyar ember [Zajos ÉS hosszan tartó felkiáltások a szélső bal felöl: Mert nem maradhat!)... a magyar ember a hadseregnél nem marad meg. (Felkiál­tások a szélső balfelöl: Mert nem maradhatt) Szeretném tudni, hogy ugyan miért nem maradhat? és szeretném tudni, hogy ha oly arányban, mint a mennyi magyar ember van a katonaságnál, megmaradna, mikor arra kerül a sor, mint tiszt is: mi oka lenne arra, hogy ne maradhasson? Egy embert, kettőt elidegeníthetne százak szelleme a szolgálattól s ha az az egy ember, a ki százak közé kerül, tán ellentétes szelleműek közé, mondhatná is magáról: hogy itt nem maradhatok; de ha 45 kerül száz közé, az, nem tudom, miért ne maradhatna ott? Ekkor a „nem maradhat" minden alapját elveszti. Madarász József (közbeszól): Megmondta Grhyczy miért írem maradhat! (Egy hang.- Nagy katona volt. Élénk derültség!) Tisza Kálmán ministereinök: De, t. ház, bármint legyen a dolog, midőn egy államnak hadserege van, melynek 40—45%-je, — ha, sajnos, nem is a tiszteket illetőleg, — hazánk fiaiból áll, akkor a magyar képviselőház kebelé­ben ezen hadsereget, egy a nemzeten rágódó féreghez hasonlítani, oly állítás, melyet nekem határozottan vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Oly állítás, melyet nem volna — nem mondom jogilag, mert a képviselő urnák talán mindenhez joga van — de nem volna ész­szerűen szabad éppen annak használni, a ki, november 21 1879, §45 helyesen, oly nagy súlyt látszik fektetni a had­sereg és nemzet köztti jó egyetértésre, mert kölcsönös sértegetések által, ezen egyetértés eléretni soha nem fog. A hadsereg teljesítette mindig kötelességét, fogja is teljesíteni köteles­ségét, ha rá kerül a sor, ezentúl is s meg vagyok győződve — s csakis ezért tartom az ily nyilatkozatokat ártatlanoknak — hogy sem a képviselő urnák, sem másnak bántalmak a hadsereget a kötelesség teljesítésének útjáról, eltéríteni nem fogják. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Különben t. ház, ha már felszólaltam, pár szót szólok még a kérdéshez. (Halljuk! Legelsó'bben is meg kivánom jegyezni a közvetlenül előttem szólott t. képviselő ur állí­tásával szemben, hogy annak oka, hogy mi akarjuk a hadsereg szervezetét és létszámát most megállapítani és nem más államok, igen egy­egyszerű. Nálunk a megállapított időszak lejárt. Németországban, mint a képviselő nr maga elismeri, még nem járt le, tehát most róla ott nem tanácskozhatnak. De, a mennyire legalább én tudom, az, hogy más államokban ne volna meghatározva az idő, egy nagy tévedésen alapul, mert én legalább ugy tudom, hogy Franczia­ország hadi szervezete 20 évre van megállapítva, Olaszországé 19 évre, Muszkaországé, — ha csak talán az újabb időben meg nem Változ­tatott — tizenkettőre. Tehát az, hogy ne lenne más államokban megállapítva, egyáltalában nem áll. Hiszen a létszám a rendszernek eredménye; a megállapított rendszer eredményezi a létszámot. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur ezt talán nem fogja tagadni. De, t ház, a képviselő ur czélszertínek tartotta azt a dolgot, a külügyi politika szempontjából bírálat alá venni és azt mondani, hogy annál igazolatlanabb ez, mert hiszen az mondatott, hogy nem fenyegetnek veszélyek és hogy a berlini szerződés egy időre legalább biztosította a békét; minek tehát akkor ily nagy hadsereget fenntartani s a t. képviselő ur, a bizottság indokolása és a kormány régibb nyilatkozatai köztt, ellentétet gondol felfedez­hetni. Én, t. ház, ezt az ellentétet nem vagyok képes feltalálni. A követett külügyi politika nem vezetett complicatiókra. Hiszen azt minden emhel­látja, hogy ma complicatiók nincsenek. A mon­archia külügyi politikája nem rejteget veszélyes terveket, mert mindenki tudja, hogy annak czélja a béke fenntartása. (Egy hang balfelöl: Látszik!) Lehet is látni. Azonban azt sem fogja senki sem tagadhatni, hogy a béke fenntartásának leg­nagyobb biztosítéka az, ha azon hatalmak, a melyek a békét fenntartani akarják, egy bizonyos nemében a bennsőségnek, intimitásnak élnek egy­mással. És senki sem tagadhatja, hogy a magyar­osztrák monarchia békéje fentartása, — értve mindig az oly békét, a mely érdekeit azért fel

Next

/
Thumbnails
Contents