Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

S46 171. or^ágos Alél BOTiMiber 21. 18J9. nem áldozza — nagyrészben függ a köztte és Európa más békét akaró hatalmai között létező egyetértéstől és bennsőségtől. Már pedig méltóz­tassanak megengedni, ma Európa nagyhatalmai közül bennső viszonyban, csak oly hatalmasság­gal fognak más hatalmasságok lenni akarni, a melyről tudják, hogy erős és látják, hogy akar is erős maradni. De a mely hatalmasságról évről évre kérdésessé válnék, hogy akar-e erős lenni, addig, mig szomszédai erősek, azon hata­lommal bennsőségben élni, nem fog kívánni egyet­len egy más hatalom sem és ekkor előállhat, a miről annyiszor volt már szó, az elszigeteltség­összes : pénzügyi és politikai veszélyeivel együtt. (Ellenmondás balról, Ugy van! Igaz! jobb/elől.) Én, t. ház. ÍI magam részéről ezen veszélynek a magyar-osztrák monarchiát és Magyarországot kitéhetőnek nem tartom. (Helyedé* a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy rop­pant összegekbe kerülnek a, hadseregek. Igaza van. Fájdalom, ugy van. Azt mondja továbbá, hogy ha ez igaz s miután a többiek most nem tanácskoznak erről, miért ne adjunk mi inkább abban példát, hogy a lefegyverkezést megkezd­jük, mintsem abban adjunk példát, hogy a töb­biek hosszabb időre nyújtsák a fegyveres béké­nek terheit? Gondolom, ez volt a képviselő ur szavainak értelme. Én, t. ház, nem késem részemről azt ki­jelenteni, hogy az általános lefegyverkezésnek [ nálam nagyobb barátja nincsen; de másfelől azt is mondom, hogy — mint a bizottság is mondja, — nem vagyunk azon helyzetben, hogy addig, mig ez iránt a hatalmak köztt egyetértés nem jön létre, a lefegyverkezést megkezdhessük. De ezen törvénynek tíz évre való megszavazása, azt, — ha az eszme odáig megér, hogy általában belátják Európa nemzetei és hatalmai, hogy a lefegyverkezésre szükség van, — hogy ez be­következzék nálunk is, másutt, is egyáltalán gátolni soha, semmi viszonyok köztt nem fogja, En tehát, t. ház, midőn ezeket nyilvánítottam, bizván az inkább katonai és szakszerű ügyekre nézve elmondott birálatokra, a viszonválaszt, nálam szakavatottabbakra, a magam részéről már csak azért is bezárom beszédemet, hogy beváltsam tett igéretemet és igen kérem a t. házat, hogy e javaslatot ugy, a mint beterjesztve van, a hatá­rozati javaslatok mellőzésével elfogadni méltóz­tassék. (Helyeslés a középen.) Szalay Imre: A házszabályok értelmében félremagyarázott szavaim helyreigazítására szót kérek. En tökéletesen egyetértek a ministor úrral abban, hogy jelen nem lévőket sérteni, nemcsak hogy nem helyes, sőt helytelen, lova­giatían. Soha sem szoktam azt tenni, ugy a jelen alkalommal sem. Mert én nem azt mondtam, hogy a hadsereg és annak tagjai féreg a nemzet testén, hanem azt mondtam, hogy a közös had­sereg intézménye féreg a nemzet testén. Elnök: Az idő előrehaladván, az ülést bezárom. A holnapi ülésben a ma félbeszakadt tár­gyalás folytattatni fog, esetleg tárgyaltatni fog az 1880. évben kiállítandó xrjoncz- és póttartalékí jutalékok megajánlásáról szóló törvényjavaslat, (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents