Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

244 171. orsjságo* ülés október 81. I87fl. a ve'derő-bizottság jelentésében, hisz azért nem lesz megkötve a ház és a. kormány keze, mert ha időközben változások állnának be, a szomszéd államok köztt, a ház a hadi létszámot módosíthatja, vagy leszállíthatja. Ugyan kérem, ha mi akkor, a mikor Európában a berlini szerződéssel a külügyi viszonyok rendezve vannak; ha akkor, midőn Európában a hadi állomány ily megállapítására most senki sem gondol; ha akkor, mikor Németországnak, mely a militarismusnak legnagyobb barátja és fejlesztője, 1881-ben letelvén a hadi állománynak bizonyos fix-aíapra fektetett megállapítása, hogy fog tenni jövőre és mikép intézkedik, arról tudomásunk nincs, — hát akkor, mikor Európában az államok ily alapból nem indultak ki és nem indulnak ki hadi állományuk megállapítása tekintetéből, mi kezdjük meg és adjunk jelszót arra, hogy újonnan a militarismusnak ekként való megesontosítását, megkövesítését hozzuk létre ? Ha mi adjuk a jelszót, vájjon azt várhatjuk-e szomszédainktól, hogy ők rögtön le fogják tenni a fegyvert, meg fogják magukat húzni? En, engedelmet kérek, ismét azt vagyok bátor a bizottság ezen véleményére megjegyezni, hogy a bizottság nehezen tartotta őszintén szem előtt azt a példabeszédet, hogy a mit nem kívánsz magadnak, ne tedd embertársaidnak, mert akkor azt nem mondaná, hogy a szomszéd tegye le a fegyvert, hanem mi nyakig állunk fegyverben. Ha vannak esélyek arra, hogy a szomszédok ezt megtehetik, hát miért álljunk útjában ennek? A tíz évi hadi állomány megszavazása nem békés szándék kifejezése, ez nagy terveket foglal magában, mert a jelen körülmények köztt ily katonai létszámot 10 évre megállapítani, ezt csak az teheti, a kinek fontos tervei vannak, a mely tervek nem a béke, nem a népek jóléte és szabadsága érdekében állanak. Ezeket voltam bátor azon érvek mellett, a miket a t. bizottság jelentésében felhozott, mint szinten figyelemre méltókat, a t. ház figyelmébe ajánlani és én a magam részéről kijelentem, hogy a véderő bizottság által ajánlott törvényjavaslatot nem fogadom el. {Helyeslés a szélső balon?) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Meglehet, hogy azok, a kik netalán a tárgyhoz még szólni akarnak, hosszasan kivannak e dolgokkal foglalkozni, én pedig részemről csak röviden kívánván — legalább ez alkalomból — nyilatkozni, azt gondolom, hogy czélszeríí lesz a hátralevő időt erre fölhasználnom, annyival inkább, mert vannak bizonyos dolgok, a melyeknek csak egy napig is, minden viszonzás nélkül hagyását, a magam részéről helyesnek nem tartom. (Halljuk!) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy azokat értem ez alatt, a miket egy képviselő ur reám vonatkozólag szives volt elmondani. Nem, én nem ezeket értem. Én azt gondolom, hogy azokkal szemben ép úgy, mint az itt beadott ellenjavaslatokkal szemben, egy igen helyes és nagyon megfontolásra méltó szempont az, melyet érinteni bátorkodom és ez abban áll, hogy ma a véderőt és a hadssreg összealkotását — annak közösségét — illetőleg, egy oly törvény előtt állunk, a mely időhöz kötve nincsen, a melynek módosítása igenis lehető, de csak valamennyi faktornak beleegyezésével, mert hiszen a tiz év, a törvénynek csak két §-ára nézve köttetett ki és így ma követelni azt, a mi akkor, midőn még a törvény megállapítva nem volt, aj állítatott, szemben a megalkotott s — ismétlem — időhöz nem kötött törvénynyel: méltán és alaposan nem lehet. S ez nézetem szerint áll a benyújtott határozati javaslatoknak legalább egyikére nézve is, mert annak feltételéül, hogy intézkedés történjék a monarchia véderejének fenntartása iránt, azt kötni ki, hogy történjenek oly változtatások, melyek lehetnek részben, vagy egészben helyesek, de a melyek megtörténte más factorok beleegyezésétől is függ s a melyek okvetlenül megtörténte az ér végéig nem szükséges, mert az 1868-ban alkotott törvény szerint addig, mig az új létre, nem jön. érvényben áll a régi törvény, mondom a véderőről gondoskodást ily feltételhez kötni, — ha komolyan vétetik a feltétel — annyit jelent, mint azt mondani, hogy ha szemben a többi factorokkal bizonyos dolgot el nem érhetek, inkább nem gondoskodom a monarchia védelméről. Ez pedig tarthatatlan álláspont. (ügy van! ügy van! a jobboldalon, Ellenmondások a baloldalon.) T. ház! Egy képviselő ur szives volt bővebben foglalkozni a hadsereggel, az egy hadseregben rejlő veszélyekkel s kiterjeszkedett arra is, hogy volt eset, midőn hadseregek a törvényhozó testületeket szétverték és még arra is utalt, hogy bizony lehet eset, vigyázzunk, hogy ezen parlament — természetesen miattunk — úgy lejárja magát, hogy éljenezni fogják azon katonát, mely szétveri a magyar törvényhozást. Erre, t. képviselő ur, egyik megjegyzésem az, hogy igenis, ilyen esetek voltak, de az újabb időkben legalább azon esetek, midőn katonai erő verte szét a törvényhozó testületet, igen sokszor respublicában történtek. Nem is a kormányformától függ tehát az, hanem bizony sajnos, bekövetkezik néha, ha a törvényhozó testületekben, — legyen az akár köztársaságban —- oly túlhajtó tendentiák merülnek fel, melyek az ország nagy zömét megijesztik megmaradhatása, jóléte szempontjából. (Tetszés a jobboldalon.) Ebben különbséget semmiféle kormányforma nem tesz. A t. képviselő ur hivatkozott a római pél-