Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-171

171. orsiágos ülés nonearter Sí. 187*. Í4:í ság és 1874—75-ben köttetett meg a katonai eonventió a kisebb német államokkal, melynek alapján Németország összes katonai létszáma megállapittatott. Ezen conventio 1881-ig terjed, mert 1875-ben Németország elegendőnek tartotta annak tartamát 6 évre szorítani. 1868-ban a magyar országgyűlés a törvénynek 10 évig való tartamába egyezett, mig Németország 1875-ben, midőn Európának minden állama összes erejét fegyverkezésre fordította, ily létszám megállapítását elegendőnek rariotta csak 6 évre megszabni. 1881-ben tehát, midőn ezen 6 év letelik, Németországnak ismét szabad keze lesz és valószínű és a hírlapok közleményeiből is gyanítható, hogy Németország kormánya azon taktikával fog élni, hogy megszavaztatván most nálunk és Ausztriában a hadi létszámnak 10 évre való megállapítása, 1881-ben erre való hivatkozással követelni fogja az ottani hadi állománynak, a miénknek megfelelő megállapítását és ezzel tovább fűzését azon rettenetes militarismusnak, melynek eredményeit az imént felolvasott számadásokban volt szerencsém bemutatni. Legyen szabad ennek pénzbeli eredményét is néhány adattal megvilágítanom. (Halljak!) Németországnak 418 millió frankba, Oroszországnak 730 millióba, Francziaországnak 610 millióba, Ausztria-Magyarországnak 255—60 millióba, Ángolországnak 610 millióba, a nagy flotta folytán, Olaszországnak 260 millióba, Schweiznak 7 és V» millióba kerül. Azért említettem meg Schweizot is, mivel ezen országnak hadi létszáma 200,000 embert tévén, látható, hogy lehet 200,000 embert 77a millióval fenntartani. Összesen az európai hadi-létszám költségvetését 3000 millió frankra lehet tenni. Ez azon óriási pénzösszeg, melyet Európa hadi kiadásokra fordít s melyről azt lehet mondani, hogy damnum emergens, kidobása a pénznek és van aztán lucrum cessans is, mert ha meggondoljuk, hogy azon hadi erő lí millió embert foglalkoztat a hadseregben, ha a tényleges állományt csak felére vesszük is, ha meggondoljuk, hogy 6 millió ember folytonosan fegyver alatt áll és hogy annyi ember a legerőteljesebb korban s a legmunkásabb idejében elvonatik házi köréből és rendes foglalkozásából, az ipartól és mezőgazdaságtól, ha meggondoljuk, hogy ez mily hátrányos a családoknak és a társadalomnak, akkor előttünk áll a lucrum cessans is, melyet számokkal ugyan kifejezni nem lehet, de a mely nagyon is áttekinthető oly országban, milyen a mienk, hol a mezőgazdaság hanyatlik és az ipar nem képes emelkedni, a minek egyik oka az, hogy százezrekre megy azok száma, a kik a legmunkásabb korban a mezőgazdaságtól és az ipartól évenkint elvonatnak. Ilyen panorámával szemben nagyon természetes, hogy az a kérdés forog fenn a t. előadó urnái, ki utalt a bizottság jelentésére, hogy tehát Magyarország és Ausztria legyen-e hivatva ily viszonyok köztt azt mondani, hogy lefegyverzünk ? Én megengedem, hogy fontos szempont ez, mely a pénzügyi bizottság véleménye mellett szól, de azt kérdem: hát Magyarország van első sorban hivatva, 10 évre megállapítani a hadi állományt Európában? Ma nincs állam Európában egy sem, mely bizonyos évek sorához kötné a hadi állománynak megállapítását. Németországban pár év alatt le fog telni. Francziaországban és Olaszországban a hadi állománynak ekkénti évek sorához kötött megállapítása nem létezik. Tehát mi vagyunk hivatva Európában a hadi állománynak egy évtizedre való megállapítására? Erre kérek választ az előadó ur és a t. minister úrtól, annyival inkább, mert az indokolásban igen feltűnő pontok is foglaltatnak; igy például emlékezzünk rá, hogy midőn a múlt évben Bosznia ügyét tárgyaltuk e házban s midőn nz ellenzék erőteljesen hangsúlyozta azt, hogy a kormány által folytatott külpolitika külügyi bonyodalmakra nyit tért, a kormány azt válaszolta, hogy ellenkezőleg a keleti ügyben folytatott, politikája megoldotta pl. a keleti kérdést; a berlini szerződés pedig bizonyos megállapodást hozott létre, a melyet nem fognak zavarni a legközelebbi évek. És ma a véderő-bizottság indokolásában mi foglaltatik? Nagyon nagy meglepetésünkre s azt hiszem, talán a kormány meglepetésére is, mert ezek^ a mik itt foglaltatnak, azzal, a mit eddig a kormány mondott és a mit állított, ellenkeznek. Például a következők: „A mai pillanat súlya s a közel jövő veszélyei, a pénzügyi helyzet s a nemzetközi bonyodalmak" stb., ezek azok, a melyek előtérben állanak, a melyek a törvényjavaslat megszavazását követelik. Hát a közel jövő veszélyei hol léteznek & berlini szerződés mellett, tehát ezek ma jobban fennállnak, mint eddig? Hol léteznek a nemzetközi bonyodalmak? Hát a berlini szerződés nem oldotta meg azokat, vagy a véderő-bizottság találta meg és a honvédelmi minister ur nem bir arról tudomással, a mit a berlini szerződés elintézett, vagy csak ijesztésünkre szolgálnak e sorok, vagy pressío akar ez leeni, hogy ennek nyomása alatt a törvényjavaslat elfogadtassák ? Ezeket t. ház, előadván, részemről a bizottság indokolását sem a helyzettel, sem a körülményekkel nem látom megegyeztethetőnek s határozottan állítom a magam részéről, hogy vagy a bizottság túloiza a helyzetet, vagy pedig a t. kormány eddig azt elleplezte előttünk, mert vagy a helyzet nem olyan, hogy fenyegető legyen s akkor a hadi állomány megállapítására ugyan mi szükség sem forog fenn. De — kérdem — miért legyünk mi az elsők Európában arra nézve, hogy a borzasztó miliíarismusnak ekkénti meggyökerezéséhez az első lökést adjuk. Azt mondja 31*