Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-170
512 170. •rsííás«s ülés JH»Ye«l»er 13. 1ST9. nemzetek, az ő íparczikkeik számára, minél inkább megnyissák sorompóikat, Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk ma is. Tudjuk, hogy a, brünni és bécsi kereskedők azt mondták, hogy Magyarország ne kívánjon nemzetgazdaságilag önálló lenni, ne kívánjon védvámot, mert reá nézve ez veszélyes volna, mig magukra nézve, nem csak önállóságot, de fokozott védelmet kívántak. Praeticus népek, mint az amerikai, mint az oroszok, mint a német, igen hamar kiábrándult ezen áltan boldogságának mámorából. Nem úgy Magyarország. A magyar embernek nem legrosszabb tulajdonsága, hogy lelkesülni szokott minden elv mellett, mely a szabadság nevében mondatik ki; a magyar ember mindig el volt íoglalva közjogával, alkotmányának védelmével, nem jutott elég ideje, liogy közgazdasági kérdésekkei foglalkozzék. Mondják azt is, hogy a magyar ember kevés rokonszenvvel bír a közgazdasági kérdések iránt, Ír'szem még most is némelyek olyan olasz kettős könyvvitel-félének tekintik azt, ámbár nem tagadhatjuk, hogy a közgazdasági tudományban nem fantasiák, tbeoriák, hanem tisztán a számok döntenek. Tagadhatlan, t. ház, hogy ezen tanok végtelenül sok kárt okoztak hazánkban. Ezen tanok befolyása alatt történhetett az, hogy 1867-ben nem gondoltunk arra, midőn a politikai ö iállóságért küzdöttünk és annak bizonyos fokát elértük, hogy ezen politikai önállóság nagyon hiányos mindaddig, mig azzal a közgazdasági önállóság karöltve nem jár. Ezen tanok befolyása. alatt történt, hogy mindkét kérvényben, úgy a mezei gazdákéban, mint az iparosokéban hangsúlyozva van. hogy 200 milliót adtunk ki vasntainkra és 16—20 milliót fizetünk vasúti earantiákért és még sem gondolunk arra, hogy vasútvonalainkat közgazdaságunk érdekében húzzuk, s(ít arra sem gondolánk, hogy az állam elidegenítheti en felségjogát a tariffákra nézve fenntartsuk. Ezen tanok befolyása vitte oda a dolgot, hogy most két kérvény van a ház asztalán, melyek egyike, a mezei gazdáké azt mondja, hogy tönkremegyünk, a másik az iparosoké, mely ugyanezen szomorú thémát nem variálja, hanem egyenesen ismétli. Sőt, t. ház, még ezen két kérvény szerkezetében és formájában is megérezzük ezen iskola és ezen tanok befolyását. Előre kell bocsátanom, hogy legnagyobb köszönettel tartozom azon férfiaknak, kik mindkét irányban, úgy a mezei gazdák, mint az iparosok körében az initiativát megragadták, adatokat gyűjtöttek, a kérvényeket szerkesztették. De, t. ház, igénytelen nézetem szerint csak azt láthatjuk, hogy ők ámbár sok mindenfélét felhoznak, csak palliativ módszerekhez folyamodnak. Pedig meggyőződésem szerint ma összes közgazdasági irányunk reformja lehet csak az, mely itt üdvös változást hozhat be. Ha megengedi, t. ház, egy pár szóval speciálisan áttérek az iparos-kérdésnek egy pár vonására. Meglehet, hogy ámbár szerénynek nevezik magukat a kérvényezők, mert csak palliativ eljárásért kérvényeznek, mégis annál több lesz az ellenzője kérelmöknek. Engedjék meg, hogy egy kis pillantást vessek, hogy kik ellenzik ezen kérvénynek tartalmát. Áz elsők az általam jelzett iskolának hívei, ezeket ntegezáfolta a múlt és sajnosán fogja megezáfolni a jövő ; hiszem, nagyon érthető írással, mert a munkás nép verejtékével van irva. Van egy más osztály; ezek azt mondják, hogy nem ezen körülmények teszik tönkre az ipart, hanem egészen más factorok, pl. a nagy ipar. Ezeknek részben igazuk van, de nem szabad felednünk, hogy azon csaknem divatossá vált kijelentéssel szemben, hogy a kisipar úgy is tönkre megy, nem szabad felednünk, hogy vannak loealis érdekíí személyes szükséget kielégítő iparágak, a melyeknek igen szép jövojök van, hogyha a keresetmód előlök el nem vonatik. i)e van egy harmadik osztálya az ellenzőknek, a mely azt mondja, hogy ha megadatik a kérelem, annak nem lesz sikere, hogy csak egyet mondjak, hogy ha a házalási kereskedés meg nem szüntettetik, czélt nem fognak érni. hiszen az idegen iparosok el fogják halmozni a piaezot, az ő, talán olcsóbb, de köztudomás szerint, oly gyakran rósz iparczikkeikkel. Azt fogják mondani, minek az ipar, ha az iparosnak nincs keresete, nincs közönsége. Sajnos, ezt be kell ismernünk; gondolom e helyen nem szabad elhallgatni, hogy ezeknek szintén nagy részben igazuk van, mert önálló nemzet gazdaság, önálló közgazdaság nélkül se virágzó ipar, se virágzó mezei gazdaság nem lehet, nem lehet virágzó intensiv mezei gazdaság, mert az sohasem virágzott ott, hol ipar nem volt. Mindazonáltal, csaknem természetesnek kell nevezni azt, hogy azért, nem szabad összefont, kezekkel nézni az eseményeket, hanem ezen iskola tanainak hirdetőivel ellenkezőleg, vállvetve azon kell lenni, hogy a mi van, azt legalább fenntartsuk, ha lehet, fejlesszük, különben megérjük, hogy 8 év múlva azt fogják mondani: mit akartok védeni, fejleszteni vagy fenntartani: a hazai productiót, hiszen az meghalt, régen el van temetve, nincs, többé. T. ház! Mi tegnap egy fontos javaslatot tárgyaltunk le, a mely, a mint látszik, nagyobb mértékben keltette fel a t. ház figyelmét, mini a mostani és mégis higyjék el, hogy ezen két kérvény csaknem éppen oly fontossággal bir:
