Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-170
17©. országos ttles novemlier líí. 18<». SiS mert tudjuk azt, hogy a külpolitikai koustelJátió, életet és halált ad a nemzeteknek, de tudjuk azt is, hogy a népek vándorlása zúgott el az egyes népek és néptörzsek felett s azok ma is élnek, mert életképesek voltak. Hogy az életképességhez a vagyon önállósága, vagy a kenyérkereset lehetősége fokellék, azt nem szükséges bizonyítani. Ezen első felszólalásomat méltóztassék úgy fogadni, mint szerény hozzájárulásomat annak tanúsításához, hogy mi ezen két fontos kérdésben nem könnyedén és gavallérosan és a chablon szerint, hanem a dolog fontosságát átérezve, szándékozunk a népnek igazságot szerezni akkor, mikor nem csak igazságot kér, hanem mindennapi kenyerét is. (Helyeslés halfelöl.) Elnök: Szólásra többen nem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát, mely szerint a kérvény beható tanulmányozás és réleményes jelentéstétel végett, a közgazdasági bizottsághoz utasíttassák. (Általános helyeslés.) A ház, a bizottság vé]"menyét elfogadja. Vécsey Tamás előadó: A magyar gazdák II. országos értekezletének végrehajtó bizottsága emlékiratot nyújtott be az ország mezőgazdasági helyzetérő], kérvényezve: a ministerium oly beosztását, hogy egyik legyen kizárólag közgazdasági minister; központi gazdasági államtanács felállítását; gazdasági kamarák szervezését; a szállítási Tiszonyok javítását megfelelő vasúti tarifák és riziutak létesítése által; közraktárak állítását Budapesten és Fiúméban ; országos közgazdasági alap alkotását 5 millió írttal, talajjavításra, birtokfelszerelésre és marhatenyésztésre ; némely törvények revisióját '1840: IX; 1874: XX; 1875: VII.) A kérvényi bizottság véleménye ugyanaz, mint az előbbi kérvényre nézve, t. i. hogy ezen emlékirat beható tanulmányozás és véleményes jelentéstétel végett, a közgazdasági bizottsághoz utasittassék. Egyúttal bátor vagyok kérni a t. házat, hogy az előbbi kérvény kapcsán előterjesztett javaslatomat majd az ezen emlékirat iránt hozandó határozat után, méltóztassék szavazásra kitűzetni. (Hely eslési) Gr. Dessewffy Aurél: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő emlékirat tartalmának ecsetelésébe és indokolásába ereszkedni nincs szándékom és nem akarom azzal a t. ház figyelmét és türelmét igénybe venni. Minthogy az emlékirat oly kérdésekkel foglalkozik, melyek Magyarországbau, mint kiválólag földmívelő országban, mindenesetre nagy fontosságúak és minthogy ezen emlékirat az egész országban nagy érdeklődést keltett, csak azon meggyőződésemnek kívánok kifejezést adni, hogy a t. ház elfogadja a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint az emlékirat a közgazdasági bizottságnak adassék ki, beható tanulmányozás és véleményes jelentéstétel végett. (. Utalános helyeslés.) Tstóczy Győző : T. ház! (Halljuk.' Halljuk.') Hogy ha a tárgyalás alatt levő emlékirathoz ezúttal hozzászólok, nem azért teszem azt, mintha a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint az emlékirat beható tanulmányozás és véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasíttatni javasoltatik, el nem fogadnám ; hanem felszólalok azért, hogy néhány szóval jelezzem azon régóta várt kedvező fordulatot, a mely a magvai- gazdák székesfehérvári II dik országos értekezletével és annak eredményéül a jelen emlékirattal, mezőgazdászati életünk terén végre valahára, beállott. Igen, végre valahára felocsúdott gazdaközönségünk azon sajnos lethargiából, a melybe az az 1868. év óta esett, a mely évben t. i. a magyar gazdák első országos értekezlete ülésezett. Mik voltak okai ezen pangásnak, ezen kozszellemhiánynak, ezen közönynek a magyar gazdák között az 1868. óta lefolyt 11 év alatt? Azt mindnyájan tudjuk, hogy bizonyára nem mezőgazdasági állapotaink rózsás volta, a mely mellett gazdáink oly jól érezték volna magukat, hogy minden további mozgolódást szükségtelennek tartottak voksa. Némelyek ezen sajátszerű tünemény okát a magyar emberrel veleszületett jó adag indolentiában; mások a túlságos és a nemzet egész figyelmét lekötő szerfölötti politizálásban és pajtáskodásban; ismét mások az 1867. év óta volt kormányok mulasztásaiban s hanyagságában s mások ismét másutt keresik. En nem akarom kétségbe vonni, hogy ezen nézetek mindegyikének van bizonyos mértékig jogosultsága; hogy nálunk magyaroknál, bizony elkelne egy kissé több erély, mozgékonyság és elevenség anyagi életérdekeink érvényre juttatásában h hogy a túlságos politizálással és pártoskodássái'az ország bajain, a mint az eredmény mutatja, nemhogy nem lett segítve, de inkább a bajokba mind mélyebben és mélyebben sülyedtünk; s hogy végre eddigi kormányainkra sem fér valami nagy dicséret azért, hogy mezőgazdászati állapotaink javításában megerőltették volna magákat. Mindezen okok azonban in ultima analysi visszavihet- >'k egy általános fő okra, a melyben én, t. ház, mezőgazdászati bajaink eredeti fő okát keresem és feltalálhatni is vélem. (Halljuk ! Halljuk !)
