Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

lö!>. országos ülés november 18. J878. 189 igenis hajlandó vagyok arra, hogy ezen 1. §. mikénti szerkesztése, még újabb megfontolás tárgyát képezze. {Felkiáltások bal felöl: Míg Bécsben döntenek!) Bécsben már letárgyalták s el is fogadták e szakaszt, ott csak a 3. §. van függőben. Szilágyi Dezső (közbeszól): Majd a ministertanács dönt! Tisza Kálmán ministerelnök: Mondom, nem teszek részemről az ellen kifogást, ha a t. ház méltóztatik azt kívánni, vagy abba belenyugodni, hogy ezen §. szerkesztésének újabb megfontolása végett, a benyújtott módosítványnyal együtt a bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Nekem az Éles Henrik által beadott módosítványra nézve talán alig van jogom észrevételt tenni, mert miután mi sem azt el nem fogadjuk, hogy a boszniai administratiónak ügye az 1867. évi XII. t. ez. folytán már közösügy volna, sem ahhoz hozzá nem járulunk, hogy az egy új törvénynyel közösügygyé tétessék, reánk nézve megvallom, meglehetősen mindegy, akár a törvénynek e §-a, akár az azt egyik, vagy másik irányban módosító szöveg fogadtatik el. Lehetetlen azonban arra nézve némi megjegyzést nem tenni, hogy az a fontos doctrinalis pont, melyre nézve én a ministerelnök úrtól határozott felvilágosítást kértem, melyre nézve ő azonban ezen felvilágosítást adni kész nem volt; hogy ez pártjának kebelében, úgy látszik, időközben tisztázva lett és hogy legalább a t. többség szavazás után csakugyan meggyőződött arról, hogy az nera tartható álláspont, hogy az 1867: XIÍ. törvényczikkben ezei: ügy közös volta már bennfoglaltatik. Nagyon szerettem volna, megvallom, hogyha ez alkalomból a t. kormány legalább utólag tette volna azt, a mit az általánosságban való szavazás előtt tenni, talán helyes lett volna, hogy a maga álláspontját e kérdésre nézve praeeisirozza; de ettől, úgy látszik, ma is, úgy mint eddig, irtózik s minden egyebet inkább kész tenni, mintsem hogy erre nézve határozottan szint valljon. Különhen, ha e tekintetben nem is üdvözölhetjük a ministerelnök urat a megtértek sorában, egy más tekintetben nagyon örülök, hogy azokhoz számíthatjuk. Tapasztalásból tudjuk, mindnyájan, hogy a ministerelnök ur mitsem szeret kevésbbé, mint azt, ha valamely szakasz, vagy indítvány szabatosabb újra szövegezés végett egy bizottsághoz utasittatik vissza; s hne ma szerencsénk van őt üdvözölni, mint ezen, általa különben perhorrescalt eljárás indítványozóját. (Elénk derültség a baloldalon.) Én e felett, megvallom, annyira örülök s ebből oly kedvező prognosticont vonok jövendő parlamenti tárgyalásainkra, hogy lemondok annak taglalásáról is, micsoda érdek bírhatta a ministerelnök urat arra, hogy ez esetben a legnagyobb időveszteséggel, vagy talán időnyereséggel járó módozatot fogadja el és hogy keressem az összefüggést, a köztt, a mit ő, Szilágyi Dezső képviselőtársam tegnapi felszólalásával szemben tagadott, hogy t. i. a lajthántuli folyó tárgyalások bevárása képez az ő elhatározására döntő befolyást és mostani indítványa köztt. Én csak egyszerűen kijelentem az indítvány érdemére nézve, hogy mi, valamint a szakasz szövegét nem fogadhatják el, úgy nem fogadhatjuk el Éles Henrik képviselő ur módosítványát sem és egyáltalában semmi oly szövegezést, melyben akár mint már létező közösilgy constatáltatnék, akár a közösügyek sorába felvétetnék, ha ugy tetszik, felavattatnék Bosznia és Herczegovina közigazgatásának ügye, bárminő^ szövegezést nyerjen is az a bizottságban. (Élénk helyeslés baljelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egyet kénytelen vagyok megjegyezni, az előttem szólt képviselő ur előadására és hidje el, hogy annak is, a ki vádol, czélszerű jó emlékező tehetséggel birni. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak most legközelebb, a houosítási törvényjavaslat tárgyalásánál, igaz, nem mindig és nem minden esetben járultam a bizottsághoz való utasításhoz, de épen egy onnan keletkezett módosítványnyal szemben, vagy én indítványoztam, vagy első voltam, a ki pártolta azt, hogy az a bizottsághoz utasittassék tárgyalás végett. Nem áll tehát az, hogy én mindig és minden esetben elleneztem a bizottsághoz való utasítást. (Helyeslés jobbfelöl.) Dárday Sándor: T. ház! r Én magam részéről sem járulhatnék hozzá Éles Henrik t. barátom módosításához; mert ha állana az, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatása de jure, et de facto már közösügyet képez, akkor véleményem szerint ezen törvényjavaslatra szükség sem lenne. Azonban én e törvényjavaslat első szakaszát változatlanul szintén nem fogadhatnám el, mert szerintem ezen törvényjavaslat két leginkább kifogásolható hiányban szenved. Először azon nagy hiányban, hogy határozottan ki nem jelöli azon közeget, mely Bosznia és Herczegovina administratiójával megbizatik; s másodszor, hogy ezen ügyek vezetésére nézve a kormánynak alkotmányos felelősségét ugyan hangsúlyozza, de ezt csakis mint alkotmányos befolyást jelöli. Véleményem szerint azonban, ha ezen befolyás azt jelenti, a mi az 1867 :XII. törvényczikkben bennfoglaltatik, már akkor ezt annál inkább szükséges a jelen törvényjavaslatban határozottan kimondani, mert a közös kormány hatáskörének tágítása, csak ezen a törve-