Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-169

188 169. országos ülés november 18. 1879. pezne. A kérdés inkább a közül forog, vájjon Bosznia és Herezegovina közigazgatásából, alkossunk-e közösügyet, vagy nem ? Én azon nézetben vagyok, t. ház, hogy Bosznia és Herezegovina qualificálva van arra, hogy közösügyet képezzen, qualificálva úgy a tényleges helyzet által, mint az 1867: XII. törvéoyczikk 52. §-ában kifejezett elvnél fogva, A tényleges helyzetnél azért van qualificálva arra, hogy közös ügyet képezzen, mivel jóformán minden nuance-a közös. Közös a mandátum, melyet Berlinben elvállaltunk; közös az occupatió, közös erővel, közös költséggel, közös érdekben történt az occupatió (Felkiáltások a szélsőbalon: Oh! Oh!) és közös érdekben fog gyakoroltatni a közigazgatás, valamint azt hiszem, hogy közös azon igényünk is, hogy Bosznia és Herezegovina idővel megtérítse a ráfordított költséget. (Derültség a szélsőbalon.) Mindezen körülmények az én felfogásom szerint —- nem mondom, hogy a t. szélsőbal felgása szerint, -— Bosznia közigazgatását qualificáiják arra, hogy közös ügyet képezzen s ezt kívánja az 1867: XII. t. ez. 52. §-a, ismét hozzáteszem, hogy az én felfogásom szerint. Ezen szakasz azt mondja, hogy azon ügyeken kivül, melyek mint közösek a pragmatiea sanctióból folynak, vannak még egyéb fontos ügyek is, melyek részint a politikai helyzetnél fogva, részint a két állam érdekeinek találkozásánál fogva sokkal ezélszerííbbeu intéztetnek el közösen, mint elkülönítve és igy ezen elv véleményem szerint megengedi, a mint hogy ezt az 1867-iki törvényhozás is megtette, hogy felvétessenek a közös ügyek közé olyanok is, melyek nem folynak egyenesen a pragmatiea sanctióból. A törvény szelleme tehát megengedi és a tényleges helyzet pedig véleményem szerint szigorúan követeli azt, hogy Bosznia és Herezegovina közigazgatását közös ägygyé tegyük. De, hogy ez megtörténhessék, arra ezen törvényjavaslat nem elegendő. Hogy Bosznia és Herezegovina közigazgatása nemcsak de facto, hanem de jure is közösügyet képezzen, arra szükséges törvényt alkotnunk, szükséges azt külön törvényben kimondani. Legyen szabad itt még egyre reílectálnom, a mit a szövegezést illetőleg a t. ministerelnök ur felhozott, t. i. azt, hogy nagy nehézséget képez az, hogy a törvényt a másik törvényhozással egyetértőleg kell megalkotnunk és hogy ezen nehézség fokozódik még az által, hogy a kiegyezési törvények a Lajthán túl és a Lajthán innen, nem egészen egybehangzók. Én elismerem a helyzet nehézségét és méltánylom, a mint tegnap is bátor voltam kijelenteni, hogy ha közös természetű tárgyakra vonatkozó törvények alkotásánál tekintettel vagyunk a eislajthániai parlamenti viszonyokra is. De én azt hiszem, hogy ezen tekintetek és ezen méltányosság nem mehet sem a szükségen, sem azon tekinteteken túl, melyekkel saját törvényeink iránt tartozunk és nem mehet semmi körülmények köztt annyira, hogy ez által saját alaptörvényeink félremagyarázását lehetővé tegyük. Ezen okoknál fogva, mivel jelenleg nem forog fenn annak szüksége, hogy ezt a törvényt ugy szövegezzük, hogy annyira szorosan ragaszkodjunk az esetleg Lajthán túl hozandó törvényhez, hogy az által még saját alaptörvényeinktői is eltérjünk, ezen okoknál fogva a jelen szövegezést én nem helyeslem. S a mi a diíferentiát illeti, mely mint nehézség szerepel ezen törvényjavaslat szövegezésénél, ezen diíferentiát és ezen nehézséget én nem tekintem olyannak, hogy ez akadályozná a törvénynek másnemű szövegezését. Nem tekintem pedig véleményem szerint egy igen alapos oknál fogva. Ezen ok az, hogy ha az alaptörvények Lajthán innen és Lajthán túl nem egészen összegyezők, akkor véleményem szerint a kapcsolatos póttörvényeknek sem kell egészen összehangzaniok és ha eltérők, legalább betű szerint, az alaptörvények, ép úgy eltérhetnek a póttörvények is, a nélkül, hogy a jó egyetértést és a nélkül, hogy a főczélt eltévesztettük. Mindezen okoknál fogva ajánlom az első paragraphttsboz a következő szövegezést: (Halljuk!) „Bosznia és Herczego rínának ideiglenes közigazgatása a monarchiának közös ügyei közé felvétetik és a jelen törvényben foglalt módosításokkal az 1867: XII. t. ez. rendelkezései szerint intézendő." Baross Gábor jegyző (olvassa Éles Henrik mődosítvány át). Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem akarok az előttem szólott t. képviselő ur indokolására reflectálni: csak is azt kivánom megjegyezni, hogy sokkal inkább volt módom tapasztalni, mennyire megnehezíti minden kormány helyzetét, ha az egyértelmüíeg alkotandó törvények nem egészen egybehangzók, semhogy a jövendő magyar kormányok érdekében elfogadhatnám azon elvet, hogy nem kell azon igyekezni, hogy a közösen alkotandó törvények, a lehetőségig egyértelműek legyenek. Ezen megjegyzést előre bocsátva, csak azt kivánom hozzá tenni, hogy — miként az átalános vitánál is jeleztem — magam sem vonom kétségbe, hogy egyik-másik szakasznak máskép, czélszerűbh és helyesebb szövegezése kívánatos lehet és hogy lehet még értekezni ez iránt és lehet erre nézve kísérletet tenni. Éppen azért, habár a t. képviselő' ur által tett módosítványt, úgy a mint van, a magam részéről el nem fogadhatnám,