Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-168
1*8. orscágos ilés november 17. 1879, 179 elég erejök és akaratok a kevesebbet megvédeni, hivatkozhatnak-e azok arra, hogy a többet fenntarthatták volna? (Élénk hosszas tetszés a bal- és a szélső haloldalon.) Jókai képviselő ur — a mi felfogáson szerint nem egyenes eljárás — minden káros következést az 1867-iki törvényekre, tehát másokra ró. Legyen bátorságuk, ha ezen javaslatot megszavazzák, azt saját érdeme alapján dicsérni és érette a felelősséget teljesen elvállalni. (Élénk helyeslés a balolalon.) De azt mondja a t. képviselő ur, miért emlegetem, hogy a szabadelvű párt két elemből áll. Hiszen azok saját programmjuk alapján választattak meg s ők csak nyolczan ülnek ott, a kik a kisebbségi véleményt aláirtak és ott ülnek minden háttéri gondolat nélkül, mindenek felett pedig hallgatag, csendesen, revancheeszmék és kielégítetlen ambitiók nélkül. Hát ott ülnek! {Élénk, derülség balfelöl) Én értem a t. képviselő ur czélzatát. A revanche-eszme, a háttéri gondolat. A kielégítetlen ambitió, az itt van s legfőképen az ő magyarázata és ezélzata szerint, én bennem. Én ezen alapon élhetnék a személyes visszatorlás jogával s megkérdezhetném : mi okozta azt, hogy régi álláspontja elhagyása mellett, mindig tovább bocsátkozik politikai elvei megtagadásában? minő személyes ügyek okozták, hogy úgy ki vau elégítve az ő ambitiója? Ha minket csak kielégítetlen személyes ambitiók vezetnek, nem tudtunk volna oly hosszasan érvelni s nem tartották volna önök érdemesnek, érveinkre a feleletet megkísérteni. De én nem élek ezen visszatorlási jogommal, inert nem egyedül ül ott a t. képviselő ur, mert a többi nyolcz is ott vau. Hanem azt a megjegyzést teszem, hogy talán még is jobb volna, ha ambitiójuk nem volna olyan teljesen kielégítve ; kellett volna abból, legalább egy szemernyit az ily alkalmakra fenntartani. Mert szerintem meg lehet vetni a népszerűséget s ezen megvetés néha kötelességgé válik ; el lehet taszítani magától nem csak a múló hirt, hanem a maradandó dicsőséget is; és bármely állást foglaljon is el valaki, az utódok Ítéletében fekvő erkölcsi dicséret, vagy kárhoztatás nagy okokból, nagy és ritka esetben kötelességérzetből közönyössé válhatik! de van egy kötelék, melyet addig, inig a politikai erénynek és kötelességnek értelme lesz, a közpálya fér fia el nem szakíthat; ez az a kötelék, mely őt politikai meggyőződése alaptételeihez főzi. (Élénk helyeslés bálfelöl..) Ha minden ambitió elenyészett, ennek élni kell minden komoly politikusban. Ezen ambitió, hogy politikai meggyőződése eredójának alaptételeit megcsorbítani nem fogja. (Élénk helyeslés balfelöl) Ha önök, a magyar állam szükséges függetlensége iránti meggyőzödésüket, ha állami létünk fenntartására való kötelességeik iránti meggyőződésüket megváltoztatták, — mert a leglényegesebb meggyőződések is megváltoztathatók, — mondják meg nyíltan — ne dicsekedjenek azzal, hogy ily alkalmakkor hallgatagul ülnek, legyen az méltóan indokolva: és minden komoly, minden méltányos ember megengedhetőnek fogja azt találni. De ha önök nem változtatták meg meggyőződéseiket, azt kérdem, nem kellene-e önöknek egy kis ambitióval birni? Minő bűvölet köti önöket ahhoz, hogy e törvényjavaslatot megszavazzák? Vájjon nem helyesebb volna-e felállani és széjjel tépni e törvényjavaslatot, mint ott ülni némán, csendesen ambitió nélkül, és megszavazni azt és ha meg van régi meggyőződésük, összetörni politikai credójuknak utolsó maradványát ?! (Élénk hosszas helyeslés balfelöl.) De ennek eldöntése nem engem illet, önöket illeti az; ennek felemlítésére azonban szemben azokkal, miket Jókai t. képviselő ur felhozott, nekem tökéletes jogom volt. Most t. ház, beszédem befejezése előtt reá térek, a ministerelnök urnák még egy nyilatkozatán). 0 ugy nyilatkozott, hogy megváltoztatható ez a javaslat és módosíthatók annak határozatai, hanem azután — azt meg kell adni — és ne méltóztassanak félreérteni, a következő ritka és szokott óvatossággal fejezte ki magát: „Egyénileg ugyanazon nézetben vagyok, hogy egy törvény, melynek közös egyetértéssel kell megállapittatnia, a lehetőleg részleteiben nem módosítandó, de semmi esetre az általánosságban való elfogad;íssal még nincs kizárva," de mi nincs kizárva ? Az, hogy „az egyik, vagy másik részlet megbeszéltessék." (Derültség balfelöl.) Én, t. ház. a módosítványoknak, a ministerelnök ur által való elfogadásának két módját ismerem. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, mikor nyíltan elfogadja a módosítást és ezt pártja is teszi; a másik pedig az, hogy elfogadja ugyan, hanem azt mondja, hogy ha a t. ház nem fogadná el, ebbe is belenyugszik, ekkor azután pártja hűségesen leszavazza. (Derültség balfelöl.) Én az ily körmönfont nyilatkozattal, t. ház, nem elégedhetem meg és ne is gyakoroljon az az önök meggyőződésére hatást, hogy módosíthatónak, vagy megbeszélhetőnek jelent is ki valamit a ininisterelnök ur, mert erre ugyan az ő beleegyezésére nincs szükség ; hanem én egyébre akarom a t. házat figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondta a t előadó ur, hogy nem megrovandó az, ha a bizottság mindenben a kormány javaslatát fogadja el és azt a kormány indokaival motiválja. Teljesen igaza van a tisz23*
