Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-168
178 168. ersságos ülés november 17. 1879. oldalról felhozattak. Ez is méltó tárgya lett volna a t. képviselő ur csodálkozásának. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Egyébiránt tovább ennél a tárgynál időzni nem akarok, mert őszintén szólva, bár elismerem a t. képviselő ur beszédének átgondolt voltát és ezivesen teszem ezt; de az egész beszéde a heidelbergi káté ismeretes kérdését juttatta eszembe, a melyben az egyes hitczikkelyek meg vannak magyarázva és az utolsó kérdés a fejezetnek végén mindig az: „szerelmes fiam, midőn mindezeket hiszed, mi hasznát veszed ? ('üénk, hosszas derültség haljelöl.) Tegyük fel, a mit fel kell tennünk, hogy a t. képviselő ur a közigazgatás, a bank, a vámügy és igazságszolgáltatás tekintetében, mindenben, teszi a mit mondott s a tisztelt túloldal is valónak tartja, ugyan kérdem, mi hasznát veszi ennek? [Elénk derültség balfelöl.) Jobb lesz-e ezzel ezen törvényjavaslat? Meg vannak-e szüntetve azon aggodalmak, meg vannak-e czáfolva azon kifogások, a melyek ezen törvényjavaslat ellen felhozattak? {Élénk helyeslés holfelöl) Es mi hasznát veszi a t. túloldal; ha nagy büszkén el találja hinni Láng képviselő ur szavait, hogy ő közöttük több Deák-párti van, mint ezen az oldalon? Mert, ha ily politikát folytat, ha igy fogják a Deák-párt hagyományát összetörni kezeik köztt, már is látom soraik közül kimaradozni azon már úgyis felette gyér számú tagjait a Deák-pártnak, a kik ott maradtak és a régibb időkben is nagyobb szerepet játszottak; s csak hamar oda fognak jutni, hogy elmondhatják, a mit Byron mond egyik költeményében; a persa királyról, a ki hadait: „. . . . Megolvasá napköltekor. De hol valának estve, hol?!" (Elénk tetszés halfelöl) Jókai t. képviselő ur megkísérli kétnemű taktikával védeni a kormány javaslatát. Az egyik az, midőn azt mondja, hogy tuíajdonképen a 67-iki többség, a Deák-párt oka annak, hogy e törvényjavaslatot el kell fogadni; miért nem fogadták el a minoritás és Jókai képviselő ur javaslatát, mert ha ez megtörténik, abban meg van oldva, bennünket megnyugtató módon, a boszniai közigazgatás rendezésének feladata, sőt még azt is hozzáteszi a képviselő ur, hogy onnan puskázunk. (Derültség balfelöl.) Én, t. ház, csakugyan az ő beszéde folytán lettem figyelmes arra, hogy ugyan, hogyan lehetne elintézni e boszniai törvényjavaslatot a minoritás véleménye szerint és azután mikor végig olvastam és alapul vettem Jókai képviselő urnák nézeteit, (Halljuk! Halljuk !) akkor a következő eredményre jöttem: a minoritás javaslata szerint e kérdés hivatott magyarázójának tartom Jókai képviselő urat mindaddig, mig a ministerelnök ur meg nem czáfolja. (Halljuk! Halljuk!) A minoritás javaslata szerint külügy volna. A külügy három minister által intéztetnék el; először az által, kit ő Felsége saját háza ministerévé nevez ki, — mert a minoritás javaslata szerint, épen a külügyminister nem szükséges — azután elintéztetnék a két állam részéről a külügyminister mellé rendelt két minister befolyásával ; de azután mi befolyása lenne e rendezésre a parlamentnek. Mi egyéb, mint az utólagos felszólalás? Arról nem szól, hogy lenne-e több joga a parlamentnek, mint ezen javaslat szerint, erre nézve a felelettel a javaslat és Jókai képviselő ur is adós maradt, sőt többet mondok — adós marad majd a jövőben is. (Élénk derültség baloldalon és a szélső baloldalon.) De tegyük fel, hogy igazsága volt; és a kisebbség javaslatában•, melyet oly mostohán megtagadtak és sorsára biztak, (Derültségbalfelöl) tegyük fel, hogy foglaltatnék abban oly módozat, mely ellen nem tehető azon kifogás, mely tehető a ministerelnök ur jelen javaslata ellen; tegyük fel, hogy a minoritás javaslata Magyarországnak sokkal nagyobb függetlenséget biztosított volna, mint az 1867-ki többség által javasolt és törvénybe ment kiegyezés, — éu ezt felteszem, ámbár sem a cultusminister ur, sem a pénzügyminister, sem a kereskedelmi, sőt még az igazságügyminister ur sem hajlandók erre .... (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon), hiába állítja azt Láng képviselő ur, hogy mi a régi baloldali elveket vettük fel, tehát, mint ő magát collegái iránt nem kis nyájassággal kifejezte, elveiknek roszabbik felét (Derültség a baloldalon) és ők megtartották a Deák-párti elveket, melyeket ő jobbaknak tart; hiában mondja, mondom, mert ezúttal megfordítva áll a dolog és tudják-e, hogy a Jókai által feldicsért kissebbségi véleményt, hogy nevezte el a kereskedelmi minister ur? egy négy felvonásos fiaskónak, a „Pesti Napló" vezérczikkében. (Élénk derültség a bal- és a szélső báloldalon*) Nem gondolom, hogy önök megtérése arra birta volna a kereskedelmi minister urat, hogy megváltoztassa nézeteit; de ha felteszem, hogy nagyobb függetlenséget biztosított volna a minő ritás javaslata Magyarországnak, nem értem, hogy miként hivatkozhatnak arra önök, miként különösen Jókai képviselő ur? azt kérdem, hogy azoknak, a kik azt mondják, hogy az í867-kl kiegyezés mértékén túl kell menni a közös közegek erősítésében, mert azt a viszonyok kívánják meg és Jókai képviselő ur is, a ministerelnök ur is lényegökben ezt állítják: azok mikép hivatkozhatnak most arra, hogy fenntartható lett volna oly rendezés, mely még addig sem ment volna, mint az 1867-ki. Azok, kiknek ma nincs
