Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-168
16&. országos ülés aovember 17. 187S. 177 mánya mellé a harmadik egyenrangú kormányt Boszniára nézve? Az-e, a ki a két állam kormánya alá közvetlen akarja rendelni, attól függésben levő e két tartományt ? vagy az, a ki a közös kormányra akarja bizni pleno jure? És ezen közös kormány egyenrangú levén, sőt némely dolgokban túlhatalómmal birván a két állam kormánya fölött, nem-e ez a harmadik kormány? Ha tehát a triasból valami vádat emelni lehet, az csak a ministerelnök ur propositiójára illik. (Élénk helyeslés bal felöl.) A másik ellenvetés, melyre t. barátom Apponyi egy igen világos és eddig még meg nem czáfolt beszédben felelt, abban állott a ministerelaök ur részéről, hogy azt akarjuk-e, hogy azon tartományok mindennapi administratióját, a két parlament intézze? Azt akarjuk-e, hogy azon tartományok számára az anyagi rendezést, a törvényeket a két parlament hozza ? Nem, t. ministerelnök ur! Mi sem az egyiket, sem a másikat nem akarjuk, hanem akarunk két dolgot és pedig: akarjuk a két állam közvetlen befolyása alá helyezni azt, a mi Boszniában történik, nem pedig a közös kormány által közvetített s igy hatálytalanná tett befolyást. Másodszor nincs semmi kifogásunk az ellen, hogy a törvényhozási intézkedések, kivéve a 4. §-bau már reservált és általunk még szaporítandó ügyeket, a melyek a két törvényhozásnak fenntartandók, nincs semmi kifogásunk ;s.z ellen, hogy rendeleti utón intéztessenek el egyebekre nézve a törvényhozási dolgok, de ezen rendeleti jognak gyakorlására a parlamentnek hatályos ellenőrzését fenn akarjuk tartani, a mi csak akkor történik, ha a parlament azon tkorrsiánynyal áll szemközt, a mely a rendeletet kibocsátotta, nem pedig azon kormánynyal. a mely csak consultatív votummal vett részt a rendelet megalkotásában; s akarjuk azt, hogy a budget háromfelé szakítása s igy az ellenőrzés lehetetlensége elmellőztessék és akarjuk, hogy azon nagy pénzügyi érdek, a mely Boszniában reánk nézve fennforog, a parlament direct ellenőrzése alá helyeztessék. T. ház! Igenis tudunk formákat — egész határozottan mondhatom a t. ministerelnök urnák — tudunk formákat, a melyek nemcsak lehetővé, de könnyebbé is teszik a kormányzást, mint válnék a javaslat szerint akkor, ha mindkét állam kormánya valódi befolyást akarna gyakorolni, egyszersmind meggyőződésünk szerint lehetők, alkotmányunk érintése nélkül, lehetők oly formák, melyek a két állam ellenőrzését leviszik és szervezik magában ama tartományok kormányának székhelyén; de akármily szép hivogatás és biztatás nem bírhat azon, az ellenzék részéről elfogadhatlan álláspontra, hogy ezt bővebben részletezzük. Ha a dolgok természetében nincs megoldhatlan nehézség — pedig nincs — akkor KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. VIII. KÖTET. önöknek uraim egyet meg kell fontolni, azt — a mire visszatérek, — hogy vájjon Magyarországérdekét mily elintézési mód elégíti ki ? Az-e, mely minden befolyást csak a közös kormány közvetítése által enged meg, vagy pedig azon mód, hogy hatályos, közvetlen befolyást gyakoroljon a magyar kormány? Ezzel, t. ház, azok után, a miket t. barátaim mondtak, jóformán a dologi érveket befejezetteknek mondhatom. Most áttérek azon megtámadásokra, a melyekben a t. túloldal sokkal bővebb volt, mint javaslat érdemleges védelmében (Derültség a baloldalon) s itt engedjék meg, hogy már udvariasságból is előrebocsássam Láng Lajos t. képviselő urat. (Halljuk!) A t. képviselő ur pénteken, hosszasan és részletesen bizonyította, hogy a túlsó oldal örököse a Deák-pártnak. Bizonyította ezt a vám-, a bankkiegyezéssel, a birói függetlenséggel, melyet a Deák-párt megalkotott s a t. túloldal felfüggesztett, — megjegyzendő, hogy magam nem szavaztam arra, — bizonyította azonfelül a közigazgatási kérdéssel és sok mindennel, de csak egygyel nem bizonyította, hogy a 67. törvény és alkotmánynak felfogásában, az abban felhozott érdekek megvédésében — pedig arról van itt szó — a túloldal jelenleg a Deák-párt hagyományának letéteményese. Nagy buzgóságában elfelejtette, midőn egy hosszú beszédet mondott, a hol a tárgyat csak mellesleg említette, hogy a Deákpártnak nemcsak az alkotmánykérdésben, de minden kérdésben traditiója az volt: a kérdéseket nem személyes bizalom, hanem a dolgok érdeme alapján megitélni. (Elénk helyeslés bal/elől.) És ha a t. képviselő ur csodálkozik azon, hogy mi meg nem döbbenünk, hogy a t. függetlenségi párt egy értelemben van velünk az 1867. törvények értelmezésében, csodálkozását sokkal komolyabb és sokkal méltóbb dologra tarthatta volna fel, arra, hogyha azok, a kik ezen törvények létrejöttét ellenezték, a kik ezen törvényeket még máig is károsoknak tartják, azok ezen törvény értelmezésében jóhiszeműleg e's szigorral járnak el. Talán nem ezen kell esudálkoznia, hanem azon, hogy azok, a kik ezen törvényeket később elfogadták, a kik ezen törvényeket létrehozni segítettek, azok ezen törvényeknek oly magyarázatot adnak, a mi azoknak értelmét halomra dönti. (Elénk helyeslés baljelöl.) Ez lett volna méltó tárgya a t. képviselő ur csudálkozásának. És ha még egyeben is kedve volna csodálkozni, talán nemsokára csudáikozhatik azon, hogy ha azon párt, a melyről a t. képviselő ur azt bizonyította be, hogy szigorú, törhetetlen, alkotmányos érzékkel biró Deák-pártnak legitim utóda, hogy ez a párt meg fogja talán szavazni ezen törvényjavaslatot oly érvelések alapján, oly felvilágosítások mellett, mint a milyenek a túl23