Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

168. országos ülés november 17. 1S79. j[7g történtek, részletesen ki lettek mutatva. (Ügy •van! balfelöl.) Ki lőu mutatva az, hogy ezen törvényjavaslat lényegére és tartalmára nézve országunk egyik alaptörvényét akarja megváltoztatni a nélkül, hogy ilyenül merne feltűnni egyenesen; ki lőn mutatva az, hogy tartalmában sem azoknak az elveknek, sem azon, még ma is fennálló politikai tekinteteknek és érdekeknek nem felel meg, melyek az 1867-iki nagy müvet, alkotmányunk kiépítését eszközölték; ki lön mutatva végre az is, hogy ezen törvényjavaslat szerkezete tele van kétértelműséggel és homálylyal; tartalmára nézve pedig, ugy a mint a rendezést megkísértette, a közös kormány absolutismusának kedvez (ügy van! a baloldalon) és inig egyrészről egy központi állam kiépítésére tör, másrészről azon árnyék befolyás által, melyet a magyar kormánynak és igy a két állam törvényhozásának az ott rendezendő ügyekre biztosítani akar, az alkotmányosság szine alatt tulajdonképen biztosíték nélkül hagyja országunknak, ama tartományok rendezésénél fennforgó legfőbb érdekeit, (ügy van! balfelöl) Mindezek ellenében, t. h túlsó oldalról is érvek hozattak fel, de az, a kihez a kérdések intéztettek, a kinek intentiói iránt kötelessége lett volna ezt a házat és ezt az országot megnyugtatni ; az, a ki első sorban felelős azon kétértelműségért és rejtőző, nyugtalanító irányért, melyet e törvényjavaslatban észre veszünk, a ministerelnök ur, azon kérdésekre, a melyeket legjobban Apponyi t. barátom formulázott és terjesztett elő, mélyen hallgatott, (ügy van! balfelni.) Azok, a miket a ministerelnök ur mondott, oly oraculumszerű tartózkodással és homálylyal vannak összeburkolva, hogy azokban megnyugtatást csak az meríthetett, a ki megnyugvását egyáltalán abban keresi, hogy a ministerelnök ur ajánl valamit és nem abban, hogy minő okokkal indokolja. (Helyeslés balfelb'l.) Meglehet, hogy a ministerelnök, mielőtt a szavazás bekövetkeznék, még szólani fog. Meglehet, hogy azon sürgős kérdésekre megkísérli a válaszadást. De ha a minister ur, felfogásom szerint kötelességét kellőleg akarta volna teljesíteni, akkor fölvilágosításait nem lett volna szabad a vita egy oly stádiumára halasztani, (Helyeslés balfelöl.) midőn a vita kereszttüzében, a szavazás előtt meg nem próbálható, mi csak üres csillám és mi a valódi arany érvelésében. (Zajos helyeslés bal felöl.) És mi az oka, t. ház, hogy a kormány ezen tartózkodással él, mi az oka, hogy ő, kinek legelső sorban volna kötelessége világosságot árasztani ezen javaslatra, orakulumszerü homályba burkolózik? Az ok uraim könnyen kikereshető. Az első ok abban áll, mert ugy vagyok meggyőződve, de talán a ministerelnök ur is sejti azt, hogy ha ezen törvényjavaslatnak valódi értelme, valódi czélzatai nyíltan és őszintén, ugy mint az kötelessége, felfejtetnek, soha ezen javaslat a nemzet elfogadására nem számíthatna. (Élénk helgeslés balfelöl.) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen oraculumszeríí félhomály, szükséges arra, hogv a magyar kormány ezt a törvényjavaslatot comnientáló nyilatkozatai, nagyon is kézzelfogható ellentmondásba ne jöjjenek azon ajánlattal, melylyel ugyanazon törvényjavaslat, a monarchia másik államában támogattatik. (Helyeslés balfelöl.) És én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen tartózkodás indokolva volt azon szempontból is, mert megengedte a kettős és ellentétes érvelést ezen javaslat mellett, megengedte azt, hogy azoknak, kik egyátalán ürügyet keresnek a megnyugtatásra, kik nem szeretik, hogy ezen kettős érvelésről a homály le vétessék, megadta a támpontot a ministerelnök ur hallgatása, hogy ezen javaslat nyugodtan, vagy legalább látszólagos nyugalommal elfogadtassék. (Helyeslés balfelol.) De t. ház, mi meg nem elégedhetünk avval. Nekünk tisztaságra, a lehető leg íagyobb világosságra kell törekednünk és azért én bírálat alá veszem azon érveket, melyekkel ezen törvényjavaslat támogattatik. Felelni akarok azon megtámadásokra, melyek egyenesen ellenünk, ezen oldal ellenébe intéztettek. És azután a t. ház Ítéletére akarom bizni, hogy önmaga vonja le magának voltaképen az eredményeket. A mi azon homályt, kétértelműséget illeti, mely ezen ravasz természetű törvényjavaslatban beune van, (Helyeslés balfelöl) t. ház, reá ragad nemcsak azokra, kik a monarchia másik államában üjánlják ezt a javaslatot, de reá ragad magára a javaslat védőire is. Ha önök megnézik az okokat, melyekkel itt ajánlják és megnézik azon indokokat, melyekkel a lajthántúli államokban támogatják, feltűnő ellentétekre fognak találni. Itt azt halljuk, hogy a javaslat pártolói kivéve a legelsőket, kiknek álláspontja már rég túl van haladva, sorban felállanak és a ministerelnök úrtól megtanult formulával állítják azt. hogy az 1867: XII. törvényezikk ételmében, de mégis a törvényhozás intézkedései alapján kell azt az ügyet, a közös közegekre bizni. Mit hallunk ott? Az mondatik, hogy ez egyenesen a törvények értelmében közösügy és a közös kormányt megillető competentia az 1867: XII. törvényezikk világos értelme szerint. Ha önök itt e házban a javaslat védőit kérdezik, akkor a ministerelnök ur feláll és megfogja önöknek magyarázni, hogy mily erélyes befolyás van itt biztosítva a két állam kormányának és hogy mennyire van ő eltökélve ezt a befolyást erélyesen gyakorolni. (Derültség bal/elől.) A minister-